Az IMI bevezetést sikerült másfél évig elkerülni, aztán a nyakamba szakadt. 13-14 évvel ezelőtt különb dolgokat írtam Clipper '87-tel.

Az a baj, hogy az államigazgatás legfelső szintjein olyan emberek élnek meg busás jövödelemmel "programozóként", akik a 15-20 éves syarjukat változtatás nélkül szinte - időnként átírnak néhány értéket, számolási algoritmust - havi/háromhavi rendszerességgel országos szinten floppyn terítik.

No meg tessék elképzelni, amikor a KEHI (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) kiküld egy excel táblázatot ellenőrzés céljából a Misztériumoknak, azok meg tovább küldik az összes intézménynek hogy 5 munkanapon belül kitöltve vissza legyen küldve. Papíron/Floppyn/CD-n/borítékban postázva.
Mindez informatikára kihegyezve. Ha az informatikai igazgató a helyzetnek megfelelően válaszol, akkor azonnal ki kellene rúgni. Ha szépít és utólag rajtakapják akkor meg azért kellene kirúgni. És a kutyának sem tűnik fel, hogy ezt az alkalmatlan marhát más kinevezni sem lett volna szabad, mert phingja sincs arról, amit irányít. Ugyi.

Természetesen az excel táblából kapok egy oldal nyomtatmányt - a file-t nem -, a kérdéseket meg azért nem értem, mert a kérdésfeltevő maga sem tudja hogy mit is akar kérdezni egyáltalán.
Pl. "Három alma+ fél mázsa cukorrépa az hány zsák krumpli?"
És ebből lesz a statisztika.

Természetesen az adatszolgáltatás teljes részletességű, 5 évre visszamenően forint-fillérre ki kell mutatni, hogy pl. klotyópapírra mennyit költött az intézmény. Ezt természetesen legalább három havonta megismétlik kicsit pepitában, de ugyanazt kérdezik. És a kutyának se tűnik fel, hogy a kért adatok 99%-a a kérdezőnél ott van. Ami meg hiányzik, az a tárgyév decemberi. Példánkban 2005. decemberi adatok.

Az sem tűnik fel senkinek a Misztériumi csúcsfelügyeleti szervünkben, hogy Integrált, Centralizált Az Összes Intézményre kiterjedő Pénzügyi rendszerben minden őket érintő és érdeklő statisztikát néhány jól megírt lekérdezéssel elő lehetne keríteni úgymond "pillanatok" alatt.

Aztán tessék elképzelni azt is, hogy a Misztériumban a fiatal, kreatív manáger csávó ECDL papírral a zsebében Office XP-vel összerittyent egy olyan csoda excel táblát a 2.8 GHz-s P4 1 GB ramos gépével, hogy hét nyelven beszél. Oszt az adatszolgáltató pedig néz a 32 MB ramos 400-as Celeron gépe fölött, hogy mi a büdös istencsudája már megint ez az izé amit küldtek. Mert a Win95-ön dübörgő Office 97 még megszagolni sem hajlandó a cuccot, csak prüszköl mint a bagzó macska.

A tatigazd az egyik kedvencem.
Csak azt lehet használni, és csak flopin lehet leadni a végeredményt.
Egyébként a múltkori sztorimból a P4 2800Mhz es gép a tatigazd alá került be.
Persze furcsa dolgokat csinál...

JAJJAJJAJJAJJAJ! Csak az IMI-t ne emlegesd! Van szerencsém vele dolgozni mindkét oldalról is (rendszergazdaként és felhasználóként is). Lapáttal hordták össze, és elég blőd hibái vannak.

Mindenesetre a költségvetési szféra informatikája magában megérne egy topikot, olyan rémtörténet az egész.

A most bevezetett csili-vili új könyvelési rendszer (TATIGAZD) is még DOS alapon fut (2005-ben, amikoris már 10 éve van 32 bites Win oprendszer). Akkor miért is kellett váltani és szenvedni vele? Még csak arra sem voltak képesek, hogy a fontos adatokat átkonvertáló programot írjanak hozzá.

Múltkor a költségvetési beszámoló nyomtatványait töltöttem le a Pénzügyminisztérium honlapjáról. Félelmetes, komolyan mondom. A táblázat úgy van elkészítve, mintha kockás papírra rajzolták volna (cellaszélesség 0,5 cm-re beállítva, aztán amilyen széles kell, azt körülkeretezik, kész. Nehogy véletlenül számolni is lehessen vele. Hogy mer ilyen munkát kitenni a honlapjára egy minisztérium?

Ismerős. Költségvetési intézményben húzom az igát. Van a "K11" nevű csodaprogram is. Kb. 1986-os szinvonalú, a képernyőkép a syarbarna alapon kislibasofzöld színű egyveleg. Kb. 15 éves elmaradásban vannak programozástechnikailag.

A TÁH Oracle alapú csodálatos bérszámfejtő progijához is floppyn jön minden.

Ez nem lesz vicces,elenben rémtörténet.
A Magyar Államkincstár egy programjához rendszeresen küld frissítést.
A gond abból fakad hogy ezt 2005 (tehát nem 1996) ben floppydisc segítségével teszi meg a Magyar Posta közreműködésével.
A lemezek szinte mindig sz*rok.A legutóbb üreset kaptam.
A mostani pedig már kitudja hányszor volr használva, sok félig letépett cimke van rajta.
1 hónapja meguntam ezt szüttyögést és elkezdtem kérdezgetni miért nem
lehet EMAIL en megoldani ezt a hatalmas informatikai problémát.
Úgy lecsesztek mint a pengősmalacot,mert hát mit képzelek én, milyen sok mindenkinek kellene elküldeni a frissítést és nem lesz átállás, pont.
Áhá.Amikor még 1.2 es lemezeken küldték ,utána nem volt átállás...?
Nem csak egyszer kéne Gizike titkárnőnek begépelni a mélcímeket?!
És utána havonta elég lenne csak küldeni....
Válasz nincs.

Ebben csak az a szomorú hogy ez az államigazgatás.
Más tészta mint egy cég.
Tehát van rá pénz és lehetőség is,csak valakinek ez nem érdeke.

Sziasztok.

Ez most esett meg. Nem igazán számítástechnikai, de jót derültem.

Adott, egy nagy nyitott iroda, helyenként polcok, mint térelválasztók.
Ezen belül egy zárható iroda ami előtt ül a titkárcsaj. (mögöttem ül 3 méterrel)
Ajtó mellet hiperszuper nyomtató-fax-scanner-kávéfőző csodamasina.

Titkárnő telefonál egyik fickónak. Valami papírt nyomtasson ki amit mailben elküld neki, írja alá, és faxolja el.

Egyik kolléga miközben én telefonálni szeretnék nyüstöli a mellettem lévő csodamasinát. a masina szenved a rossz telefonszámtól, marha hangossan. az egész iroda kivan. fickó persze automata újrahívásra rakja, így 5 percenként kb fél órán át üvölt a gép.

megunja a fickó telefonál ( előttem 3 méterrel, egy polc mögött, de mindig nagyon hangossan beszél) baj van a számmal, mert nem jó, nem megy el a fax.

közben tök véletlen elkapom a titkárcsaj hangját amint számot diktál be. odapislantok a faxhoz jó a szám. közben ahogy a titkár csaj diktál, a fickó hangossan ismétel.

hoppácska kapom fel a fejem. ugyan azt mondja, amit a csaj itt mögöttem.
na erre elkezdtem figyelni az eseményeket.
fickó a faxhoz.
Szegény fax makacsul próbálkozik saját magának elküldeni a cuccot, de csaknemmegy, és adja az erre figyelmeztető hangot...
nosza vissza a telefonhoz.

Balról figyelem mit mond a fickó, jobbról hallgatom mit válaszol a csaj, miközben ők telefonon beszélgetnek...egymással.


Vigyorgok a titkárnénire, hátha észreveszi magát ! kérdi mivan ? mondom csak nem vele beszélgetsz ? és mutatok a fickóra.
csajban a bitek elkezdik kergetni egymást. kopp leesett. közben neki a fickó magyaráz neki veszettül. erre titkárcsaj, jajaj, bocsi, mint modtál, mert beszéltek hozzám... (itt már majd leborultam a székről...)
titkárcsaj leteszi a telefont
odamegy a hapihoz, hogy akkor szia, velem beszégetsz cirka 1 órája, és akkor írd alá, és add ide ok ? ok !

2 perc múlva a fax iszonyú trillázásba kezd !

hát ja, 21. század !!!

harcu : ezzel a linkkel megedesited unalmas infooraim vegtelennek tuno perceit:)

koszonom!

Átvették,(de még nem fizettek)
"Gyarekek"! a "főalelelülő" titkárnő gépén olyan Lippstsickes képernyővédő volt,hogy azonnal a netre jelentkezett
"A'mmásik" kényelmesebbnek tartotta a netmegoszást a raktárból,mivel neki nem volt jogosultsága,kigondolta,hogy méne legyen,a reklámoldalas popuppantósokról ne is beszéljek és mindezt megoldották egy linux ruter mögül
Hát,mit is mondhatnék:NEM KÖNNYŰ MESTERSÉG AZ AGYAGSZOBRÁSZAT!-hát még a BIT-BÁYOLÁS!,
már nem csak "piros,de már hímes is a játékos"(?)

Csendben magamba roskadtam.

Furdal a kíváncsiság, hogy Zsivaagoo mester mit fog szólni 2fish történetéhez...

A hiányzó Árpi + ezeröcsi történetet lsd itt:
http://www.zotyo.hu/humor/arpi.htm

Bocs, nem olvastam teljesen végig, mert már ismertem, ezért kimaradt, hogy mind a három történet össze volt vágva.

Ehh... Mai napi rémtörténet következik

Szólnak az egyik osztályról, hogy rosszul nyomtat a nyomtató (LaserJet 1100). Hm... Biztos új toner kell nekik. Felveszem az újat, elindulok. Útközben találkozom egyik munkatársammal. Aszongya hogy pénteken vitt ki új tonert, de mondták hogy majd kicserélik, mert még tudnak nyomtatni. Már gyanús. Biztos hibás. De van egy másik tippem is. Sebaj, gariban kicseréltetjük. Felmegyek. De örülnek hogy látnak. Én nem annyira. Lobogtatják a rosszul kinyomtatott cuccot. A lap közepén kb. 5 centi a nyomtatás. A többi fehér papír. Akkor csekkoljuk hogy mi van. Ekkor már erősödött a gyanú hogy beigazolódik a tippem. Lenyitom a nyomtató elejét. Tippem beigazolódott.
NEM HÚZTÁK KI A BIZTONSÁGI (vagy milyen) SZALAGOT A TONERBŐL!!! És így nyomtattak. Váááá... Bele volt rakva a toner a nyomtatóba, és szépen vissza volt hajtva a szalag. Kivettem, megmutattam hogy hogy kell kihúzni. Válasz: Pedig a főnővér azt mondta hogy ezt nem kell kihúzni. Én meg elhiszem. Azért van rajta a nyíl a szalagon hogy megmutass merre kell hajtani a szalagot .
Mikor visszajöttem és elmeséltem, pusztult mindenki a röhögéstől. Pedig már nem először volt tonercsere náluk.

Hu ez ritka jo!!
Ébirtam visszafolytani a röhögésemet!!

2fish, ez nagyon ütős :D:D

Szétröhögtem az agyamat. Még jó hogy van karfa a székemen :D

Egyebkent itt a forras:

http://oldradio.freeweb.hu/ -> Konyvek -> Egy kis humor

Tarsasagban ovatosan olvasni )))

Kaptam valakitől egy döglött HD-t. Le volt véve a teteje. Bevágtam a szerszámos fiókomba az íróasztalomba. Ültem a gépem előtt, hátam mögött a főnököm, és éppen azon ironizáltunk, hogy hogy eltűntek ezek az adatok, meg vajh hova lehettek azok a fájlok. Persze a sosem létrehozott adatbázis, és a meg nem írt utasítás nehezen lelhető fel. Leslie segítőkészen rákérdezett, hogy: Tényleg eltűnnek a fájlok a gépedről? Mondjuk ezt két héttel később kérdezte. No de a gesztus az gesztus, ne legyünk telhetetlenek. Egyszer csak gyanúsnak találtam, hogy nem zörög a gépem. Csak nem állt meg a procin a ventillátor? Kihúztam a szerszámos fiókomat, kihúztam a székemre a számítógép asztalból a gépemet, és lekaptam a tetejét. Ekkor lépett Leslie az irodába, és éppen azt látta, hogy könyékig vagyok a céges PC-ben. Eltakarta a szemét. Ekkor előkaptam a fiókból a döglött HD-t, meg egy laposfogót. Odaugrottam Lacihoz, odadugtam az orra alá a leemelt tetejű HD-t. A laposfogóval egy gyors csavaró mozdulattal valósággal kitéptem a felső fejet, és izgalomtól remegő hangon rákérdeztem a szerencsétlenre. Laci! Nem ez alatt lehetnek a hiányzó fájljaim? Én tudom hogy hülye vagyok! No de hogy egyesek mit el nem hisznek rólam?

"Gyere csak, Pista, megvan a vonatos gyerek!"

Én elkövettem azt a hibát, hogy egy zsúfolt (kb. 60 gépes) gépteremben kezdtem el olvasni anno. Kissé furán néztek rám a sorokból, amikor könnyezve fuldokoltam a röhögéstől

2fish: Péntek reggeli fél óra sírva-röhögés, már megérte bejönni...

2fish: ez nagyon komoly volt, potyognak a könnyeim...

Legalább ápolnának ... De ehelyett én ápolom a gépüket. Mikor elviszem reinstallra, mindig utánamszólnak: "Azért a Pasziánszt ne töröljem le!" Én persze , és azért is Na nehogy má'...

'reggelt!
Ez a sztori nem kifelyezetten szamitastechnikai remtortenet, habar laptopot is felhasznal a srac(arpi), az viszon rentortenet hogy hogyan, meg az is hogy letezik ekkora idiota ... mar ha igaz tortenetrol van szo.
1szo mint 100 a tortenet nagyon allat, megeri elolvasni terjedelme ellenere.

bocs a kis negyzetekert..

Nem ismerem Árpit, csak olvastam a sztorit, s tetszett... Aki ismeri, (+Árpi ) attól elnézést kérek, a többiek szórakozzanak jól!
Egy ismerősömnek (Árpi) volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon elhatározta, hogy dögösíteni kell. Elkezdődött a tuning.
Először jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erősítő, stb. Igen ám, de ilyenje sok embernek van, így nem lehet kitűnni a tömegből. Na, akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel elkezdődött KIT-hadművelet.
Úgy kezdte, hogy a műszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás előtt. �T'od, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a gép, nem?" Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, és minden kombinációnál megpróbalt indítani. Minden indítás előtt jött a �Hopp, most megvan, most a jo"- szöveg, de általában csak negyedszerre-ötödszörre találta el. Én már rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze nem segítettem neki, csak együttérzően bólogattam az anyósülésen. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen ellopják az autót. Elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy �fel-fel-le-fel stb.", és felderül az arca, hogy �Aha, megvan a Senator kódja, elő a pajszert!"... Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy idő után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek.
Ekkor jött (őt idézve) �a behatolási- és eltulajdonítási kísérletet megakadályozó kompjúteres (így, k-val, hosszu ú-val ejtve) rendszer". Én itt már nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas unszolasra (�Nézzed má' meg, hogy mit bír a gépsárkány, mer' ilyet még nem lattá', öcsém!") beültem.
Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond: �Tolvaj!", �Az autó 15 másodpercen belül leáll!", �A rendszer értesíti a rendőrséget.", stb. A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye.
A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windowsra tudta megírni, úgyhogy innentől kezdve így nézett ki az indulás: Árpi körberohant kétszer az autó körül, ellenőrizve, hogy nincs behatolási nyom, távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert ő elhelyezte a csomagtartóban a mágnest (�Ne haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg."), előre jött, beállította a kapcsolókat, indított, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza előre, fülelés, laptop bootol. Iyenkor ülni kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem álló autónal indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hifije az aktív hagszóróval, ami borzalmas hangon visított.
Elkezdett gyűlni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi köze az egészhez). Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézői a mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egyből a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek feje felett.
Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, és a hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy vízbefojtott Sokol rádio: �Tolvaj!", �A motor le fog állni!", stb. Kezdtek röhögni az emberek (én meg kisebbre húztam össze magam). Ő pedig űvölt: �Gerjed, b*zmeg, összegerjed, k*rva riasztó, k*rva laptop, k*rva programozó!" Itt jött még egy félperces k*rvás felsorolás, ordítva természetesen, és a programozó meg az egész mindenség lovakkal és felmenőkkel törtenő közösülésére bíztatása.
Fontolgattam a menekülés lehetőségét, de már túl sokan álltak körülöttünk, és nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyűrűjét. Árpi hozzáfogott, hogy: gyújtás lekapcsolása, motorháztető felnyitása, laptop lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegető �F*szt néze'?" a tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, �Ne nyújjá' hozza, öcsisajt!" a közelebb merészkedő kisgyereknek, motorháztető le, beülés, indítás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk. Persze padlógáz, visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi �kottonájdzsó"-t torzítva, műszerfal-rezegtetve üvöltő hangjaira otthagyjuk a parkolóban a tömeget. Főhősünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtől sugárzó arccal csak ennyit kérdez: �Na?" � Elgondolkodom, mit is mondhatnék. Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a haldokló rinocérosz, és ugy általában, simán el lehet lopni az autót. Vagy megpendíthetném, hogy a sok **** árábol vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejű a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a sör a kölyök fején...
Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Műszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le.
Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentős tőkével (vagyona gyakorlatilag a széteső-félben levő Ladábol, két farmerből és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, műszőr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne), �multifunkciós műszer", ami egy hőmérő, iránytű és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetőségei.
Ekkor jöttek a segítőkész haverok, akik első hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a műszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletről, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elő: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyűrődik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerű boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyűlt, megkezdődött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Először is totál meghülyültek a ragsztó gőzétől, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekről olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfűzni az eseményekhez: �hehehe". Meg néha azt is, hogy �atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezőn, néztek maguk elé, és vigyorogtak.
Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellőzők, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törődtek, és ettől az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyű balesetben széttrancsírozódott.
Kivonszoltam őket a levegőre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog fejük és a ruhájuk, mint Szűcs Judit fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytől, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak.
Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erősebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a műszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni. Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértődött, amikor a �Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy �Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte (�Majd felhigítjuk!"), irány a �butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk) körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor előadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielőtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónő nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletből, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézőseregünk lett.
Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: �Csak a szárnyamra kell." Na, ettől kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele, de festettünk. A �szárny"-at ettől kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte (á la Barbie mobil).
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és �Na, akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.
Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi előállt a haditervvel. Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre (�Hogy lássa, mi az élet."). Kérdeztem tőle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam.
Odaértem. �Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi." � �Most nem lehet, sokan vannak." (Hoppá, erre nem számítottunk.) �De valami nagyon fontosat akarok mondani." ��Mondd el itt, nem mehetek ki." (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.) �De gyere ki, mert..." Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend. Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört.
Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból (ezt kesőbb mesélte). Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült... �Na, megyünk?" � kérdezte a lány. �Ja, csak előbb nézd meg, milyen frankó a műszerfal. Klassz, nem?" (Itt kezdtem el röhögni.) Lány szétnéz a foszladozó alufólian: �Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?" � �Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen hangja van." Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány: �Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem." � �Menjünk inkább később, most csak dumáljunk." � próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek latszót. �De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?!" Árpi ettől bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva): �Nem megyunk, b*zmeg, mert kitört az a kib*szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le..." Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstől.
Innentől már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, kesőbb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel később Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta: �Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa." Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.
Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétől, és a metrón a lábadra lépő �fokhagymát-reggeliztem-pálinkával"-típusú emberektől. Ilyenkor az ember lazít, és néha ökörségeket csinál. Árpi persze, a szokásosnál is nagyobbakat.
Az volt a gond, nem volt autó (az ezeröcsi ugye megreccsent előző nyáron). Sebaj, nagypapi (Árpié) szívesen odaadja az ezeréves Varnyút. Megy? Megy, csak nincs műszakija, de ha lejöttök érte Balatonra, vihetitek, a faluban, kertek alatt lehet vele menni. Ez Árpinal soha nem volt akadály, úgyhogy irány a pályaudvar. Reggel 8-ra volt megbeszélve a találka, annak ellenére, hogy a vonat csak 1 órával később indult. Azért kellett ilyen korán, mert majd �Becserkészünk egy-két vadat, hogy ne legyen olyan unalmas az út. Majd Árpi bácsi megtanít a fortélyokra." Megemlítettem, hogy köszönöm, boldogulok egyedül is, de persze fölöslegesen. �Nyár van, apám, érted? Ilyenkor nincs cicózás." (Később kiderült, hogy azért kellett korán kimenni, mert ment volna át hozzá az aktuális barátnője reggel...) Ez az indulás előtti napon történt, és ismerve Árpit, nem sok jóra számítottam másnap, de ő megígérte, hogy kivételesen normális lesz. Persze én értem oda előbb, és vártam. Az járt a fejemben, hogy lehet, hogy mégsem lesz semmi gond Árpival, tanult az elmúlt nyár hülyeségeiből, és normális lesz tényleg. Alapvetően azért rendes gyerek, csak hát kicsit hülye.
Na, idáig jutottam Árpi tömjénezésével, amikor ezt hallom (reszelős hang): �Gyerünk Janó, meg tudod csinálni. Mondjad neki a ribogzisat." Ez meg mi lehet? Odaballagok a lepcsőhöz, ahonnan lelátni az aluljáróhoz (a fedetlenhez, a Déli előtt), és mit látok? Természetesen Árpit, ahogy röhög, két torzonborz fickót, és elég szép tömeget körülöttük. (Árpi a vonaton mesélte el, hogy a nagypapának szánt pálinkába fogadott két szerencsétlen csövessel, hogy nem tudjak elmondani három egymás utáni nőnek, hogy �Pici, parányi dezoxiribonukleinsav-darabka vagyok, de te hívhatsz génnek.").
Amikor odaértem, ezt láttam: Árpi röhög, az egyik torzonborz odalép egy középkorú nőhöz, és elkezdi, hogy �Kicsi ribogzi vagyok, hívjá' g-nek". A nőn látszik, hogy egy szót sem ért az egészből, és riadt szemekkel keresi a menekülés útját. A csöves áll előtte, és néz Árpira, hogy jól csinálta-e. De ő kegyetlen, és int, hogy nem jó, gyerünk a következőhöz. Közben persze röhög, az idiótája. Ezen elmulatott volna egy darabig, ha nem cibálom el onnan. A csöveseknek odaadta a pálinkát, és mentünk jegyet venni.
Jó nagy a sor, várhatunk. Azaz várhatnánk, ha Árpi nem lenne Árpi. Elővesz egy papírlapot, és átcsörtet a tömegen: �Elnézést, szabad lesz. Itt dolgozom. Köszönöm.", és odafurakszik a pénztárhoz. �Csókolom, Marika, meghoztam az új kérdőívet, tessék kitölteni, viszem fel az irodaba.", ordítja, hogy mindenki hallja, majd suttogva: �Két diákot kérek, Kiliánig." A pénztáros néz rá nagy szemmel, és kiszól jó hangosan: �Hova kéri a két diákot?". Árpi próbál úgy nézni, mint Garfield, amikor megeszi Jon kajáját, és mosolyogva magyaráz a tömegnek: �Ez a Marika, milyen vicces asszony!" � �Kiliánig" � suttogja. Az emberek röhögnek, mert mindenki hallotta a pénztárost, de úgy látszik, jó kedvük van, mert nem verik meg. Megúsztuk.
A vonaton nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy Árpi szóba elegyedett egy öregasszonnyal, akiről kiderült, hogy most megy vissza a falujába, ahonnan 74 évig ki sem mozdult. �Nem tetszett soha vonatun ülni?" � �Nem, a menyem hozott fel Pestre kocsival." Árpinak majdnem sikerült rádumálnia, hogy húzza meg a vészféket, mert ő rosszul van. Szerencsére az utasok nem engedték. Megérkeztünk. Árpi első dolga volt (az elfogyasztott jelentős sörmennyiség hatására), hogy teli torokbol elkezdett ordítani kifelé a vonatablakból: �Megjöttünk, reszkess Balaton!". Két rendőr sétált a peronon, akik erre rögtön megfordultak, és méregették Árpit. Szerencsére az egyikük rádiója megszólalt, és elsiettek. Pechemre Árpi meg utánuk kiabált: �Megijedtetek, mi?" (Reméltem, hogy már nem hallják, de mint később megtudtuk, hallották.)
Szóltam Árpinak, hogy kéne szerezni egy üveg pálinkát a nagyapjának, ha mar megígérte cserébe a kocsiért, mert a miénk ottmaradt a csöveseknél. Árpi szerint nem jó a bolti pálinka, mert az öreg csak házit iszik, de nem baj, mert egy ismerőse otthon csinál pálinkát, majd tőle szerzünk. Elmentünk hozzá, de kiderült, hogy nincs pálinka, ellenben kaptunk egy üveg 96%-os etilalkoholt. �Nem baj" � mondta Árpi � �majd rakunk bele fűszert, és olyan lesz, mint a vodka, nagyfater úgysem tudja, mi az." Na, ennek fényében vettünk egy zacskó sót, és beleszórtunk egy csomót az alkoholba. Árpi egy kicsit leöntött belőle, és felengedte vízzel, hogy mégse legyen olyan erős. (Egy liter alkoholba két ujjnyi vizet.)
Elmentünk a nagyszülőkhöz. �Árpikááám!" � puszi-puszi, előkerül a �vodka". �Na, nagyfater, ilyet még nem ittál, ez szibériai vodka, az elvtársaktól hozattam külön neked." � �Há', dehogynem ittam én mán, Árpikam." Hoppá! Most mi lesz? �Ööö, nagyfater, óvatosan, mert ez nagyon erős, ez nem sima vodka." � �Ugyan, Árpikám, egy vodka nem lehet olyan erős, mint az én házi szilvám.", és meghúzta az üveget. Én készülök rá, hogy kiugrik a szeme, és kiköpi a protkót, de ő csak megrázza a fejét. �Hinnye, a keservit, ennek aztán van huzatja." � mondja, és még egyet kortyol! Kimegy pohárért, hogy igyunk mi is a megérkezésre. Én próbálok tiltakozni, de Árpi szerint innunk kell, mert különben megsértődik, és nincs autó. Visszajön az öreg, tölt, egészségünkre. Én bedöntöm a számba, de nem nyelem le (nem vészes, csak mintha olvadt acéllal öblögetnék). Árpi lenyeli hősiesen. Elvörösödik, könnybe lábad a szeme, de próbálja tartani magát. Amikor a nagyapja újat tölt, én kiköpöm az egészet a hervadozó szobapálma cserepébe, annak már úgyis annyi-alapon. Újabb kör után Árpi már csak párás szemekkel néz maga elé. Tőlem a szerencsétlen pálma újabb adagot kap. Próbálom felhozni az autó-témát, de a nagypapi újabb kört tölt. Árpi matt részeg, én pedig nem tudom kiköpni, mert a nagyapja engem néz. �Aztán, fiam, te hova valósi vagy?" � �Hmhhmmhhm." � mondom. Árpi megmenti a helyzetet, mert elereszt egy olyan böfögést, hogy a nagyapja ősz haja megrebben, és a kutya elkezd vonyítani az udvaron. �Ez derék volt, Árpikám! Látom, szereted a jófajta italt." Sikerül rávennem őket, hogy tápászkodjanak fel. Elindultunk a garázs felé, és útközben az öreg magyaráz: �Aztán Árpikám, ez nem valami úri autó, tudod. Öreg már, viseltes, de azért jól szolgál." Árpi ebben a pillanatban lefejeli a fűzfa alacsony ágát, és elterül, mint egy béka. Az öreg észre sem veszi, megyünk tovább a garázshoz. Kinyílik a garázsajtó, és eláll a lélegzetem...
Középen állt egy barna színű rozsdahalmaz, ami valamikor talán egy autó lehetett, amíg nem érte nehéztüzérségi támadás, és nem locsolták le valami erősen korrodáló anyaggal. Arra gondoltam, hogy még egy MEH-telepen is elhajítanának vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha két nő be fog ülni...! (Annyira senkit nem lehet leitatni.) A dolgot tetézte, hogy az autónak kellemes hasmenés színe volt. (Ezt ma úgy mondanák, hogy �Hamvas, őszi erdő-metál".)
Egyébként az egész garázs úgy nézett ki, mint egy lepusztult ócskavastelep. Körben a polcok tele voltak zsúfolva ezeréves, olajos, pókhálós autó- és ki tudja milyen alkatrésszel. Ekkor ért oda Árpi, fején egy púppal, amiből vidáman csordogált a vér az arcára. Egyébkent tök sáros volt, mert a fűzfának köszönhetően beesett a virágágyásba, ahonnan (a �vodka" hatására) csak nagy nehézségek árán szabadult. Láthatóan ez őt nem zavarta, mert el volt foglalva egy akkora hengerfejtömítéssel, hogy én először azt hittem, egy Kispolski padlólemeze. �Nagyfater, b*szki, te tankszerelő voltál a Don-kanyarnál?" Na, itt elkezdődött egy félórás mese nagypapa ifjúkoráról.
Közben Árpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott hozzá, hogy majd ő. Én mondtam, hogy akkor én gyalog megyek. De nem, de igen. Na, mondtam neki, hogy ha ki tud állni a garázsból az utcára, akkor vezethet. Árpi beült. Az alkohol ködén át homályosan emlékezett, hogy ilyenkor mit is kell csinálni, és gondolom, megpróbálta beállítani a visszapillantót. Én csak azt láttam, hogy egy határozott mozdulattal letöri a belső visszapillantót. �Nagyfater, oszlik a verda!", bosszankodott, majd nézett előre hunyorogva. �Mit nézel?" � kérdeztem tőle. ��Azt, hogy kiférünk-e a garázskapun." (Egyébként ez valahogy így hangzott: �azotygiférüngeagarásgabunnn".) A kapu olyan három méter széles lehetett, úgyhogy elkezdtem aktívan félni. A nagypapa vadul magyarázott, hogy mire vigyázzunk, Árpi koncentrált, hogy kijussunk, én meg próbáltam magam bekötni, de az öv sehol.
Ekkor � számomra teljesen váratlanul � padlógázzal beletolattunk a mögöttünk levő polcokba. Potyogott a sok alkatrész, én ordítottam, mert azt hittem, ránk szakadt a garázs, a nagypapa ordított, hogy jajj, az autója, Árpi ordított, hogy ő se maradjon ki a buliból. Így elordibáltunk egy ideig, aztán � amikor már az összes kutya üvöltött az utcában �, én átültem, nagypapa a lelkemre kötötte, hogy óvatosan vezessek, és elindultunk.
A Wartburg kicsit leamortizálódott hátul, de sokat nem rontott rajta a dolog, lévén, hogy eddig sem volt kimondottan szalonautó-állapotban. Na, haladtunk szép lassan, amikor Árpi bejelentette: �Hányni fogok!". Sajnos azt elfelejtette hozzátenni, hogy most azonnal, úgyhogy mire megálltam, már ott volt az ölében a matéria. De jo! Megálltunk, Árpi nagy nehezen levette a gatyáját (a nagy része arra ment), a tiszta részével úgy-ahogy letörölgette a pólóját és az ülést, és a gatyát bedobta az árokba, mondván, hogy nem bírja elviselni a szagát, majd holnap érte jövünk. Akkor már elég fáradt voltam, és csak az érdekelt, hogy minél előbb hazajussunk, ezért ráhagytam.
Döcögtünk az úton, Árpi egy szál pólóban, mert hogy az eldobott rövidgatya alatt nem volt semmi, én szenvedtem a kormányváltóval, és nem láttam semmit. Gyanítani kezdtem, hogy Árpi nagyapja takarékossági megfontolásokból zseblámpaizzókat szerelt a tompított helyére, mert a lámpánk kb. húsz centire világított el. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy sötet alak mellett húzunk el, akinek világított az egyik keze. Két választás volt: vagy E.T. mégsem ért haza, és itt telefonál a nagy magyar éjszakában, vagy a közúti ellenőrzés. Féltem, hogy az utóbbi. Sikerült a rendőr után kb. harminc méterrel megállni. Gondolkoztam, hogy visszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormányváltós autót először, ez nem tűnt egyszerűnek. Persze próbálkoztam szorgalmasan, úgyhogy az odaérkező szervet hangos váltórecsegtetéssel fogadtam. Fiatal rendőr volt, próbált laza lenni: �Nem bírunk a lóerőkkel? Száguldozunk, mi? Na, lássuk a papírokat." A helyzet az volt, hogy nekem akkor még nem volt jogsim. Az autón ugye, nem volt műszaki, és mint kiderült, a forgalmit sikerült otthagyni Árpi nagyapjánál. Probáltam a helyzetet finoman, adagolva vázolni, hogy a forgalmi még van, csak otthon hagytuk, és persze az én jogsimat is, de Árpié itt van, csak ő ivott egy kicsit, és mivel törvénytisztelő fiatalemberek vagyunk, ezért nem akart volán mögé ülni. Pechemre Árpi egy kicsit pontatlanul mérte fel a helyzetet, és megszólalt: �F*szom má', mér' álítottak meg ezek minket?".
A rendőr rávilágított Árpira, és visszahőkölt. Mondjuk nem csodalom, mert Árpi úgy nézett ki, mint aki egy különösen perverz szado-mazo orgiáról jön, ahol jól megverték, lehányták, és elvették a ruháját. De a rendőr visszahajolt, és elkezdte behatóan vizsgálni Árpit. Egyszer csak feláll, és odakiabál a rendőrautóhoz: �Gyere csak, Pista, megvan a vonatos gyerek!". Puff, készen vagyunk. Ezek most keresztüllőnek minket, és elkaparnak az útszéli árokban. Ekkora pechünk nem lehet!
Odaért Pista. (Akkora lelógó harcsabajusza volt, hogy még ebben a helyzetben is majdnem elröhögtem magam.) Benéz, meglátja Árpit: �Hát ez az Árpi, az X. Y. unokája." Hoppá, itt tényállás van. A rendőr ismeri a nagypapát. Lehet, hogy mégis megússzuk? Elmeséltették velem, hogy mi történt, röhögtek Árpin, de még nem engedtek el. A fiatalabb mindenképpen bosszút akart állni az állomáson elszenvedett sérelmekért. Egy ideig elvitatkoztak a rendőrök, hogy mi legyen, aztán a fiatal visszament a kocsihoz, és elkezdett vadul rádiózni, aztán visszajött: �Na, mehettek. Téged meg, öcsi, meg ne lássalak még egyszer jogsi nélkül vezetni, értve vagyok?" Volt köztünk kb. egy év korkülönbség, de valami azt súgta, hogy ezt ne tegyem szóva. Rendőrök elviharzottak, és mi is elindultunk. Nem akartam elhinni, hogy ennyivel megúsztuk.
Hát, nem úsztuk. Mentünk kb. két kilométert, amikor megint kék villogó tűnt fel mögöttünk. Azt hittem, ugyanazok a rendőrök, de nem. Ezek hárman voltak, és mindhárman odajöttek. �Kiszállni a kocsiból!" (Na, ezek sem udvariaskodnak fölöslegesen.) Árpi elkezdett nyekeregni, hogy nincs rajta gatya, de nem hatotta meg őket. Kiszálltunk. �Kezeket a kocsira, széles terpesz." Mit volt tenni, megcsináltuk. Ekkor elment mellettünk egy turistabusz. Mivel a rendőrautónak égett a lámpája, és ránk világított, elég jól látszódtunk. El tudom képzelni, mit gondoltak a buszon levők, amikor látták Árpit vilagító fehér seggel egy rendőrautóra hajolni. Egy darabig elröhögtek rajtunk a rendőrök, aztan elengedtek. Ekkor értettem meg, hogy a fiatal rendőr szólt a többieknek, és valószínűleg Balaton összes rendőre ránk vadászik, hogy Árpin röhögjenek. Négyszer állítottak meg. Egy rendőr le is fényképezte, mondván lesz min röhögnie öreg napjaiban. Nagy nehezen hazaértünk, és én megfogadtam (sokadszor), hogy Árpit kerülni fogom a jövőben, de persze nem tartottam be.
Eddig a sztori, neten kaptam haveroktól, remélem nem ütközik senkinek a copyright-jával a közlése. Én könnyesre röhögtem magam rajta.

Azért komoly helyeken fordulsz Te meg... Az az iskola, most ez a munkahely...

Mondjuk amit nem értek, az az, hogy az ápolónénik miatt most akkor sajnáljunk vagy írigyeljünk...

Télleg, most jut eszembe, hogy hétfőn nyuszee... Akkor nem kell menni. Vááááááá!!! Akkor holnap már neki se kezdünk . Azért érdekes játék lesz. Gondolkoztunk, hogy hálón keresztül kéne megoldani a ghost-ot. Vagy ahogy volt elektrótanárom mondta: "Gé-Hoszt" (így, mintha HOST lenne ). Ezzel a hálózatos megoldással egy baj van, hogy 10 megabites a háló. Mondjuk már nem sokáig. Ha lekezdenénk azon ghostolni, meg lennénk lincselve. Már akkor magyaráznak, ha VNC-n keresztül NAV-ot frissítünk. Ja, egyébként láttunk már ezekre a gépekre Colin2-t is telepítve. Igaz, hogy valami ótvar integrált videokártya van rajta, meg el se indul a colin2, de azért legyen. . Sőt! Még a CD-k is ki vannak kötve a biztonság kedvéért. Biztos valahogyan hálón keresztül pakolták fel. Majd kideríti aki akarja, annyit nem fizetnek . Na holnap jelentkezem.

Ez akkor igazán frankó, ha csak 2 m2 területed van 1 db elosztóval. Gépek egyesével sorjában, kb. 60-80 óra meló.

Nekem is valami hasonlót "tojt a NYÚL" ,de csak ödven hardot kell gatyába ráznom hétfőig -ezért nem vagyok már több mit egy hete és nincs kit beküldenem magam helyett a "Tojások" má'bőven pirosak az üdigéléstől(':evil:')

Újabb fejlemények:
kiderült, hogy 180 gépet kell újraghostolni...
Ha mákunk van, 2 héten belül végzünk vele (3-an vagyunk, fejenként 60 gép)... Bár annyira nem is sietünk vele (munkatapasztalatos banda - annyit nem fizetnek)

Wazz... Vörös nővérke (nem, nem volt annyira beautiful) megkérdezi: behozhatja-e a gépét, mert nem megy rajta a doom3, a kölyök meg azzal akar tolni, mert most az a menő a suliban... Hozza. Gondolom én kis naív, hogy behozza holnapra. Vááá... Fél órán belül itt volt. Tippeljetek mé nem megy ? Integrált S3 ProSavage 8 megával... Belőttem nekik 32-re (ugyanis csak 8 és 32 van a Bios-ban), hogy legalább a Colin2 jobban menjen. Nem ment jobban. Javasoltam nekik egy FX5500-ast (nincs több pézük kareszra).

Na, visszakanyarodva az eredeti témához, egy kis rémtörténet. Kb 2 hónappal ezelőtt felhív az egyik Doc, hogy nem megy a net. Nem tud belépni mittudoménmilyen oldalra. Meg hogy visszaírnak neki, hogy vírusos leveleket küldözget. OK, felmegyek. Mutatja, hogy miket írnak vissza. Rákattint egy levélre, aminek a tárgya: Árlista. Aszongya, hogy ismeri a küldőt is. Már gyanús volt, hogy egy árlista miért pál kB. Megnyitja. A levél tartalma: D Gondolom már mindenki sejti hogy mi. Van lent egy melléklet. Mielőtt megszólalnék, duplát kattint rá. Mondom neki: nem kellett volna. Antivírus már javában süvít. Aszongya: "De ez biztosan az árlista". Mondom neki: "Küldöm a másik kollégámat, ő jobban ért hozzá". Wazz, egyszerűen úgy felidegesített, hogy nem volt türelmem tovább társalogni vele. És az hagyján! Munkatársam türelmesebb, ő nem szólt neki, hogy nem kéne. És aszongya, hogy legalább 5x nyitotta meg a mellékelt fájlt (mellesleg JOKE.exe vagy mi volt a neve, és mint tudjuk, az árlistákat joke.exe-ként szokták küldözgetni). Explorernek kb. 1/3-át mindenféle searchbar, toolbar meg ilyen szerencsétlenségek tették ki. MS AntiSpyware keresés indít. Komolyan mondom, én még annyi spyware-t életemben nem láttam egy gépen. És még Ad-Aware is talált rajta. Hijackthis meg egy csomó megbízhatónak ítélt IP címet. Váá... Azóta így néz ki a gépe: 98SE -> XP, MS AntiSpyware állandóan aktív, NAV is.

Na megyek vissza dolgozni

Hahhahahaha! Nem úgy megy az! Nagy batár oxigénpalackkal fogunk küzdeni
Egyébként gondolkoztunk rajta hogy a gazdasági ig.-nak azt kéne mondani hogy 400 millis sűrítettlevegőkkel fogjuk csinálni

1 hete illetve ma történt:
Leszólnak a gégészetről, hogy fagy a nővérpulton a gép. Felmegyek. Tényleg fagy. Cseregép. Elhozom a nővérpultos gépet, 3 óra pihi a gépnek, be. 15 percen belül fagy. Hm... Akkor lessünk má' bele! Szokásos: gyárilag nincs a CPU hűtőbordán ventilátor. Váááá... A borda meg volt vagy 80 fokos (komolyan!). 2 napig hozzá se szóltam (ez szokott segíteni). Segített is.
3 napja felvittem, egészen ma reggelig működött. Szólnak: fagy a gép, de gyorsan menjek, mert valami gyógyszertári rendelőprogit akarnak rákűdeni. Cseregép megint ki. Most éppen meditálunk hogy rendeljünk-e rá új bordát vagy kiküldjük service-be. Valszeg az utóbbi lesz . Ugyanis még ventilátorunk sincs. De a kertészetre van pénz. Na még visszatérek.

Nem irigyellek. Kompresszor van a süritett levegő előállításához?



Nem, nem egészen.

Fogadnék, hogy nem az volt benne: "Csak így tovább..."

Ehh... Ma kezdődik a rémálom:
~100 db Siemens Scenic 500-as kiportalanít, ghost-tal W98SE... Eltart majd egy darabig... Utána meg mehetünk a tüdőgondozóba

Szintén.

Ment egy pü.

Uraim !

Szeretném, ha most már egy kis stílus is visszatalálna a topikhoz.

Suba Mester írása nem igazán üti meg a színvonalat. Pl. helyesírás.
No meg, nem rémtörténet. A rémtörténet a thriller műfajba tartozik, a főszereplő - aki egyes szám első személyben meséli el a történetet - belekeveredik az eseményekbe. És nem maga okozza.

Suba mester írása inkább abba a műfajba/topikba tartozna, hogy:
"Hogyan vágtam haza más gépét, és hogyan sikerült megúsznom."

Rémtörténett akartok?Hát tessék:
Volt egyszer hogy eladtam a gépemet,hetek óta nemjátszottam a wolfal és már elvonási tüneteim voltak úgyhogy fehívtam a haverom aki éppen hetelésben dolgozott, hogy adja kölcsön a gépét mert már nembirom tovább.Óda is adta(szóban),én elmentem a lakására az anyja beengedett a lakásba,én fogtam a gépet és hazahoztam otthon öszze duktam a dolgokat és nagy lelkesedéssel bekapcsoltam a gépet:hogy én most milyen jót fogok játszani,igy lenyomok mindenkit meg úgy....Aztán valami más történt!HATALMAS FÜST!Az AGP-böl a VGA kártya félig kicsuszott ( a szállitás miadt)mert a haverom nemcsavarta vissza a csavarját.Két napomba került mire eltudtam rendezni az összeégett érintkezöket úgy hogy beinduljon az alaplap de csak a régiekkel indult ameikek csak 2xAGP tudtak.Szerencsére a haverom megértö volt és nem akadt ki.

Hasonló nekem is volt.
Diamond Viper V770 es kártya 32 MB Ram (használtan vettem).
Minden normálisan működött vele, kivéve a Neverwinter Nights nem.
Egy idő után a nagyobb textúrákban elkezdtek szines pöttyök megjelenni.
Próbálkoztam mindenféle dirvert feltakni, hűteni, de semmi sem segített.
Valószínű hogy valami a ramokkal lehetett.
Egy konfigba rakva adtam el egy kislánynak aki max a Paint-re meg aladint jáccik rajta.

suba:
ez kevésbé rémtörténet, hiszen jó a vége

és ha a vége jó...

Hi!
3 éve vettem egy vadi új gépet egy Inno 3D GF4 Titánium 4200-vel(akkor az még húzós kártyának számitott),hogy nelegyenek gondjaim az fps-el online játék közben.Hát igen de olyan gondja volt a kártyának hogy ha Wolfoztam a neten akkor tízböl 8-szor lefagyott a gép amikor a szerverre csatlakoztam,singleplayerben és más online játékoknál hibatlanul ment.Oprendszer ujra telepités-semmi,megvettem gyáriba a játékot-semmi,ide oda cserélgettem a kártyákat meg a ramokat a procikat és kiderült hogy a vga kártya a ludas.Vissza vittem a kereskedönek mondtam mi a gondom,jó visszaküldi a szervizbe megnézeti.2 hét mulva vissza jött a kártya hogy semmi baja ,lefuttattak egy rakás teszt programot és a kártya kiválloan teljesitett.Kérdeztem a kereskedöt hogy a wolfot is lefuttatták rajta? mert csak azon fagy le.A válasz:a szervizben nemjátszanak,de erre most ö is kiváncsi ugyhogy egyböl berakta a saját gépébe a kártyámat feltelepitettük a wolfot és irány a net.Egyszer sem tudott felcsatlakozni az én kártyámmal a szerverre,mindig fagyott,visszatette az ö erdeti mx 400-asát azzal meg mindig sikrült.A kereskedö is döbbenten állt az eset elött,aztán becserélte egy másikra ,az enyémet meg eladja egy olyannak aki nem wolfozik

Csákány mindenkinek.

Beletelt 1 heti munkaidőbe hogy végigolvassam az egészet.

Van egy történetem:
Anno '98-ban elhívtak egy helyre hogy csináljam meg a gépet (100 MHz P1, 16 MB RAM). Na, nem ez a lényeg. Tudatták velem, hogy vírusos a gépük, irtsam le róla a vírust. OK. De fontosabb, hogy előtte mutassam meg nekik hogy ezt és ezt hogy kell (idézem) "EKCELBEN" megcsinálni. Jó, hol a munkafüzet? C:\Dokumentumok. Norton Commander for Windows elindít, mindkét panelen c:\. A bal oldalin van a kurzor, de én jobban szeretek jobb oldalt mászkálni. TAB. Hátam mögül: "Jaj, azt ne, mert a jobb oldali az vírusos!!!" Hát, ekkor következett be az a jelenség, hogy ki a kart törni belőlem a röhögés, de sírva fakadtam .

A gép kinyírása sikerült.
Csak az eredmény nem lett jó.
A ficak kapott egy másik P1-es 100mhz-es gépet!
Szal nem értünk el semmit igazán.

A SZÖG JÓ!-naálunk bevált

Takibaa:


A 166 os P1 es gépek 1 Gb vinyójával én már nem szeretnék igazán foglalkozni.Olyan számítógépekhez amibe a tudomány előtt még ismeretlen rovarfajok költöztek be ,meg nem is szívesen nyúlok.
Eladni amúgy sem tudnám mert céges, szóval maradt a kalapács.
A főnököm azt szerette volna ha szögeket ütök át rajtuk..
De azt majd az fogja megcsinálni akinek Géza volt az anyja.
Egyébként már be is lettek zúzva a masinák, arra az egy hétre kellettek ez a naqy biztonsági előírások amíg a pinyóban rohadt.

Sebaj itt a tavasz, dagad a ....has.

Nah azé arra oda kellett figyelni hogy külsérelmi nyom ne legyen rajta.
És azé a 230V rányomása biztosíték lecsapásával is járt volna sztem.
Az pedig azért feltünő lett volna.

Amatőr-t nem vettem sértésnek
Gép kinyírásában tényleg amatőr vagyok
De mint írtam azért sikerült hullát faragni belőle!

stifler:

nem kell / szabad kalapálni, mivel

1. nem hatásos (hiszen az adatok nem törlődnek, és a Kürt előszeretettel nekiugrik az ilyen feladatnak is szerintem)
2. felesleges fizikai munka

megoldás:
pl: eraser nevű kis progi vagy hasonló wipe-oló cucc

a biztos wipe-oláshoz asszem legalább 7 felülírás kell (eraser 35 alkalom)
és utána használhatod a hdd-ket tovább, eladhatod, stb...

Óh ilyen nemes tarncsír feladatot én is kaptam.
Mentek a gépek selejtbe és tönkre kellett tenni a vinyókat hogy szabógizike top secret doksijait a segésmunkásnak öltözött titkosügynökök (akik pakolják a gépeket) meg ne szerezhessék.
Szóval kalapácsoltam jó sokat,a kezem megfájdult, kalapács 2szer szétesett.
Alaplappal sima csavarhúzóval nagyokat lehet alkotni...

Volt egy zsebszámológépem (pedig magamtól is meg tudtam számolni a zsebeimet). Egyik haverom nekiesett egy piezo-s gázgyújtóval, hogy látszik-e a számlapon ha "szikrát kap a kijelző". Látni nem lehetett semmi - később sem, mivel kifeküdt a chip, úgyhogy ez a módszer tuti jó...

Nem azt mondta, hogy fel akarta gyújtani a szobát!

Mondjuk az 5V-os körre 220V sem lenne kutya...

Amatőr...
Elektromos gázgyújtóval kell nekiesni a chipeknek, persze előbb célszerű kivenni a gáztartályt!
(az amatőr nem sértés volt!!! )

Minap voltam egy embernél
Feladat: - kínyírni a gépet hogy kapjon újat

Hát emberek, az a rohadék p1-es alaplap szívos volt nagyon.
Rövidre zártam 1-2 IC-t és kondit de nem segített, simán elindult a dög.
Összekötöttem néhány dolgok, kis szikra, füst - reménykedtem de megint csak elindult. Így boot közben kiszedtem BIOS-t. Gép leállt, visszatoltam és elindult
Hát elegem lett belőle így proci alól 2 ic-t (remélem jót írtam elektronikát nem vágom) kiszedtem, BIOS-t kicseréltem egy másikra.
Alaplap meg se mozdult utánna.
Hát ilyet is kell csinálni néha

Ezt nalam a G400 (es mas, Millennium G-Series kartya) szokta eljatszani. Egy (VGA) BIOS flash, es 'megjavul' (mondjuk az is igaz, hogy nalam ket boot kozott altalaban hetekben, honapokban merheto az ido:).