Nemáááááár!

Ez komolyan megjelent nyomtatásban

erre csak annyit tudok mondani LOL

üdv: Kajli

Jeeeeez...

Auchan rémtörténet egy képben

Erről is volt szó régebben...

Remélem mostmár mindenkinek jó

- Ne haragudj ki tudnád nekem ezt nyomtatni!
és mutat nekem egy festett képet rajzlapon.
- Miért ez a gépen rajtavan valahol?
- Nem. Miért így nem lehet? Megmutatom a gépnek és...

Ezt meg kell néznetek:

http://forum.hwsw.hu/index.php?showtopic=70230&st=120

"Mit tudnak a felhasználók:

Behoztak hozzánk egy gépet azzal a szöveggel, hogy "nem akartam hozzányúlni, azt hiszem a winchesterrel van gond." Szétszedtük a gépet és a HDD meglepően "öltözetlenül" került elő.
Lásd a mellékelt képet.

Hát egy kicsit lefeszegették a tetejét. A tárcsában meg volt egy gyönyörű szép nyolcas.

Még szerencse, hogy nem kellett nekik adatmentés."

Kép is van.

Huh, kicsit messze van.

OFF: hol van ez a hely, vagyis melyik is ez az üzlet?

Hiába, az emberi hülyeség mindig túltesz a képzelőerőmön. Most ennél is azt hiszem, hogy ennél nagyobb baromságot nem fogok itt olvasni. Már most mondom, hogy tévedek

Mai rémtörténetem. Bár nem a szokványos fajtából való. Ma üldögéltem egy kicsit a kedvenc számtech boltomban az árlistát böngészve. Ezalatt egy anyuka a lányával sulinetre akart gépet venni. Minden második szava az volt, hogy "de az nem szép", vagy "csak szép legyen". Billentyűzetnél pl: az eladó kirakott két Genius billentyűzetet, az egyik multimédiás volt, a másik nem. Válasz: "legyen az alsó [nem multimédiás], mert azon szebbek a gombok... De mi a különbség a kettő között?" Szegény nem értette meg, hogy a multimédiás kiegészítő mit jelent. Én segítettem az eladónak (már annyira zavartan mosolygott szegény nő, hogy nem bírtam tovább), hogy hangerőt tud onnan állítani, internetet segíti néhány gomb, satöbbi. A winchestert nem tudta megérteni, hogy minek bele, végig memóriának hívta. Ne értsen félre senki, nem nézem le őket. Inkább azt tartom siralmasnak, hogy csak az számított ennek a nőnek (egy átlagos nőnek? bocs), hogy minél szebb legyen, a belbecs mindegy. Ez nem függöny, könyörgöm... Itt az a lényeg, hogy mit tud. Amellett nem baj, ha jól néz ki, de szerintem egy számítógépnél és az alkatrészeknél az nem az elsődleges. Maximum egyenértékű lehet a "tartalommal". Szerencsére az eladó nem a megvezetős fajtából való, amennyire lehetett, érthetően elmagyarázta neki a különbségeket, stb. Hangszórónál se esett egy szó sem teljesítményről, wattról, vagy hasonlókról, hanem hogy melyik megy jobban a monitorhoz.
És mégegy kérdés, ami tetszett:
Vevő: És ez magyar?
Eladó: M-m-mármint micsoda?
Vevő: Hát ez (mutat az általa behozott LG 52x-es CD-olvasóra, hogy az belemegy-e a gépbe).
Eladó (kapcsol): ja a DVD-író?
Vevő: öööö igen.
Eladó (mostmár tudja, hogy a szoftverről van szó, értsd Nero): sajnos nem valószínű. LG DVD-írókhoz angol szoftvert szoktak adni. De nem bonyolult a kezelése, könnyen meg lehet szokni. [Gondoltam magamban: akik először látnak számítógépet, egy szoftver se lehet egyszerű, főleg ha angol. Sajnos. Én is voltam kezdő.)

Na csak ennyi... Ha nem lenne az eladó olyan jószívű és lelkiismeretes (ezért is járok oda), simán át lehetett volna vágni őket. És még hány ilyen család vesz számítógépet, akik pont nem a jó helyre térnek be...

HWSW fórum PÁF-ból egy újabb gyöngyszem:

http://forum.hwsw.hu/index.php?showtopic=75769&st=180

"notaricon Létrehozva: 2005. jan. 14., péntek - 10:14
Törzsvendég

Csoport: Fórumtag
Hozzászólások: 1130

Tegnap javítottam egy gépet, este 7-kor értem ki a tulajhoz. Hibajelenség: se kép, se hang.

Nosza szedjük szét a masinát. ATX ház, benne P1-es konfig. Kicsavarom a csavarokat a burkolatból, majd venném le a borítást. Nem jön. Gondoltam megszorult, előfordul. Forgatom, húzgálom, feszegetem, nem megy. Gyanús. Szegecskeresés: sehol. Ekkor figyeltem fel arra, hogy helyenként, mintha furcsa, gumiszerű szmötyi kandikálna ki a lemezborítás alól. Nézem: szilikon. Nincs mese: szike, műtét, kézelvágás, sebtapasz, siker. A baromállat körbenyomta szilikonnal a ház burkolatát és úgy rakta vissza. Nézem belülről: az összes létező nyílás a házon belülről szilikonnal el van tömítve, a ventielőkészítések nyílásain méretre vágott celofán szintén szilikonnal odaragsztva. Kérdem én: miért? Hogy ne menjen bele a por... Ekkor kissé megroggyant a lábam, de az igazi térdlövés csak ezután következett. A muki bebiztosította magát minden ellen. Az összes létező csatlakozó (alaplapon MINDEN, a vinyón, a FDD-n, a CD-n szintén minden csati) szilikonnal körbenyomva. Az hittem visítok. A dolog ott tetőzött, amikor észrevettem, hogy a baromállatja hasonlóan járt el a memóriamodulokkal és a PCI, ISA kártyákkal is. Persze semmit nem lehetett megmozdítani, szike meg szóba sem jöhetett. Közöltem, hogy nem javítható és otthagytam. Rühellem az önjelölt meggájvereket. "

Hmm
Annyira semmi hacsak nem a sulinet
Vagy hogy egy cerka képes volt így felmelegedni
Na meg egy újabb bizonyíték a boltos "kollegák" hozzáértéséről.
Tisztelet a kivételnek!

Mikk!

Mi ebben a rémtörténet

Na igen a sulinetes gépek tudnak csodákat.

Került hozzám is egy ilyen rakás vas.
Intel Cerka 2.4ghz.
Probléma hogy időnként (huzamosabb használat esetén) egyszerüen újraindul.
Utánna csak úgy fél óra múlva lehet újra használni.

Hát akkor hajrá gép indít.
3dmark izzít had szóljon.
Kb 30 perc múlva gép újraindul. Nézem mi lehet a baja.
Hozzányúlok a ház oldalához, melegebb volt mint a kezem!!
A tápból ömlik ki a hő. Proc hő biosba benéz 60°C (persze már addigra hült )
Lekaptam a ház oldalát.
Abit lap, szép passzív hűtés az északi hídon.
VGA 440mx passzív hűtés.
Maxtor 80-as 7200-es vinnyo.
Procin egyedül venti borda kva forro fent közvetlen a venti alatt!!
Hát szótam neki hogy nem ártana bele 2 házventi 1 előlre 1 hátulra.
Meglett.
Egész du utánna 3dmark, sandra.
Egyszer sem fagyott a proc max a 45°C érte el.
Én meg kaptam érte 4e Ft-ot

bocs a duplázásért.

Üdv:
Gitta

Semmi baj, javítottam. Egyébként a saját hozzászólásodat tudod törölni a hozzászólás jobb felső sarkában megjelenő X gombbal. --= Dester =-

Sziasztok!
Az elmúlt pár napon kitűnően szórakoztam, csak kicsit néztek furán rám a munkatársaim, miközben jókat kacarásztam az írásaitokon.
Ennek örömére én is elmesélek egy-két nyalánkságot:

Szomszéd kissrác kapott végre egy sulinetes gépcsodát. Minden szép és jó, de hogy kell vele dvd-t írni. Mondom jó, nézzük meg. Progi fel, dvd beolvasás tökéletes. Írnám ki, nem találja a dvd meghajtót. Szép nyugisan elkezdem keresgélni, újratelepít, fejvakarás, telefon. Még mindig semmi. Ok. Akkor elölről. Semmi. Már a gutaütés kerülgetett, amikor végre bevillant, hogy meg sem nézdem a masinát közelebről! Hát persze, hogy nem dvd írót tettek be neki a gépbe! Telefonon megy az üzletnek. Hát hogy nem dvd írót kértek! Mondom biztos, hogy dvd írót, mert akkor nem arra lenne a kiscsávó már 2 hete ráizgulva. Summa summárum, dvd olvasó maradt, nem lett kicserélve...
Merthogy blablabla... Nesze neked sulinet.

Anno, le akartuk cserélni a gépünket. Szép új gépecskét beszereztük, a régit félreraktuk. Megtaláltuk az ideális vevőt a régire. Megyek haza, a guta majd megütött helyből. A gyönyörűen átnézett, kitakarított masina a földön hever. Ház összetörve behorpadva. Na, ennek annyi. Drága jó kutyám valahogyan lerántotta a terítővel együtt. Láss csodát, a házon kívül semmi nem ment benne tönkre, még a winyó se sérült!
Egy gyors házcserével megoldódott a probléma. Azóta is gyönyörűen működik, csak kicsit furán fest a gép, mivel csak egy nagy tornyot tudtam szerválni kb. vagy 8-10 helyes volt, nem emléxem már rá. De az az egy biztos, hogy túl nem hevült benne semmi! De az új tulaj naggggyon boldog volt, hogy neki milyen hatalmas gépe van! Szegény, épp csak az íróasztalánál is magasabb volt! Magyarázat: erre kell rátenni a nyomtatót is, így lett kialakítva! Ja.

Üdv

bloodaxe: összetett a probléma, és még sokkal bonyolultabb mint gondolnád. Kb. egy Dosztojevszkij összes méretű könyvet tudnék erről írni. De azt hiszem, hogy találkoztál az informatikában az állatorvosi lóval.

(WinXP kifejezetten úgy lett megírva, hogy Novell Netware-rel ne akarjon együttműködni.) Vállalati környezetbe én még nem javasolnék Ringyózikszpét ponosan az előbb leírtak miatt.

Windows mentes szépnapot mindenkinek !

A helyzet a következő. Van 2 cég. 1-es cég. WinXP novell hálózattal. 2-cég. Win hálózat, valamint a terminal server amire nekem VPN-el kell bejelentkeznem.

Létre lett hozva egy VPN kapcsolat.
1. VPN kapcsolat felépítés
2. Remote server elérés
3. dolgozik odaát.
4. Örül

Hiba 1. Ha a VPN- kapcsolat él, akkor 1-es cég gépén INTERNET, INTRANET elérés lehetetlen, viszont mail, és egyéb hálózatos dolgok működnek. De a fentiek meg kellenek a melóhoz.

Hiba 2. Megoldás lenne, ha a VPN kapcsolatot felépíteném lelőném (attól független, hogy nap 5ször)
Viszont. Be van állítva, hogy jelezze a taskbaron az élő VPN kapcsolatot (a kis számítógépekkel) ahol le lehetne lőni.
Nem jelzi.
Hiba 3. A kapcsolat ikonján jobb gombot nyomva.
Élő kapcsolatnál : csatlakozás opció látszik szürke, állapot opció látszik szürke.
Halott kapcsolatnál: csatlakozás kiválaszható állapot szürke.

Tehát élő kapcsolatnál nincs olyan opció, hogy kapcs. bontása !!!

Namármost sehogy sem tudom kinyírni a kapcsolatot, csak ha kihúzom a kábelt.

Viszont kihúzott UTP mellett a VPN-kapcsolatnál megjelennek a kapcsolat bontása, és állapot opciók. Csak persz lelőni nem lehet.
Ekkor a helyi (novell) kapcsolat nem él!

Mi lehet a gond ? A novell nem képes együtt élni a VPN-es kapcsolatommal ? (esetleg fordítva) Az itteni hálózatos csókák csak sznak az egészre, vagy nem merik bevallani, hogy fingjuk sincs.

Fejtörés, forumok olvasgatása,stb. Semmi eredmény.

A hálózati kapcsolatok tulajdonságainál, keresgélek, hogy, csak ki lehet lőni azt a rohadt konnektet. Semmi. Erre egy hirtelen ötlettől vezérelve vadul elkezdem ütlegelni az F5 (frissítés) gombot, majd egy gyors ellenőrzés a jobb gombbal, és láss csodát. Megjelenik az állapot, a kapcsolat bontása opció ! és még működik is.

Nem kis tortúra volt ez a pár nap, hogy meló mellett (illetve helyett, mert ez miatt kicsit nehézkessé vált a dolog) rájönni, hogy mi lehet a gond.

úúúúútálom a windowst...

dmaster sztorijáról jutott eszembe.

Valamikor még a 486os időkben véletlenül a turbo gomb vezetékeit dugtam rá a reset lábakra. Bekapcs: OK, de fekete képernyő.... eltartott egy kis ideig (14 évesen) mire rájöttem mi a baj.

HavocS megnyugtatlak van rosszabb is mint az általad leírt Gnóm.
Engem összehozott a sor egy ilyennel, de szerencsére csak rövid időre.

Ez a figura is nyugatra kiszakadt magyar ivadék volt és egy cég vezér igazgatója.
Ő is szakmailag sík hülye volt, de ez még párosult egy kis taplósággal és felsőbrendűséggel is.
Ha valaki esetleg élni szeretet volna a jog lehetőségeivel, ami nem annyira előnyős a cégnek akkor az egy "szemét kommunista volt".
De több szemponból is problémás volt az ürge.

csak egy példa:
Szolgáltató cég volt és mint ilyenhez a lehetséges ügyfelek első körben betelefonáltak, hogy bővebb információt kapjanak.
A "kedves" vezér csőrét egy idő után piszkálta, hogy egyes pofátlan ügyfelek mielött befízetnének súlyos ezreket túl sokáig tudakolóznak a telefonon.
Persze a telefon hívás fogadása az nen az ő költsége volt, de az alkalmazott órabéréből ment a beszélgetés!
Ezért egy "huszár vágással" megoldotta, hogy ő is jól járjon és az érdeklődő ügyfeleket is leszoktassa a hossza telefonálásokról és bevezettt emeltdíjas kontakt telefonszámokat!!!

És ez még csak a felszín kapírgálása....

Hali!

A minap történt, eredményét tekintve fölöttébb tanulságos rémtörténet:

Haver felhív, hogy a régi alkatrészeiből összerakott egy gépet a sógorának, de nem megy a dolog. Bekapcs után minden elindul, de néhány másodperc után a gép leáll.
Rögtön mondtam neki, hogy valszeg rosszul raktad fel a procira (2100+) a hűtőt, és az alaplap védelme lövi le a gépet (volt már rá példa nála...). Váltig állítja, hogy most jól rakta rá, és nézzem meg.

A helyszínre érve a gép valóban a leírt tünetet produkálja, látszólag minden rendben van. A csatlakozók "átmozgatása" után szintén nem megy.

Nosza, dobáljunk ki belőle minden felesleges cuccot. Hangkari, hálókari, vinyó, optika, floppy lehúz. Bekapcs, néhány másodpercig megy, majd leáll. Csak a hecc kedvéért, a videokártyát, és a memóriát is kivettük. A hatás ugyanaz.

Akkor biztos a táp lesz a gond, újonnan vásárolt "dzsunka" ház, 400-as Codegen táppal. Másik tápot az alaplapra rádugunk, bekapcs, néhány másodpercig megy, majd leáll. Az eredeti táp másig gépben remekül muzsikál, tehát nem ez a baj.

Másnap munkahelyre bevittem az alaplapot és a procit, hogy ott kipróbáljam. Alaplap másik procival gond nélkül megy. Proci másik alaplappal megy. Eredeti proci eredeti alaplappal megy. Nem értjük és vonogatjuk a vállunkat. Ezek szerint minden működik.

Újra hazavisszük, és ott a már jól ismert hibajelenséget produkálja...

Próbálgatás közben unalmas lett, hogy mindig vissza kell dugni a ház power switch csatiját az alaplapra, így gondoltam egyet, és egy sima jumper segítségével összezárva a tüskéket indítottam a gépet. Csodák-csodája, ment csont nélkül, nem állt le.

Ekkor még nem sikerült agyilag összekötni a dolgokat, így visszaszereltünk mindent a házba, és - nem ment.

Utána már leesett, hogy lehet, hogy a házban nem jól van bekötve a power switch (ATX házról beszélünk, ugyebár, tehát egy nyomógomb). És bizony, hogy így volt. A nyomógomb nem megnyomáskor zárta az érintkezőket, hanem alaphelyzetben volt zárva, és megyomáskor bontotta a kontaktust. (másik két kivezetésre forrasztották a drótokat az okosok...)

Vagyis a normális működéshez folyamatosan kellett nyomni a gombot, és egy pillanatra elengedve indult a gép.

Innen már csak egy páka kérdése volt a dolog, és már köszöni szépen, működik a dolog rendben. Mindenesetre két napunk ment rá, végül is erre egyáltalán nem gondoltunk, hogy egy ilyen egyszerű dolgot, mint két vezeték ráforrasztása egy kapcsolóra is el lehet rontani. És ha valami elromolhat...

Szintén a HWSW-ről lopott sztori:

http://forum.hwsw.hu/index.php?showtopic=75769&st=150

"Sziasztok!

Ügyfél (nő) behozott egy Epson Fx-1170-est hogy nem nyomtat és bekapcsolás után néhány perccel "rotyog". Hozott egy másik rosszat is (csináljunk a kettőből egy jót ).

Ügyfél előtt kipróbáljuk, valóban "rotyog". Azt viszont elfelejtette mondani hogy büdös (a legyek is lehullanak a falról). Szétszedtem. Mutattam a kollégának, aki diszréten elvonult rókázni.

Egy egér volt benne ami ráégett az elektronikára. Végülis sikerült megcsinálni a másikból.
Azóta úgy emlegetjük hogy nyomtató vezeték nélküli egérrel. "

Egy városi klub vezetője kért meg hogy a számítógépéről robbantsam le a vírusokat.
Egy 10 gépes adsl -es hálózatról van szó, ami mint internet kávézó üzemel.
A gépeket végig mazsoláztam, közben egész végig a hátam mögött állt a manusz és furcsákat kérdezett.Van saját 'informatikusa' de az bele bukott ebbe a kihívásba.
A sokadik sajtpapírba tekintés után 'nézzed meg lécci hogy vannak e a gépbe szabad porták!' csak pislogtam.
Később rájöttem hogy az 'informatikus kollega' írta fel hogy mit kell nekem mondani és mit kell kérdezni.. ,csak hogy olvashatatlanul írt és a jóember nemtudta mindig elolvasni.

Ha már itt vagyok akkor nézzem már meg az ő gépét is mert csak szexoldalak jönnek be rajta.Volt nálam mindenféle ad-spy ware leszedő úgyhogy nem volt akadály.Addigra már kisebb csapat érdeklődő gyült össze és nézték mit csinálok.A gép tényleg produkált.Az explorer hirtelen elindult és bejött egy olyan kép amin a hölgy pucsít és a fenekébe egy alma leledzik..
Megvolt a kellő hatás.A tulaj gyorsan előadta hogy a fia nézeget ilyesmit. (később láttam a srácot, 11 nél nem lehetett több az asztalt se érte fel.)
737 db finomságot talált rajta az ad-aware, ez máig a rekordom.Összesen vagy 6 órát voltam ott ,mert a regisztribe is szépen berágták magukat.
Időközben befutott a helyi komputer felelős.Legalább volt alkalmam megköszönni hogy japán kandzsikkal írta le a rendszergazdai jelszót...
Azon meg sem lepődtem hogy a pénzem úgy kellett kiráncigálnom az újjai közül. mindig ilyen szivattyus melókat fogok ki...

tegnap történt:

Chello-s ügyintésző hölgy felhívta az egyik haveromat:
(ü=ügyintéző, h=haverom)

ü:-Jónapot kívánok! Az Internetes igényét szeretném pontosítani! Milyen oprendszere van?

h: Windows XP, jelenleg a 32 bites verzió, de ha kijön a 64-es akkor váltani akarok.

ü: Hát a 32MB memória az nem biztos, de talán még pont elég!

h: Nekem 1GB memóriám van.

ü: nem azt mondta, hogy 32?

h: talán lépjünk a következő kérdésre...

erre irtam mert utána nem igazán volt szó rémes esetekről

hogy is volt az a miről is szól a fórum és nem védünk meg senkit senkitől?

Én meg ezt találtam:

Hogy milyen informatikusokat szeretek?

- windozfikázós, linuxpólós
- naponta újratelepítõs, winchesterrõl mindent törlõs, de a személyes képeidet azért magának lebackupolós
- minden rendszerhezértõs, mégis mindet ****
- privát levelekbe belenézõs, idonkét meg is válaszolós
- szakszavak hajtogatós, gépet lefagyasztós
- kékhalálos
- esténként a haverokkal soproni ászoktól ****, másnap szervert elk..rós
- lankábel csavargatós, nyakadra tekergetõs
- nem fûrdõs, büdösös, rondafopás
- mindendrájver letöltos, aztán mégsemmuködos
-legfrissebb szervizpakket installálós, semmisemmuködos, k***a
- processzor overklokkolós, ****, aztán garanciára kicserni próbálós (a végén aproneten újat vevõs)
- Billentyûzeten Y/Z billentyû csavarhúzóval felcserélõs
- délután kettõkor rendszert újraindítós, ügyfélhatáridõt leszarós
- bajszos, szakállos, copfbafonthajos
- falkában közlekedõs, a folyosós szagothúzós
- menedzsert leköpõs, gondolatban ****, de szembevigyorgós, szemlesunyós
- a k..va anyádnak segítos
- hasznos tanácsokkal ellátós, direkt nem segítõs
- 19 colos TFT monitorból egy parancssort használós (linuxozos), de mégis félévente újat kérõs
- 3 millió ügyfélt kiszolgáló szerverre munkaidõben linuxot telepítõs, aztán logot kitörlõs, felelõsség az ügyfélszolgálatosra kenõs
- hétfõ esti buli után szerverrack-be hányós
- USB stick-eket a nyakába akasztó, aztán adatot mégsem átmásolni tudó
- minden mûszaki kérdéshez kurvára értõs, aztán csavarhúzót fordítva megfogós, kettõhuszat hangkártyára direktben bekötõs
- pornóletöltös, hálózati forgalmat lefogós, aztán utolsó fájl CRC mégis ****, az egészet újrakezdos, végtelenciklusos
- 30 kilós, edzõterembe installálni lejárós
- Mobiltelefont átkódolós, mindenszar letöltos, titkos szervízkódprobálgatós, aztán telefont garanciára kicserélni próbálos (a végén dominókártyával újatvevos)

Szóval a jó informatikusokat szeretem.

Ezt az előbb találtam:

"Bölcsészek számtech óra után:
- Ma mit tanultatok?
- A dupla kattintást."

Gőzborotva, különben vírusos marad a gép!!!

Hihetetlenül kemény takonykórban szenvedtem az elmúlt hét folyamán. Napi kb. 50 db papírzsebkendőt használtam el. És hétfőn gépet kellett szerelnem.

VGA kártya csere, RAM bővítés, az eredeti "gépösszerakó" baromságainak megszüntetése sűrű orrfujások és tüszkölések közepette. Már szinte kész voltam a melóval, amikor egy nagy kövér "naftacsepp" az orromról a gépbe hullott. Na akkor most mi van?

Mákom volt. Az alaplapra csöppent, de teljesen alkatrész-forrasztás-foglalat mentes helyre, így sikerült letörölnöm.

De ha mindez proci csere közben történik.........
Lenne valakinek ötlete arra, hogy a socket478-ból hogy kell kitakarítani az ilyen naftát ?

Zako mester újabb sztorija a HWSW testvértopikjából:

"Közben eszembe jutott egy nem kollégiumi történet. Unokatestvérem férje (érdekes, hogy milyen gyakran bukkanak föl kuzinok ezekben a rémtörténetekben ), aki az a kimondott keményvonalas fillérezgető, spirálfüzetben számolgató, árlistagyűjtő, száz-forintért-keresztül-kasul-utazom-a-városon fazon (egyáltalán nem keresnek rosszul), aki képes bármelyik boltban leállni alkudozni a féláfás árból, mert neki ez kielégülést okoz. Persze a végén mindig megveszi a leggagyibb, fullműanyag, teszkógazdaságos szemetet, amit szorgalmasan hord vissza garanciába. Nem ragozom tovább, talán elég annyit mondanom, hogy az egész családnak Alcatel telefonja van...

Persze mindez hidegen hagyna, legföljebb enyhén szórakoztatna, ha nem fordulnának állandóan hozzám informatikai/szórakoztatóelektronikai beszerzéseik ügyében, mondván hogy én vagyok a monitorfejű netjunkie a családban (nem ezekkel a szavakkal fogalmazták meg), "segíccsek má'". Én hülye vajszívű meg, bár mindig megfogadom, hogy nekik soha többé, inkább száradjon le a kezem, valahogyan mégis bemegyek a csőbe.

Persze körmönfontak nagyon, és messziről indítanak. Megkérdezik, hogy szoktam-e DVD-filmeket nézni. Ó, persze, mondom én, mit sem sejtve. Erre föl - megjátszva a tudatlant - megkérdezik, hogy a pici fiúk osztálytársa szokott írni CD-re filmeket, azokat is le lehet játszani ezen a dévédélejátszó nevű izén? Erre én belemelegszem a témába, e-mailben szépen, részletesen levezetem a különböző videórögzítési szabványokat, azok előnyeit-hátrányait, tömörített kép vs. tömörítetlen, hangsávok és feliratok, stb. Pár óra múlva csörög a telefon, ő van a vonalban, afelől érdeklődik, hogyan kell írni, azt hogy "dzsívící", mert se "w"-vel, se "dzs"-vel nem talált semmit. Lebetűzöm, leteszi, elfelejtem az egészet, közben beficcen egy e-mail valami netes áruház linkjével, ahol a JVC XPHG/1012DivX (vagy valami ilyesmi) éppen akciós, és szelíden megkérdi, hogy ez jó lesz? Mire?! - üvöltök föl magamban, mi az, hogy jó, kinek jó, haggyá' békibe, mennyé' innen. Persze azért megnézem a specifikációt, valami japán nyelvű oldalon bogarászok angol manual után, nem olyan rossz, de nem kezeli rendesen az ékezetes feliratokat AVI-k esetén, keresek egy KISS lejátszót, ami mindent tud, flashelhető, csöppet komolyabban néz ki és még olcsóbb is. Valahol egy halk hang a nyúltagyamban elkezd dünnyögni, hogy mit akar ez egy netes áruházzal, amikor egy fogkrém megvásárlásához is viszi az egész családot, körbetapogatják és megnyalogatják mindannyian, mielőtt megvennék, de közben új e-mail érkezik, köszöni szépen a tippet, de ők már kiválasztották a "juronicsban" az akciós JVC Basic100-ast 19.999-ért és mindenképpen azt fogják megvenni, mert az "jévící" (eladó mondta nekik, hogy így kell ejteni, mer' ez aztán jappán minőség) és csak azért kérdeztek engem, mert én értek hozzá. Szóval akkor az a kérdésük, hogy jó lesz-e az a juronicsos jévící vagy várjanak még a vásárlással, lesz ez még olcsóbb karácsonyig? Gyorsan előkaptam a baráromtól kapott buddhista "Út a nyugalomhoz" könyvemet, elszámoltam ötvenig és mély levegőt vettem. Beírtam, hogy "**** meg a ****s ****at, és dugd föl a *****be, de előtte ***** és töröld ki a számomat a telefonodból, mert meghaltam". Aztán kitöröltem az egészet, mert végülis a rokonoknak nem ír ilyet az ember, végül hosszas gondolkodás után ezt küldtem el (talán nem sértek levéltitkot az idézéssel): "Jó."

"Idióta rokonaimtól ments meg Uram engem, és mindennapi nyugtatómat add meg nekem ma, miképpen én is adom a jótanácsaimat úton-útfélen. Ámen."

"

elég jellegzetes "babakocsira spoiler" effekt

NEUROFiRE: ez nem tipikusan Rémtörténet, de nagyon bosszantó/idegesítő. A HWSW-n van a fórumok között egy P(ocsék)Á(ruk)F(óruma) című topik , kb. egy hasonlóba lehetne belefoglalni. Mondjuk "Értelmetlen/Agyalágyult Hardverek" címmel.

Nem tipikus remtortenet (tehat nem juzer altal elkovetett, talan reszben offtopic is, mert hw tema), de elegge sulyos.

Intel 875P+6300ESB chipset.
'Nagyteljesitmenyu' munkaallomasnak szant lapokat szerelnek ilyennel ('mezei' i875, de PCI-X tamogatas van, 66MHz/64bit, 533MBps atvitel a 'hagyomanyos' PCI 133megajaval szemben). Gondoltam kellene szereznem egy ilyet, mert a 133 mega egyre szukosebb, a PCI-Express pedig meg sehol sincs. Igaz, tobb mint 100 rugot kernek erte, de van rajta AGP, 'hagyomanyos' memoria is jo bele, valamint sima P4-gyel megy nem pedig Xeon-nal (ellentetben egy tipikus workstation lappal), tehat ha a koritest is beleszamoljuk, akkor 'olcso'.

Mar-mar megrendeltem (csak arra vartam, hogy egyutt legyen a kb. 150k penzmag), amikor kiderult, hogy a 3db, egyenkent 533MB/sec savszelessegu PCI-X es egy negycsatornas Marvell Serial-ATA RAID vezerlo (szinten PCI-X, de integralt) es egy Intel GbE halkartya (ez is interganyolt, es is PCI-X) -- tessek kapaszkodni -- egyetlen, 266MB/sec savszelessegu buszon kapcsolodik a northbridgehez -- es igy a processzorhoz es a memoriahoz is...
Szoval a kb. 1.5-2.5GB/sec savszelesseget igenylo eszkozok nagyvonaluan kaptak egy csoffadt, alig negyed gigabyte/sec sebessegu buszt... Ehhez csak gratulalni tudok. Es ha belegondolok, hogy majdnem megvettem ezt a kepzodmenyt...

Ahogy egy kulfoldi forumon (elegge talaloan) megfogalmazta valaki:
Another triumph of marketing over engineering. (kb. 'A marketing ujabb diadala a mernokok felett')

Ha netan offtopic voltam, akkor elnezest.


Ha valaki netan szakmailag erdemben hozza tudna szolni a fent linkelt temahoz az kerem, hogy emailben vagy -- bar tudom, taplosag masik forumot reklamozni -- a linkelt topicban tegye. Koszonom.

A leírt cucmókomnál nem "Gizikével" van a fő baj. A Citrix kliens a misztériumi Citrix szerverre szeretne kapcsolódni, ehelyett a "hozzáértők által installált" helyi két Citrix szerver ajánlkozik. "Kijutás a házból" szinte lehetetlen.

Itt a megoldás:

No, EZ a Rémtörténet:



Be bizony A K.. A...kat Tennapelőtt Citrix klienst installáltattam. [Meeeee állandójan változik az aktuális verzijó + a Misztérijum pénzügyi rencerjérűűűűű vanik szó.]

Oszt, a delikvenseim a Házba nyáron csinyátak két Citrix **** rencert, oszt béállították úgy a cumójukat, hogy mindenik IP címtartományból érkező kérésre válaszoljon a "ventillátorba való KULIMÁSZUK", még arra is, ami nem az ő tartományuk, hanem privát [értsd. Misztériumos WLAN].

Emiatt a "muflonok nem bírnak bégyelentkeznye a pénzügyi rencerbe, oszt engem mozgatnak, hogy csinyájjam meg nekíjjük a renceret.

Irtóóóóózatossssssssan teli van már az összes "Kakaós Bugyrom"

[Küddöm Rémtörténetek közé is.]

Ha nekem szántátok a fenti oktatást, megértem (teljességgel) és mindjárt hozzáteszem, hogy én nem egy problémát írtam be, hanem egy esetet, ami lezáródott már. Számomra rémtörténettel ér fel, hogy, ha az ember vesz valamit és közben az galyra vág egy másik eszközt saját hibáján kívül. Tehát én egy lezárt eseményt írtam le, mindenki azt von le amit akar belőle, egyébkén a hozzászolóknak köszönöm, hogy a helyzet ellenére reagáltak a beírtakra és nem akarok offolni, a két kártya jól volt összedugva és csak egy hangkártya van és volt a gépben, egyébként SP2vel volt a W.

Szóval, igen. Felkérném a fórumtársakat, hogy ne az első, az útjukba kerülő, pláne kiemelt topikokba ontsák az oda nem illő nyűgös-bajos dolgaikat.

Ennek a témának lehet, hogy érdemes lett volna egy új topicot nyitni... A rémtörténetek a "mulatságos" de
elborzasztó sztoriknak lett létrehozva Zsivaagoo által. Szal ha beesik, és elkezd ordítozni, én nem védek meg
senkit.

A PCTV Stereo nem szereti az SP2-t Én is szívtam ilyennel, vissza kellett tenni az SP1-es Win-t, és jó lett.

Petya

Hi gall!


Nekem is ilyen tunner kártyám van kb. 2 éve és hibátlanul müxik.

Most egy SB Audiogy2 hangkarival laknak a gépembe, előtte meg egy SB Live! -val volt összekábelezve(Abit be7 raid és Asus p4p se alaplapokban)
Az irq kiosztásban azért néha összeveszhet a hangkártyával.
Olyat már láttam hogy ha több hangkártya van a gépben és sikerül őket rosszul összekábelezni, akkor az egyik kinyírta a másikat.

Hi Gall!


Nekem is ilyen tunner kártyám van kb. 2 éve és hibátlanul müxik.

Most egy SB Audiogy2 hangkarival laknak a gépembe, előtte meg egy SB Live! -val volt összekábelezve(Abit be7 raid és Asus p4p se alaplapokban)
Az irq kiosztásban azért néha összeveszhet a hangkártyával.
Olyat már láttam hogy ha több hangkártya van a gépben és sikerül őket rosszul összekábelezni, akkor az egyik kinyírta a másikat.

Múlt héten egy gagyi helyzet állt elő nálam. Hosszabb tudakolás után egy Miro/Pinnacle PCTV stereo tunerkártya mellett döntöttem - olvastam róla jót, de rosszat is, de hát a családban is már működik egy, baj belőle nem lehet. A kártyát miután beraktam a W. úgy reagálta le ahogy kell, és ez így is ment a teljes installig, de az eredmény sajnos nem volt OK. Az eszköz nem megfelelően működik, IRQ nincs... Sebaj sok variációt kipróbáltam köztük azt is, hogy szűz W. és a VGAn kívül csak ő volt, mint slot-ot foglaló kártya, de továbbra sem működik. És ekkor abbahagytam a próbát, de ami érdekes volt az az hohy némi működés után a hangkártyám bemondta az unalmasat, vagyis elhallgatott örökre. Persze nem biztos, hogy a PCTV kártya a tettes, de az biz igaz, hogy az SB PCI128-as kártyám már vagy 3 éve jól ment, meg voltam vele elégedve, és most hirtelen kampec (ott is volt pár próba), és hát az, hogy a bemenetére volt kötve a tunerkártya hangkimenete...persze ez semmit se bizonyít! Mindenesetre hozzá kell tenni, hogy a Bluefish teljesen korrekt volt mikor visszavittem a tunerkártyát...

Urak, megkérnék mindenkit, hogy ezentúl válogassa meg a szavait, nem feltétlenül kell lemásolni egymásról
a trágárságokat/ízléstelenségeket. Az sem lenne rossz, ha inkább a helyesírásra fordítanának több energiát.
(Nem akarok újabb helyesírásos vitát, úgyhogy ezt a témát lezártnak tekinthetjük.)

Havocs!

A sztorid ismételten a napom fénypontja lett...

Valami hasonlót én is írok már, remélem nem lesz nagyon oftopic.

Zsenge grafikázos koromba történt vagy jó 5 éve.
Egy kisebb reklám és fényreklám készítő cégnél voltam főbalek rajzolgató kockafej.
Már sok éves biznisz kapcsolatban állt egy svájci dizájn jégkrém gyártó céggel.
Nevet nemírok de minden plázában ott trendiskednek a hupilila diszkófény zöld standjukkal,és árulják a mérekdrága cukrott taknyukat.
Egy szépnapon a fővezér menedszeristen(takonyárús innentől) becsörtetett hozzánk hogy neki 3d-s terv kell egy új stanjukról ami aztán überbefosás lesz.
A fődroid összehozott vele hogy majd én megcsinálok neki mindent ,mert otthon vagyok a műszaki rajzokban meg a 3d be is.
kb 2 hétig szittyóztam vele keményen mert naponta mást talált ki de elmondani azt már nembírta.
Attól mert valaki vidéki attól szerintem még nem kéne parasztnak lennie, de a takonyárus beszélni sem nagyon tudott.
Kinézetre annyit hogy egy 40es Komár Lacit kell elképzelni talpig bőrcuccba 5 kilós aranyfuxba és 40millás mercivel.
Elkészültek a szerkezeti meg a látványterv is,takonyárúst berendelem.
Nézi ....eznejó,megesssejaóó ezmegszár..Kiment enni.
Egy nagy kolbásszal meg hagymával tért vissza.Ledobta magát ,a veszkócsizmát felcsapta az asztalra és a bicskájával elkezdte nyesni a kolbászt.NAéninnen elnemegyek ameddig nemkész,merkész kell lenni.
Azt hittem rosszul látok.Természetesen a fizetésnél úgy kellett belőle kitaposni a pénzt.
Megcsinálták a standot a rajzok szerint,...csak kb fele akkora se lett...
Egy fecnire is lelehetett volna skiccelni, nem pedig 2 hétig szívni

Apám ez nagyon komoly. Nem térek magamhoz. Az tuti, hogy nekem nem lett volna ennyi türelmem a srác helyében... (na jó ember lett moderátor DDD )

Ez kegyetlen. Nem tudok egyebet mondani. Kérem kaccsojja ki.....

HavocS! :lol::lol: a történet!!

Az említett index.hu-s cikken is jót nevettem annak idején
http://index.hu/tech/mp3/virtual6989/

HavocS: ez is szép sztori. (Az se baj, hogy valamiért duplán jött be.)(Köhög a fórummotor ?)

Annó, amikor a Meine Hitler Bankban dolgoztam, kapcsolatba kerültem (mint rendszergazda) egy "programozó team-mel", akik az azóta megszűnt könyvvizsgáló világcég Consulting akármijei voltak. (Az eset több, mint 10 éve történt, "Titoktartási Kötelezettségem" tehát már régen lejárt. )

A "drojid" csoportosulás egy Integrált Banki Hálózatos Informatikai Rendszert (IBHIR) próbált megvalósítani Novell hálózaton (2.12-2.15 verzió) dbase alapú adatbázissal FoxBase nyelven. Én már régóta programoztam Clipperben, tisztában voltam a file és record lockolás csínjával-bínjával, deadlockot sem követtem el már egy éve (akkor).
A "drojidok" természetesen kezdők voltak ezen a téren. Is.
Pl. olyat nem tudtak, hogy DBase/FoxBase/Foxpro/Clipper nyelvekben van olyan parancs, hogy copy. És nem kell állandóan a commad.com meghívásával külső parancsot indítani, mert előbb-utóbb még a Dos is összehányja magát amikor elfogy a memória. (Ráadásul akkor még DOS 5.0 sem volt.) Rendszeresen deklaráltak 0 elemű tömböket, és hivatkoztak is a 0 elemű tömb elemeire, amitől változatos DOS és egyéb hibaüzenetek tűntek fel.
Csak vasra elment 10 milla (, ez '92-ben szép pénz volt, szeretném ezt mostani reálértéken a zsebemben tudni).

Két év kemény küzdéssel nem sikerült elérnem, hogy vagy programozni tanuljanak meg, vagy pedig az alapvető banki folyamatokat megértsék. [Sikítós hajtépéses lábrázás. ] De legalább 50 milla kiszórása után, két év elteltével az "IBHIR project" leúszott a lefolyón.

Hoztam nektek egy másik sztorit, jó hosszú, de mindenképpen tanulságos.

"Mesélek nektek egy cégrõl, a világ legkomolytalanabb munkahelyérõl, ahol tavaly nyáron dolgoztam. Azaz nem is írok róla, mert beperelnének a hülye droidjai. Inkább írok nektek egy légbõl kapott történetet, amibõl egyetlen szó sem igaz. Mindennemû hasonlóság létezõ cégekkel és személyekkel csak a véletlen mûve. Az egész nem igaz, nem is ott történt, nem is velem, és nem is történt meg, sõt, a cég se létezik. Nem is írtam meg, ez a szöveg is csak érzéki csalódás. Viszont jó hosszú, olvasgassatok.

Volt egyszer egy cég, legyen a neve KamuMûvészet Kft, ahol valaha webdesignerként dolgoztam, de kicsit befuccsoltak, ezért el kellett hajtani az embereket. Köztük engem is. A cég azonban mégis túlélte a válságot, és egy évvel késõbb egy szó nélkül visszavettek. A hirdetésben, amire (ismét) jelentkeztem, 3D karaktermodellezéshez és animációhoz kerestek embert, én meg ugye pont ezzel foglalkozom. Kiderült, hogy egy másik cég, a Lófasz Rt. megbízásából kerestek 3D grafikusokat, egy újfajta internetes szolgáltatás létrehozásához. A KamuMûvészet alvállalkozóként dolgozott ezen a projecten (tanuljunk szép magyar szót: outsourcing.) Mi, grafikusok a Lófasz Rt. irodájában dolgoztunk volna, de a KamuMûvészet vezetõitõl kaptuk volna az utasításokat.

A szolgáltatás ötlete nem volt hülyeség, sõt, nagyon is jó ötletnek tûnt. A feladatunk az lett volna, hogy létrehozzunk egy virtuális várost, amiben 3D-ben mászkálhatnak a júzerek, hasonlóképp, mint egy FPS játékban. Mindez nem is az Interneten mûködött volna, hanem egy zárt hálózatban. Minden elõfizetõ kapott volna egy televízióra köthetõ set-top boxot (hogy írják ezt helyesen?), ami lényegében egy lebutított PC volt, egy formatervezett házban, és a júzer a TV képernyõjén járhatta volna be a várost. Figuráját, azaz avatárját maga hozhatta létre egy, erre a célra szolgáló programmal, de igény (és sok pénz kifizetése) esetén egyedi avatárt is kaphatott. A városban beszélgethetett volna más avatárokkal, bemehetett ide meg oda, üzletekbe, ahol vásárolhatott is, mint egy webáruházban, csak éppen 3D-ben. A moziba betérve filmeket nézhetett meg, stb. Technikailag ez úgy mûködött volna, hogy minden set-top box GPRS-en kommunikált volna a Luxemburgban elhelyezett szerverrel, ott nyomta volna ki saját adatforgalmát, hogy éppen mit csinál a júzer avatárja, míg a város pillanatnyi állapotát, a többi avatár adatait, vagyis az összes fontos adatot az Astra mûholdról, data broadcast rendszerben kapta volna. Nos, ez valóban nem hülyeség, rá is kattantunk mi, grafikusok. A cég mindent ígért, profi várostervezõt és építészeket, akik a látványterveket készítik majd, meg ezer megrendelõt, akiknek folyamatosan csinálni kell majd az épületeket, tyúkot-kalácsot, mindent. Akkor még azt hittük, ez tényleg így lesz...

A gondok ott kezdõdtek, hogy ez a cég Csillebércen mûködött, amit minden budapesti tud, hogy hol van: a halál redves ****, fent a ******, a budai hegyekben, a Normafán túl. Oda BKV-val feljutni egy-másfél órás mûsor. Ráadásul én akkor Tatabányán laktam, ami további egy óra vonatozást jelentett. Napi négy-öt óra utazgatás! Arról már nem is beszélek, hogy az iroda a KFKI telepének a leghátsó zugában volt, ami kb. 20 perces gyalogút a kaputól, szóval naponta még 40 perc gyaloglás. Anyáztam is rendesen, de egyrészt nem volt semmi munkám, másrészt érdekelt is a feladat. A második probléma a fizetéssel volt. Nettó 120 ezer. 2003 nyarán. Néztem csúnyán erre az ajánlatra, ennél még egy évvel korábban is többet kaptam a KamuMûvészetnél. De hát vagy ennyi, vagy semmi és húzás haza. Szóval maradtam, és velem még négy másik srác, de hamarosan öten lettünk. A kollektíva nagyon jó volt, jó fej arcok voltak, a 3D-hez is jól értettek, most is tartom velük a kapcsolatot.

Elkezdõdött hát a munka. Az elsõ nap feladata: cipeljük ki a raktárból az ott rohadó, használt (!) IKEA bútorokat, és építsünk belõlük irodát. Hát mit mondjak... Aki rakott már össze IKEA ****, az tudja, hogy micsoda tróger meló, na de használtat, amit már egyszer szétbontottak, még trógerebb! Az eredmény egy fél tucat irdatlan nagy asztal lett, de legalább lett asztal. A számítógépeket másnapra ígérték. Hazamentünk...

... és másnapra már nem voltak ott az asztalok. Lecserélték õket másikra. Kérdeztem, hogy most akkor mi a **** pakoltatták ki velünk a raktárat, ha végül mégis rendeltek újakat, meg össze is szereltették õket. Kiderült azonban, hogy nem valami hórukkos melósok pakolták össze az új bútort! Az egészet egyetlen srác, a marketinges elõadó cûgölte fel az emeletre egyedül, és hegesztette össze, miközben õ is kábé annyit anyázott, mint mi az elõzõ nap, ráadásul emiatt volt bent majdnem éjfélig. Egy pár melós biztos sokba került volna. Na mindegy, nyalom a szíveteket. Jöhetnek a számítógépek.

A gépek rendben meg is jöttek. Idõközben elõkerült a cég vezérigazgatója. Leírom nektek, hogy nézett ki, mert õ a történetben a fõdroid. Kb. 160 centis ****, vasággyal 40 kiló, szõke Bundesliga-séró, amolyan késõ-NDK-s stílusban, mûszálas pólóing, amilyet oviban hordtunk, és igen rossz magyarság, ugyanis Svájcban született, és kb. úgy beszélte a nyelvünket, mint egy kínai piaci árus. Legyen a neve Gnóm, mert az igazi neve a kutyát se érdekli. Szóval jött Gnóm, és nagy büszkén odavezetett minket egy halom beládázott PC-hez, hogy ezek lesznek a gépeink. A kommentár a következõ volt:

- Nna, hát ézék itt á számitógépék, ezt fogjátok hásználni. Ezek á legdrágább gépek, amit káptunk, szóvál áki ezen nem tud dolgozni, az elméhét á picsábá.

Igen, ilyen kultúráltan adta tudtunkra, hogy a beszerzés úgy nézett ki, hogy bement az elsõ boltba, és közölte, hogy "mindenbõl a legdrágábbat" kéri. Hogy ez megfelel-e majd nekünk a munkához, azt már nem kérdezte. Ha meg nem tudunk vele dolgozni, elmehetünk "á picsábá." Összeraktuk õket, végül is nem volt velük baj, mûködtek, 3 GHz-es Intelek voltak, valami 1 GB RAM-mal, meg ilyesmi. A hálózatot egyelõre nem tudtuk belõni, mert nem volt se kábel, se switch, de mondták, hogy majd lesz. Addig is nekikezdtünk a project tervezéséhez.

Az elsõ körben megnéztük a vázlatokat, amiket a két építész rajzolt nekünk, akikrõl kiderült, hogy nem is építészek, csak építészhallgatók a BME-n. Két csaj. Nem kell valami jó bigékre gondolni, iszonyrondák voltak. No, ez a két csaj rajzolt nekünk mindenféle futurisztikus épületet, és ezeket nyomták a kezünkbe. Nézegettük, **** bonyolultak voltak, ezt így évek alatt se modellezzük le. Ráadásul jórészt mûszaki rajzokat kaptunk, amin sehogy se tudtunk eligazodni, nekünk látványrajzok, skiccek kellettek volna, nem milliméterre kimért nézeti rajzok. Mivel a csapatból egyedül nekem volt játékfejlesztõi tapasztalatom, magamhoz vettem az irányítást, és megpróbáltam egyeztetni az álláspontokat a csajok és a csapat közt, mert, mint kiderült, a lányoknak büdös fogalmuk sem volt arról, hogy hogy mûködik a számítógépes grafika, hogy mi az a textúra, stb. A rosszabb, hogy nem is érdekelte õket. Ismered azt az embertípust, akivel együtt kellene dolgoznod, el kellene neki magyaráznod valamit, de az csak néz rád bután és rémülten, mintha kínaiul beszélnél? Na, ezek ilyenek voltak. Végül abban maradtunk, hogy másnapra hozok néhány játékot, amin megmutatom, hogy mégis hogy néz ki egy épület egy játékban. Másnap hoztam is Operation Flashpoint-ot, a többiek meg Half-Life-ot, Counterstrike-ot, Soldier of Fortune-t és ilyesmiket. Felraktuk, vártuk a csajokat, hogy jöjjenek, vártuk, vártuk... na de ekkor még nem tudtuk, hogy az elõzõ napon láttuk õket elõször és utoljára. Egyszerûen elpárologtak, senki sem tudja, hová. Vártunk egy darabig, de nem jött senki, munkát se kaptunk, végül lekapcsoltuk a gépeket és hazamentünk.

Jövünk be másnap, hát már ott vár minket Gnóm, és azonnal elkezd minket ****, hogy hogy képzeljük, hogy játékot raktunk a gépre, hát ezért õ börtönbe kerülhet, mert olvasta az újságban, hogy egy másik cégnél is játékok voltak egy gépen, és lecsukták érte az igazgatót! Mondtam neki, hogy ne sírjon, jogtiszta, legális játékot raktam fel (tényleg!), de ez nem nyugtatta meg Gnómot. Kiderült, hogy a hülye droidja azt hitte, hogy MAGÁÉRT A JÁTÉKÉRT jár börtön, azért, mert JÁTÉK van az irodai gépen!!! AAAUUÁÁÁÁ baromállatfaszseggfej ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Na mindegy, végül a kezünkbe nyomta a 3DS Max-et, hogy tegyük fel és kezdjünk dolgozni. A gépeket idõközben hálózatba kötötte a rendszergazda. Bebootolok, írom a loginnevemet... installálnék... és kiderül, hogy Guest vagyok a saját gépemen. He?? Akkor most hogy a ****** dolgozzak? A többiek is le vannak korlátozva, még egy ikont se tudunk elrakni a desktopról. Mondom Gnómnak, hogy ez így nem fog menni, tessék visszaadni az admin jogunkat, mert így nem tudunk dolgozni. Erre Gnóm:

- Déhógy ádok én néked jogot! Hát nem is ismerlek. Májd ha megismérlek, megbízom bénned, ákkor majd kápsz jogot.

Nézek rá, hogy most ***** szájba, vagy kúrjam hozzá a monitort, vagy mi... de végül nem. Inkább lementem a rendszergazdához, és mondtam neki, hogy mi van, hogy ez a balfasz a saját teamje munkáját akadályozza a paranoiájával, adjon már rendes jogot, mert így nem tudunk dolgozni. A gyerek végigmért, majd így szólt:

- Te ugye még sose dolgoztál teamben?

Nézek rá, mondom magamban b**meg, itt mindenki droid? Igen, mindenki droid. A csávó nekiállt elmagyarázni, hogy egy teamben szükségszerûen hierarchia van, és ez azért van, mert így hatékonyabb, és ezért van az, hogy a hierarchia alján állóknak kevesebb az userjoga, és... satöbbi. Jó, akkor nem rakunk fel semmit, merthogy az installáláshoz is Administrator jogkör kell. Végül egy teljes hét után (!) leesett Gnómnak, hogy így nem jutunk ötrõl a hatra, és utasította a rendszergazdát, hogy rakja fel nekünk a 3DS Max-et. Persze a szerencsétlennek fingja nem volt, hogy az összetevõkbõl nekünk mi kell és mi nem, és egyáltalán mi micsoda, ezért felhányta úgy, ahogy sikerült. Még szerencse, hogy egy exploittal már réges-rég Administratort csináltunk magunkból (éljen a Windows és a biztonság), és korrigálni tudtuk a ****. (Itt jegyzem meg, hogy a jelszót feltörõ kolléga kb. annyit értett a hálózatokhoz, hogy a Kazaa-ról azt hitte, hogy az egy FTP site. Nem vicc! Szóval tényleg ennyit a Windows biztonságáról.)

A másik nagy meglepetés csak ezután következett. Gnóm kitalálta, hogy az összes gépet elrakja az asztalokról, el a falhoz, vagy tíz méterre, hogy ne legyen útban, és a monitort, a billentyûzetet meg az egeret hosszabbítóval vezeti el az asztalhoz. Hogy ennek mi értelme volt? Hát hogy ne legyen útban! Kérdeztem, hogy ezt ugye nem gondolja komolyan, mi van, ha egy CD-t akarunk betenni, szaladozzunk a géphez meg vissza? A válasz: "Nem kell ánnyi CD-t hásználni, tessék reggel bétenni, ami kéll, és ákkor bént van!" Szóval a gépek így maradtak. Egy idõ után már nem számoltuk, hányszor kapcsoltuk ki egymás gépét munka közben, mikor a sajátunkat próbáltuk bekapcsolni... A végsõ terv egyébként az volt, hogy felhúznak egy gipszkarton falat, és ez mögé teszik el a gépeket, és csak a rendszergazda tud majd bemenni hozzájuk, kulccsal!!

Ezzel a balfaszkodással el is ment egy hónap. Na de ideje volt elkezdeni a projektet. Az építészek eltûntek, sebaj, de ott volt nekünk egy várostervezõ, egy negyvenes francia pasas. Õt már korábban is láttuk, mindig nagy elmélyülten rajzolgatott egy nagy rajzasztalon, gondoltuk, biztos valami szépet alkot. Meg is kaptuk az elsõ feladatot: a virtuális város építése a fõtérrel kezdõdik, és ott lesz a cég székháza, az lesz az elsõ épület. No, hát hajrá. Nekem jutott a tér kidolgozása, az egyik kollégáé lett a Lófasz Rt. épülete, a többiek meg lógatták a töküket. Egy hét alatt el is készült a fõtér, textúrákkal, utcákkal, padokkal, fákkal, meg mindennel. Ez csütörtökön történt. Jelentettem, hogy kész. Gnóm megnézte, megköszönte. Öt perc múlva jött a francia ürge, és a kezembe nyomott egy sajtpapírt, rajta a következõ ábrával:



Mondom mi ez?
Aszongya, ez a fõtér lesz. (Ezen dolgozott egy hónapig!!)
De mondom ember, a fõtér már készen van, egy hétig készült, már el is fogadtátok.
Hát arról õ nem tud, de tõle meg ezt kérték, és ezt is most fogadta el a Gnóm.
Hát, mondom, nekem mindegy... Leültem és elkezdtem csinálni elölrõl. Járdaszegélyeket modellezni, textúrázgatni, belõni a pontos méreteket. Kissé furcsán nézett ki, hogy az utakat harminc méter szélesre, a fõteret pedig hetven méteresre álmodta a várostervezõ úr. Úgy nézett ki, mint egy repülõtér. Na de a parancs az parancs. Csináltam.
Másnap reggel hívatott Gnóm, hogy miért nincs még kész a fõtér.

- Ember - mondom - tegnap befejeztem a fõteret, de ti újat akartatok, most azon dolgozom!
- Áz éngém nem érdékél! Én ázt mondtám, mára légyén kész! Te még nem lettél kész!
- Mondom még egyszer: kész lettem, de újat kértél.
- De nékém ne hozál kifogásokát! Nékém te ne táláljál ki ilyénékét! Á követkézõ ilyénért kirúglák!
- Jól van, rúgjál - mondtam, és otthagytam a ****. Szórakozzon az anyjával.

A következõ hét elejére kész lett a repülõtér, akarom mondani a fõtér. Gnóm megnézte, majd megszólalt.

- Hát de mi éz a nágy betonplácc! Hát éz szár!
- Ne nekem mondd, nem én terveztem.
- Hát de nékém ne mondjád! Hát éz micsodá!
- Mondom, reklamálj a francia barátodnál, itt a rajz, amit adott nekem - mondtam, és a kezébe nyomtam a cetlit. Erre elment, de természetesen öt perc múlva feltalálta a spanyolviaszt: tegyem valahogy "élõvé" a nagy betonplaccot! Hát, mondom, jó. Betettem a közepébe egy szökõkutat. Úgy nézett ki, mint egy repülõtér, aminek a közepére egy irdatlan nagy szökõkutat állítottak. De a lényeg, hogy Gnóm megnézte, és elégedett volt vele. Egyelõre!

Közben a többiek is befejezték az épületek modellezését, a Lófasz Rt. székházát is, meg még két irodaépületet, valami megrendelõknek, akik már akartak boltot nyitni a virtuális városban. Nem kell valami szépen kidolgozott épületekre gondolni: lényegében kockák, szürke beton textúrával, az az igazi, jóféle cyber-szocreál! Jól van, mondom, akkor most tegyük bele õket a "játékba", azaz rakjuk össze a fõteret. Itt jött a meglepetés. A Blaxxun névre hallgató engine ugyanis, amivel nekünk egy több ezer házból álló várost kellett volna megcsinálnunk, nem tudott megbirkózni ezzel az óriási feladattal! Három kockaforma ház, kb. húszezer poligonból, és ez elég volt ahhoz, hogy egy 3 GHz-es gépen, GeForce4 videókártyával úgy lemerevedjen, hogy ne is moccanjon többé. Napokig próbáltuk életre lehelni, végül az egyik srác gányolt valami scriptet Maxben, ami összerakta az épületeket VRML-be, és úgy már sikerült belelapátolni. Az eredmény? Képzeljetek el egy még fejlesztés alatt álló FPS játékot 1996 környékén. Vagy Pistike elsõ 3D programját. Borzalom! Mûanyag falak, matek csillanások, villogó poligonok... Röhej!! Csak néhány az engine hibáiból. Egyetlen fényforrás mindent bevilágít a városban, nincsenek árnyékok. A z-buffer hibás, összevissza villognak a poligonok, ha mozgunk. A textúrák szanaszét csúszkálnak. Az avatárok átmennek a falakon. A hálózatkezelés hat-hét júzer esetén már lemerevedik, elszáll. Ahogy azt ilyenkor szokás, írtunk egy buglistát, és átadtuk az illetékesnek. Azaz adtuk volna, ha tudtuk volna, ki az. Végigpróbáltunk mindenkit, és itt hadd mutassam be mindazokat a ****, akik a cégnél "dolgoztak."

Elõször megpróbáltuk a KamuMûvészet részérõl minket irányító csávónak odaadni a listát. Õt hetente egyszer láttuk. Én már korábban is ismertem õt, együtt dolgoztunk a cégnél. Az a fajta ember, aki k***a nagyra van azzal, hogy õ mûvészeti iskolát végzett, ezen kívül persze síkhülye a munkához, de mûvészeti iskolát végzett, tehát most õ lett a mi koordinátorunk is. Roppantmód élvezte ezt a beosztást, az elsõ nap azzal indított, hogy amikor a kollégám le akart menni a büfébe reggeliért, közölte vele, hogy nem mehet sehová, reggelizni otthon kell, mert ez munkahely. Erre mindannyian felálltunk, és egy emberként lementünk a büfébe. Elmehet az anyjába. A csávót szerencsére sohasem láttuk, mert legfeljebb hetente egyszer jött be, fontoskodva ránézett arra, amin dolgoztunk, de mivel fingja sem volt róla, hogy mit csinálunk, a fontoskodáson túl nem csinált semmit. Elõször neki akartuk odaadni a buglistát, de közölte, hogy ez nem az õ dolga.

Ekkor megpróbáltuk odaadni Gnómnak. Letettünk egy másolatot az asztalára, de sose mondta, hogy átnézte. Igy már nem maradt más, odaadtuk a titkárnõknek, hogy majd alkalmasint adják oda neki. Gnómnak ugyanis két titkárnõje volt. Az egyik aránylag jó fej, de a másik az a tipikus felfuvalkodott, öntelt picsa. Egyszer mondtam a jelenlétében, hogy "titkárnõ", mire visítva rám támadt, hogy õ nem titkárnõ, hanem menedzserasszisztens, és ezt jegyezzem meg!! Amúgy ritka rosszindulatú, szemét kis picsa volt, utáltuk, mint a ****. Egyszer például a kollégám behozott egy kis aktív hangfalat, azt az 500 forintos, eldobható fajtát, hogy ne kelljen síri csendben dolgoznunk. (Magától értetõdõen fejhallgatóról szó sem lehetett, mert nem volt 15 méteres hosszabbítónk, ami elért volna a gépekig.) Bekapcsoltuk ezt a kis hangszórócskát, épp hogy ricegett, erre a titkárnõ azonnal bõgve rohant Gnómhoz, hogy mi itt lármázunk, és hogy így nem lehet dolgozni, és mi akadályozzuk õt, szóval Gnóm személyesen jött oda **** minket, hogy ezt hogy képzeljük. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a picsa íróasztalán 150 wattos aktív hangfalak álltak, és éjjel-nappal a Juventus rádiót ordíttatta rajta, de ez ellen nekünk egy szavunk se lehetett. Egy másik kedvenc szokása az volt, hogy ha vendégek érkeztek a céghez, a kávéscsészéket és a süteményes tányérokat beledumpolta a mosogatóba, aztán odajött hozzánk, és utasított minket, hogy mosogassunk el magunk után, mert már megint disznóól van a konyhában. Ilyenkor rendszerint elhajtottuk a ****, és megmutattuk neki azt a fejenként 1 db poharat, amit mindenki a gépe mellett tartott, továbbá felhívtuk rá a figyelmét, hogy egyikünk se iszik naponta nyolc-tíz csésze kávét. Végül, néhány héttel késõbb ez is oda vezetett, hogy a picsa bement Gnómhoz sírni, hogy mi állandóan összemocskoljuk a konyhát, és ezt õ nem vállalja, hát õ kilép ettõl a cégtõl, ahol õt mosogatólánynak nézik, mire persze Gnóm elõjött üvöltözni velünk, és csak nehezen tudtuk megállni, hogy ne csapjuk szét a pofáját ott, ahol éppen áll.

Volt egy amerikai is a cégnél, egy echte texasi bunkó, bizonyos John. Állítólag valami hiperszuper üzletkötõ volt odaát, Bunkóciában, és most ideette a fene, hogy a Lófasz Rt. set-top boxjait adja el az itteni tuskóknak. Na, ez a John egyszer járt minálunk, amikor Gnóm odavezette õt az asztalainkhoz, és mondta neki, hogy "...and these guys make the 3D graphics." John bólintott, de köszönni, azt nem tanult meg, de nem baj, mi se köszöntünk neki sose. Reggelenként elvonult mellettünk, és szóba se állt a "niggerekkel", mert hát ugye mi egyszerû gépkezelõk voltunk neki. Munkaügyben is ritkán beszéltünk vele, de akkor rendszeresen George-nak szólítottuk, vagy egyszerûen Mr. President-nek, amit egyébként nem igazán értett, de nem is baj. Neki nem akartuk odaadni a buglistát, csak bemutatom: õ is ott volt, remélem, azóta felfordult már.

Szóval a buglista végül elkallódott, és senki sem küldte el a Blaxxun-nak. Hetekkel késõbb került elõ, csodák csodája, a soros heti **** részeként. Gnóm felháborodottan kikérte magának, hogy "ilyen papírokat" írogassunk, hát ilyet nem szabad, mert "megrontja a cégek közötti jó viszonyt", mert ugye õ "évekig építette a jó kapcsolatot a Blaxxun-nal!" Mondtuk neki, hogy teljesen normális dolog megírni az engine fejlesztõinek a fellelt hibákat, de ez õt nem érdekelte. Engem külön **** a buglistáért, amit "majdnem elküldtem", és "még jó, hogy észrevették, hogy mire készülök."

A Blaxxun pedig maradt, és ez lett azután a cég bukásának kezdete.

Szóval, ott tartottunk, hogy **** se ért a Blaxxun, semmit se lehetett vele megcsinálni. Utánanéztünk kicsit a neten, hogy mégis mi a túró ez, honnan szalajtották ezt az ótvar bugware-t. Kiderült, hogy ez egy ingyenes VRML engine, bárki letöltheti, és nekiállhat virtuális várost csinálni. Egy gyerekeknek készült játékcucc! Gratulálunk!! Ezek a balfaszok erre alapoztak egy több százmillió forintos céget. Merthogy több százmillió ment el a projectre már addigra is, hogy mi odakerültünk. Arról nem is beszélve, hogy a cég fõemberei hetente új kocsit vettek maguknak, fizetést nem is ismertek hét számjegy alatt, és naponta repülgettek a világban ide meg oda, tárgyalgatni, bár eredményét sose láttuk ezeknek a tárgyalásoknak. Mr. President-nek közben már a harmadik cicababát vették fel tolmácsnak, de aztán végül mégis mind kirúgták, mert George barátunk egy csinos fiú mellett döntött...

Idõközben én már a negyedik fõtéren dolgoztam, újból elölrõl kezdve, mert érkezett egy várostervezõ csaj, aki 2-3 napig járt hozzánk, roppant lelkesen dolgozott a terveken, aztán õt se láttuk többet. A francia **** maradt, megint áttervezte a fõteret, és ennek megint örülhettem. A többiek közben mindenféle cégek irodaházait és üzleteit építették, azokét, akik már vásároltak ilyesmit. A város mindenféle koncepció és terv nélkül készült, összevissza pakolgattuk a szocreál panelházakat, és az egészbõl egyre kevésbé látszott kisülni bármiféle értelmes dolog. El ne felejtsem, a fizetésünket rendszeresen elfelejtették kiadni. Az elsõ hónapban még csak-csak megkaptuk, bár másfél hét késéssel, de aztán rendszeresen a cég nehéz anyagi helyzetére hivatkoztak. Mi meg elhittük. Hát persze.

No de a munkaügyekre visszatérve, immár tisztán látszott, hogy a cég a csõd felé tart, és semmi értelme ez ellen tenni, mert itt a hülyeség akaraterõvel találkozott, ami, ugyebár, a legrosszabb párosítás. De mivel azt tanultuk az oviban, hogy ne adjuk fel, és mindig keressük a megoldást, összetanakodtunk, hogy most mégis mi a savanyú lófaszt csináljunk, mert abból nem élünk meg, ha ezek a seggfejek csõdbe viszik a munkahelyünket. Arra jutottunk, hogy elhívjuk a Studio 21-et, a magyar komputergrafikai ipar egyik legjelentõsebb szoftverforgalmazóját, hogy mutassa be ezeknek a balfaszoknak, hogy mit tud egy rendes, tisztességes játékprogram-engine, és dumáljuk rá õket, hogy vegyenek egy ilyet a Blaxxun helyett. Meg is beszéltünk egy idõpontot velük, aztán kollektíven bementünk Gnómhoz, és elmondtuk neki, hogy dugja fel magának a **** Blaxxunját, mert ezzel sose jutunk ötrõl a hatra, nézze meg inkább azt, amit majd az S21 hoz. Gnóm elgondolkodott azon, amit mondtunk (ezt nem vártuk volna), és nagy kegyesen megengedte, hogy az S21 megtartsa az elõadását.

Az S21 a VirTools nevû játékmotort ajánlotta nekünk megvételre. Ez egy nagyon sokoldalú rendszer, amiben szó szerint programozás nélkül, néhány nap alatt meg lehet csinálni egy Half-Life szintû játékot, vagy kevés programozással akármilyen más játékot is, pl. egy Tomb Raider-klónt, csak a beépített scriptrendszerbe kell pár sort beírni, és a megfelelõ grafikákat elkészíteni. Láttam már pár 3D engine-t életemben, köztük általános célúakat is, de ettõl a bemutatótól kevés híján leraktam a hajam. Szó szerint mindent meg tudtunk volna oldani vele, és tökéletesen meg lehetett volna csinálni vele a tervezett virtuális várost, csak éppen nem olyan kinézettel, mintha Pistike elsõ 3D-s programját látnánk, hanem, mondjuk, mintha a Doom 3-ba csöppentünk volna bele. Ráadásul sokkal gyorsabban tudtunk volna vele dolgozni. S az ára is remek volt: mindössze 1,5 millió forint. Igazán nem tétel egy ekkora projectnél!

Gnóm megköszönte az elõadást, és miután az S21-es srácok távoztak, éktelenül lehordott minket, hogy mi "ekkora költségekbe akarjuk verni a céget", és "mit képzelünk" (ezt mindig mondta), és végül kiadta az ukázt, hogy marad a Blaxxun, és nem érdekli, hogy nekünk tetszik-e. Errõl tehát ennyit.

Telt-múlt az idõ. Eljutottunk az ötödik új fõtér-tervhez, de ezen már csak röhögtem. Végül eljött a napja, hogy Gnóm befektetõi megunták, hogy semmit sem kapnak a pénzükért, és követelték, hogy a Lófasz Rt. mutasson fel valami eredményt, valamit, ami azonnal eladható. Na, ebbõl lett csak igazi káosz! Kiderült ugyanis, hogy Gnóm már az elsõ naptól kezdve kész termékként árusította a virtuális városát, mintha máris használható lenne, mi több, a set-top boxokra és magára a szolgáltatásra is vették már fel az elõfizetéseket, meg persze a pénzeket, holott még nem is gyártották a gépeket! A csávó úgy képzelte, hogy mi beülünk majd az irodába, pöccre elindul az egész project, és 2-3 hét múlva már teljesen készen van a város az összes épülettel. Hát persze! A dolog vége egy számonkérés lett, Gnóm mindenkit hivatalos hangnemben utasított, hogy 13:00 órakor jelenjünk meg a tárgyalóban, ahol számot kell adnunk arról, hogy az elmúlt 2 hónapban mit végeztünk, mit modelleztünk.

A kérdéses idõpontban a tárgyalóban népes közönség gyûlt össze. Ott volt az összes befektetõ is, akiknek szintén nem írom le a nevét, de elég az hozzá, hogy köztük volt az egyik legnagyobb magyar kereskedelmi bank igazgatóhelyettese, és a három nagy mobiltelefon-szolgáltató közül az egyiknek a marketing-igazgatója. Gnóm szigorú arccal utasította az elsõ kollégát, hogy mutassa be a modelljeit. Ez a srác dolgozott a legkeményebben közülünk, még egy kávéra se állt meg napközben, ez volt ugyanis az elsõ 3D grafikusi munkahelye, és nagyon küzdött azért, hogy megkapaszkodhasson a szakmában. õ egy egész óriási irodaépületet modellezett és textúrázott le az elmúlt egy hónapban, ahol még a golyóstollak is ott voltak az íróasztalon. Vagy egy fél órán át mászkált az avatárjával, mutogatta, hogy ez itt ez, az ott meg az, ez itt a recepció, az egy lift, amivel fel is lehet menni, és így tovább. Végül odaért egy kávéautomatához. Ez egy roppant egyszerû object volt: egy téglatest, és rajta a mi kávégépünk képe, mint textúra. Ez a gép itt, a virtuális valóságban azonban valamivel nagyobb volt, mint az avatár figurája, holott az igazi gép alacsonyabb volt, mint egy ember. Gnóm erre azonnal lecsapott.

- Áhá! Miért ilyén nágy ez a gép?!
- Hát mert... mert ekkora lett. Majd összehúzom, nem vettem észre.
- Hát ez egy szár! Hásználhatátlán! Ez így téljesén rossz! Ezt csináltéd égy hónápig, he?!
- Hát, ezt, de...

De ekkor Gnóm már üvöltött, azzal fenyegetõzött, hogy kirúgja a srácot, mert hát ez mégiscsak botrányos, hogy a kávégép tíz centivel magasabb, mint a valóságban. Hogy emiatt nem halad a project! Mert ilyen **** kell foglalkozni! Lassan nyilvánvalóvá vált, hogy miért is kell nekünk most hirtelen megmutatnunk, hogy mit csináltunk eddig: mert a befektetõk elõtt ránk akarja kenni, hogy miattunk nem halad a munka.

Következett a következõ kolléga, aki már körülbelül egy hónapja a Blaxxun **** javítgatásával foglakozott, mindenféle scripteket írt, amik nélkül az egész fos még annyira se mûködött volna, amennyire. Bemutatta azt az egyetlen épületet, amit még régebben csinált, majd mondta, hogy nincs több, mert azóta az engine-en dolgozik. Gnóm erre vele is ordítani kezdett, hogy ez micsoda kifogás, õ nem hiszi, hogy nincs ideje modellezni mindezek mellett!! Az már csak hab volt a tortán, hogy amikor a srác be akarta mutatni az épületét, az Internet Explorer VRML kezelõje valamiért ****, és nem jelent meg az avatár figurája. Gnóm ekkor már habzó szájjal üvöltözött, és mindennek elmondta a gyereket, amiért **** az épületet! Mintha az õ hibája lett volna, hogy a laptopon **** az IE. Ekkor már a befektetõk próbálták csitítgatni, hogy állítsa már le magát, vegye már észre, hogy hol a helye a világban. A következõ bemutatkozó én voltam, de az én munkámba nem tudott belekötni, sem az utánam következõ kollégáéba. Az ötödik srác meg nem mutatott be semmit, a gépe ugyanis már két hete mûködésképtelen volt. Ilyen apróságokon azonban már nem akadt fenn senki.

A bemutató után leültünk, és vártuk a folytatást. Nem is maradt el. Gnóm felénk fordult, és még jobban elkezdett üvölteni. Elhordott minket minden ****, lusta disznóknak, henyélõknek, megfenyegetett, hogy kirúg minket, ha nem adunk azonnal magyarázatot arra, hogy miért nincs kész a város, és még tõlünk fog kártérítést követelni az elmaradt hasznáért. Csendesen megjegyeztem neki, hogy mi kezdettõl fogva jeleztük, ha valami nem mûködött, õ az, aki leszarja a dolgokat. Na, erre lett csak igazán feltolva a hangerõ, erre velem kezdett ordítani a baromja, hogy én kussoljak, mert én csak lógatom a lábam egész nap, én dolgozom itt a legkevesebbet. Kértem, hogy ne ordítson velem, mert esetleg visszaordítok. Üvöltött tovább. Erre én is felemeltem a hangomat. A különbség, hogy én nem százhatvan centis, láncdohányos kis gnóm vagyok, és a hangom kissé vaskosabb. Nekem egy kis seggdugasz ne ordibáljon, engem nem érdekel, micsoda vezérigazgató úr õ, meg hány milliója van! Leordítottam a haját, mint a hadseregben a kopaszoknak, közöltem vele, hogy menjen a ****** a **** városával együtt, ha már idecibál egy halom szakembert, akkor hallgassa meg a szakvéleményüket, és ne okoskodjon bele olyasmibe, amihez nem ért! Nekem ne durrogjon, hogy nem dolgozunk, egy hónapja próbáljuk helyretenni a ****, de kontárokkal nem lehet együtt dolgozni. Különben se fizet annyit, hogy eltûrjük ezt a hangnemet. Szóval szépen a fejére olvastam az addigi összes hülyeségét, a befektetõk füle hallatára, akik persze ezután nem is maradtak sokáig ott. Gnóm egy darabig hápogott, majd szünetet rendelt el, és kiviharzott.

Fél órával késõbb jött a KamuMûvészet vezetõje, Zoli, a fõnököm, aki egyébként nem volt ott az iménti balhén, és csodálkozva mondta, hogy felhívta õt Gnóm, hogy engem azonnal rúgjanak ki. Nem értette miért, hiszen ismert engem évek óta, és tudta, hogy jómunkásember vagyok. Mondtam neki, hogy nem is vártam mást, és ezzel a balfasz Gnómmal amúgy se szívnék tovább egy levegõt. Erre Zoli megkérdezte:

- De Tamás, mondd már meg, mi a **** kell chatelni munkaidõben?
- Hogy mit? Chatelni? - kérdeztem vissza megütközve.
- Igen, mert azt mondták, azért kell téged kirúgni, mert folyton az Interneten chatelsz munkaidõben...

Na, ERRE ment fel bennem a pumpa, felálltam, és olyat tettem, amit nem írok ide le, mert az beismerõ vallomás lenne, és Gnóm simán feljelenthetne érte, ha netán erre eszi a fene. A lényeg, hogy Gnómnak rossz volt. És azóta sem vagyok a cégnél.

Epilógus:

Kollégáim rövid idõn belül valamennyien, egy kivétellel elpályáztak a cégtõl. Az egy kivétel az a kezdõ srác volt, aki a helytelen méretû kávégépet rajzolta. Nagy palimadár a gyerek, ugyanis Gnóm annyira beetette õt a kampószövegével, hogy azóta eladta mindenét, belefeccölte az összes pénzét a cégbe, és most résztulajdonosként gürcöl tovább. Néha felhívom õt, olyankor elmondja, hogy ugyan pénzt azt még nem látott (nyár óta), de õ érzi, hogy rövidesen bejön ez a biznisz, nagy pénz van ebben, és hisz abban, hogy Gnóm sikerre viszi a vállalatot. Tiszta Hit Gyülekezete. Nézegettem az Interneten a virtuális város mostani képeit, hát, nem sokat változott, amióta eljöttem. Új fõtér van, természetesen. De új épület egyetlenegy sem.

Néhány hónappal távozásom után, amikor már kezdtem elfelejteni a céget, hirtelen feltûntek a médiában, mégpedig egy PR cikk formájában, az Indexen. Meghívták magukhoz az Index tudósítóját, hogy bemutassák neki az egyedülálló, szinte hihetetlen, szupermodern, elképzelhetetlen találmányukat! Az egyetlen virtuális várost a világon! Kis szépséghibája volt a dolognak, hogy az indexes nem körmölte le minden szavukat szolgai módon, majd rohant vissza a szerkesztõségbe leközölni, hanem utánanézett az állításoknak, utánaszámolt a Gnóm által elmondott számoknak, és végül a cikkben pontosan leírta, mekkora átverés ez az egész. Hadd idézzem az Index cikkének részletét, amelybõl tisztán kiviláglik, mekkora **** ez a Gnóm, az õ hiperszuper projectjével együtt.

"Vajon ki akar egy Quake-arénában bolyongva mikrohullámú sütõt, intim betétet vagy éppen rotációs ekét vásárolni, amikor az online boltokban sokkal egyszerûbben és gyorsabban beszerezhet mindent, nem is beszélve a sarki szupermarketrõl. A célközönségként megjelölt vidéki, számítástechnikában járatlan vásárlók hogyan fogják kezelni a sokfunkciós készüléket, ami azért valójában egy Windows XP alapú számítógép, és nem rendelkezik az eligazodást segítõ "Filmet, de azonnal!" vagy "Vásárolj be hétvégére!" feliratú gombokkal. Ki bajlódik egy olyan internetkapcsolattal, amivel csak letölteni lehet? - fogalmazódnak meg bennünk a kételyek, de minden belénk szorul, mert a szolgáltatás döbbenetes üzleti megoldásaira terelõdik a szó.

Az Lófasz Metropolis elõfizetõinek 275 ezer forintért meg kell vásárolniuk a cég által kínált gépet, és azután havi 10-11 ezer forintot kénytelenek fizetni a barangolásért. Ha a virtualitás után sóvárgónak nincs 275 ezer forintnyi készpénze, elég ha csak 50 ezret csenget ki, viszont három éven át havi 15 ezer forintot kell fizetnie, ami összességében majd 600 ezres költség. Ráadásul a havidíj nem tartalmazza a számítógép részleteit, a cég papíron megtartja a gépeket, és két év alatt egyszerûen költségként leírja a törvényben meghatározott amortizációs hányadot.

Mindezért cserébe a felhasználó kap jó sok mûholdas csatornát, persze leginkább kínai és üzbég nyelven, egyirányú, mûholdas internetkapcsolatot, valamint jogot arra, hogy elkölthesse a pénzét a videótékában, a zeneboltban, vagy bármilyen, a rendszerhez csatlakozó boltban. Persze ha nincs hagyományos internetkapcsolata, akkor semmit sem ér az egész.

Hogy mi ebben az üzlet? A cég persze minden internetes vásárlás után osztalékot kap, ráadásul még bérleti díjat is szed a város virtuális parcellái után, de a nagy pénz mégsem ebben van. Az Lófasz ugyanis nem költ tévéreklámokra, és elárusítópontokra, inkább multilevelmarketing-módszerekkel teríti az árut, azaz az Amwayhez vagy az Avonhoz hasonlóan jutalékért cserébe ügynököket toboroz, akik a saját barátaikra, szomszédjaikra vagy éppen a sógorukra próbálják majd rásózni a virtuális várost minden kiegészítõjével együtt.

"Eddig 5700-an jelentkeztek az Lófasz Metropolis forgalmazására, pedig az üzletkötõknek elõ is kell fizetniük a forradalmi szolgáltatásra" - mondja az ügyvezetõ, mi pedig gyors fejszámolásba kezdünk, és megállapítjuk, hogy ha minden tag hetente csak egy embert szervez be, akkor Metropolisnak pár hónapon belül minimum százezer lakója lesz.

Már persze ha sikerül eladni egy olyan szolgáltatást, aminek minden eleme kapható külön is, a "Hihetetlen innováció!" és a "Virtuális jövõ!" címkék nélkül. Mûholdas letöltést például a Matáv is árul Sky DSL néven, csomagtól függõen körülbelül 13-16 ezer forintért, a virtuális várost pedig rengeteget találhatunk a neten, elég ha csak beütjük egy keresõbe a 3D platformot készítõ német cég, a Blaxxun nevét. A szoftverrel számos háromdimenziós csevegõ szobát meglátogathatunk, de például a francia Grenoble városka digitális útjain is sétálhatunk. Tömegre azonban ne számítsunk, a háromdimenziós chat nem olyan népszerû, mint a hagyományos csevegõ oldalak, Grenoble-ban például többszöri próbálkozásunk ellenére még csak egy kanadai háztartásbelivel sikerült összefutnunk.

Az Lófasz vezetõi bizakodnak a jövõben, reményeik szerint a Metropolis népszerû lesz a vidéki fiatalok körében. A beszélgetés alatt mindvégig csillog a szemük, mint a tizenéves kiskamaszoknak, amikor Verne-könyvet olvasnak, úgy mosolyognak, mint Orbán Viktor a Széchényi-terv meghirdetésekor. Persze igazán nagyot már nem bukhatnak, hiszen saját bevallásuk szerint eddig 170 milliót fektettek a projektbe, információink szerint pedig egy-egy leendõ ügynöktõl 30 ezer forintot kérnek majd az induláskor belépési díjként. Ez pedig 5700 betanított segédügynökkel számolva már szerény, egymillió forintos nyereséget eredményezhet."

Szóval ez az az eset, amikor hazajön külföldrõl egy senkiházi mûmagyar, és azt hiszi, itt majd õ lesz a jani, mert nyugatról jött, és itt majd jól meggazdagodik, mert itt olyan buták a vidékiek, hogy minden **** el lehet nekik adni. A cikk megjelenése után állítólag dührohamot kapott, és sajtópert akart indítani. Ez már nem is droid, ez már egy MECHWARRIOR! Ne vegyetek virtuális várost. Köszönöm a figyelmet."

THNX



Üdv!