Hali!

Elkezdtem a felfűtést, na még csak a nyugalmi árammal. Próbálom beállítani és megint nem vagyok túl vidám. 100-150mA-t szeretnék beállítani, de :
1, mindegyik (4db) emitterellenálláson mást mérek, ekkora szórása nincs az ellenállásoknak 1%-osak papíron. Remélhetőleg kivezérelve azonosan mutatnak majd.

2, ahogy melegszik a borda úgy emelkedik az áram is , gondolom ha hidegen bekapcsolom alig lesz nyugiáramom, ha meg meghajtom akkor meg megugrik.

A kimeneten pipec +- 5mV van, legalább ez megnyugtató.

Üdv, Pogifej.

JUHHÉJJ!

Na, kiérdemeltem az amatőr fokozatot, még egy tranyát ültettem be fordítva.
Skori tanácsára (ismét kösz) elkezdtem végigmérni a tranyákat és hamar ráleltem a hibámra. Korrigálva a bakit, megszólalt a várva várt védelmirelé "katty".
Hiába no, saját panelterv (remélem nem gerjed) és beültetésnél ennyivel számolni kell. Mindig meg szoktam kérni valakit, hogy nézze át, de most nem volt rá módom.
Haladok tovább ezen a rögös úton, amíg meg nem szólal.

Üdv, Pogifej.

Skori!

Köszi, Te vagy az egy fecske, a nyár még várat magára.

Az OP97 megúszhatta, mert a visszacsatolásból jövő negatívfeszre a kimenete szépen felmászik pozitívra.
Valóban +18V-ot kaptak az IC-k, el is szállt a T4, de azt cseréltem. Azóta csak 30V-ról járatom, így van kis időm méregetni mielőtt megfőne megint.
Azt írja a szerző, hogy a nyugalmi áramát a végeknek az IC-k nyugalmija + a nyugalmibeállító áramkör adja. Egy ideje már csak ezen mojolok, kicsit homályos nekem, maga a beállítókör is, meg az is, hogy miért folyik a negatív ágban áram(10mA) ha lezártam a vezérlést?

Üdv, Pogifej.

Így elsőre mérni kellene feszültségeket az áranmkörben, az IC-k lábain, és az alsó felő oldal áramtükör tranyóin. A fordított tranyó miatt nagyobb + tápot kaphattak, T4, T3 is sérülhetett.

HELP!

Az élesztés izgalmában elkövettem egy bakit, nem kötöttem be a bemenet földjét, plusz volt egy fordítva beültetett tranyám (T1), ezért most büntet a cucc.
A pozitív áramtükör kimenő tranyója (T4) izzik, a kimeneten meg -15V van 30V-os táp mellett.
A munkapontbeállító potival lezártam a meghajtást és ezzel a végeket is. Ettől függetlenül a negatív ágban folyik némi áram, bemenet földön (mostmár ).

**** vagyok a méricskéléssel kapcsolatban, mert ugye ez egy áramvezérelt kütyü. Félvezetők így beforrasztva jónak mérhetőek. Javítottam már néhány erősítőt, de itt ugye benne van a pakliban a paneltervezési hiba is .

A kérdésem, hogy mekkora a valószínüsége a szervó OP97 tönkremenetelének ezen behatások után? Azt ugyanis én balga nem tettem foglalatba, mondván annál jobb műveletit oda úgysem tehetek. Ha azt ki kell forrasztanom, lehet hogy nem ússza meg.





Köszönettel

Üdv, Pogifej.

U.i. : Most bemegyek a műhelybe és agyalok tovább, a fórumot ott is tudom olvasni, ha valaki megszánna némi jótanáccsal.

Hi!

Igen, szigetelt kapujú bipoláris tranzisztor.
Hangja és vezérlése, mint a feté, gyorsabb, talán kevesebb nyűggel használható, bár nem sokan merik.
Láttam ezt a kapcsolást próbapanelen összetákolva, ami a tulaj elmondása szerint évek óta működik, akkor talán az enyém is elkocog majd valahogy.

Üdv, Pogifej.

Azok szerintem IGBT-k ha jól emlékszem Pogi az Alexandert építgeti szépen:)
OZ

Tranzisztorizáljunk? Azok a TO247-es tokok nem fetek? Csak mert annak néznek ki. Bár ha belegondolok az is tranziszor

Hali!

Akkor most tranzisztorizáljunk egy kicsit a filozofálás után!

Élesztés előtti pillanatok.











Üdv, Pogifej.

Ennek az ellenkezője igaz.



Megvan rá a jó okom, hogy ne tegyem, de nem kívánom az indokaimat megvitatni.

Brunótól ismeretlenül is elnézést kérek, de sajnos csak annyit tudok angolul amennyi rám ragadt az évek során.

Szerintem, nem nyelvészkednetek kellene, tök felesleges, mindenki tudja, hogy mit kell érteni egyes hozzászólásokon. Ha ezt tényleg komolyan vennétek, akkor minden második mondatba bele lehetne kötni.

Volt egy feltett komoly kérdés, inkább azt kellene megválaszolni. Hm? Spafi? Végül is te vagy a legnagyobb tudora ennek a kérdésnek!

Arra gondoltam optimum címén, hogy egy nagy volumenü gyártó valószinüleg alaposan kielemezte minöség, ár, és megbízthatóság szempontjából az általa elkészített készülék erösítö részét is. Ezért hajlamos vagyok a sokkal nagyobb tapasztalatukból és fejlesztésre költhetö keretükböl kiindulva, valamennyire referenciának tekinteni abból a szempontból, hogy mit-hogyan érdemes csinálni. És az tünt fel, hogy ahol komolyabb minöségi kivánalmak vannak ott 2x akkora kapcsoló fekivel járatják a pwm-et. Egyébként mint kiderült 2 fázisú pwm jelet használnak (a kártyák fele a másik jelröl dolgozik), tehát a kimeneti összegzés után kvázi dupla frekinek (vagy 3 szintünek) tekinthetjük.

A frekvenciát (MHz-ek) szerintem jó lenne emelni, de nyilván a jelenlegi áramköri elemeinkkel nem ez az optimális. Azonban ha a hangminöséget nézem akkor elönyösebb lenne a nagy freki. Szerintem a szürök, a visszacsatolás megvalósítása jó minöségben könyebb lenne. Tudom matematikailg, (de tegyük fel, hogy gyakorlatilag is) lehet mondjuk teljesen jó erösítöt csinálni a 20Hz...20kHz sávra így is(bár a nagyobb frekis kivezérelhetöség azért korlátos, és erösen függ pl. a kimeneti szürötöl is)
Minöségi kategóriában pl. úgy gondolom az erösítö lehetöleg ne legyen rosszabb semmilyen mérhetö paraméterében mint a teljesen analóg elvü készülék amivel össze szeretnénk hasonlítani. Ha tegyük fel most olyan meghajtókat/fetket tudnánk venni elérhetö áron amik mondjuk néhány MHz-es kapcsolási freki mellett is jó hatásfokot (kapcsolási sebességet, stb...) tudnának, akkor szinte biztosra veszem, hogy ezt ki is használnánk.
Tehát azt elfogadom, hogy mondjuk párszáz kHz-es kapcsoló freki elég lehet, de fenntartom, hogy nagyobb frekin müködö áramkör (ennek megfelelö alkatrészekböl felépítve) jobb paramétereket produkálna.

A hf/rf végfok modulok 270V-os tápról müködnek, rákérdeztem hogy miért pont ennyi (technikailag vagy gazdaságilag volt optimálisabb)? Mert az rf illesztések miatt végülis bármennyi lehetne. Azt választ kaptam, hogy technikailag igy volt a legoptimálisabban megoldható. Igy utólag lehet, hogy a pwm frekire is rá kellett volna kérdeznem, hogy miért annyi amennyi (illetve hogyan választják meg) ha még lesz rá alkalmam megteszem.

Természetesen nem kötözködök! Nem nyelvtan, hanem szövegesen megfogalmazott matematika. Próbálom a mondandódat matematikailag értelmezhető formára alakítani. A "minimum" és a "legalább" egy korlátozást jelent: nagyobb, vagy egyenlő. Az "ajánlott" viszont ezt csak azzal tudja módosítani, hogy mégsincs korlátozás, konkrét esetben el lehet tőle térni lefelé is. Ha ezt akartad mondani, akkor nincs is köztünk vita, hiszen a kettőnk állításának van közös metszete!

"Az arányokat elfogadjuk". Mint mi? Optimum? Milyen célfüggvény szerint? Szükséges, vagy elégséges feltétel? Mire vonatkozóan? Milyen kapcsolásban? Milyen határparaméterek mellett? Elfogadhatjuk az arányt, mint egy adott kapcsolásra vonatkozó tényt, de ebből szabályt általánosítani logikai hiba. (Amit egyébként a gyakorlat is cáfol.)



Vagyis nem csupán egy korlátozó tényező, nem csupán egy optimalizálási cél van. Ahogy mindig! A rádióadó erősítőjében is több szempontnak megfelelően kell megválasztani a frekit, és semmi nem garantálja, hogy ugyanez lesz érvényes egy másik erősítőben! Ha az én példám nem jó, akkor a tied sem, hiszen a te ellenérved a saját példádra ugyanúgy érvényes!

Én nem azt mondtam, hogy kivétel nélkül minden PWM erősítőhöz elég 200 kHz, hanem hogy létezik olyan 2 szintű PWM erősítő, aminek a minősége alkalmas igényes zenehallgatásra, és a frekvenciája nem haladja meg a 400 kHz-et. (Mondhattam volna kisebb frekit is, de miután te MHz-ekről beszéltél, ez is feltárja az ellentmondást.)

Az ajánlott frekiről én nem kívánok beszélni, mert tucatnyi dologtól függ a kívánt teljesítménytől kezdve a beszerezhető MOSFETek és gate meghajtók paraméterein, a hűtési módszereken, gyártási volumenen, szabadalmi kérdéseken, stb... át a pénzügyi megfontolásokig.

Ez már csak kötözködés. Minimum ajánlott (= célszerü legalább ekkora frekit választani - de nyelvtani dolgokról ezentúl nem fogok vitázni)) - ha ezeket az arányokat elfogadjuk...
A 200Hz-e szubláda azért nem jó példa mert van egy minimum freki ami alá akkor sem megyünk ha DC-t állítunk elő.

Minimum ajánlott: ez miért rossz fogalom? Min ennyi, de lehet több is. Vagy megint nem értek vmit?

Nem leveleztem vele, csak olvasgattam a cikkeit, szabadalmát, de azt megjegyezném, hogy Bruno Putzey-nak hívják. Az "s" a végén a birtokos jelző volt.

Skori!



Milyen szempontból? Honnan tudod, hogy miért választották ekkorára? Ha én szubládához (200 Hz sávszélesség) 50 kHz PWM frekit választok (mert kisebb frekihez nagyobb tekercs kellene, nagyobb frekin meg nőne a kapcsolási veszteség), akkor ebből következik az, hogy 20 kHz-hez 5 MHz kell?



Minimum ajánlott? Azért ez egy elég érdekes fogalom! Minimum, vagyis kisebb nem lehet. De ajánlott, tehát mégis el lehet térni tőle. Ez olyan Cortezes! És már csak 300 kHz? Már nem kell MHz fölötti freki? Akkor haladunk! Pedig 20k/4,5k*140k=600k lenne!

Amúgy ma megkérdeztem, hogy a munkahelyi (és hasonló) adóberendezésekben levö pwm erösítö fokozatok milyen frekivel kapcsolnak. Kis sávszélesség (v. hangminöség) igényü jelekhez 70kHz-en kapcsol a pwm (pl. kicsi bitsebességü digitális moduláció), normál AM hosszú és középhulámú adáshoz (4,5 / 9kHz sávszélesség) 140kHz-en müködik. A kimenetén egy LC szürö, majd egy kondival áthidalt tekercs , és újabb kondi a föld felé. Egy fokozat nem sokkal több mint 1kW-os, mindkét tekercs robosztus, légréses "E" vasmagokon van, vastag litze huzallal megtekercselve. Ha ezeket az arányokat elfogadom jónak akkor 20kHz-es jó minöségü átvitelhez min. 300kHz-es kapcsolófreki ajánlott. Persze elméletileg lehet, hogy nem kellene ennyi, de gyakorlatilag......

A "dugóforgatás" egy érdekes dolog, ugyanis elképzelhetö rá technikai magyarázat is. Ha a készülék hálózati trafójának nagy a primer-szekunder közötti kapacitása, és a kapcsolás érzékeny a zavarokra, akkor elöfordulhat, hogy nem közömbös számára ,hogy melyik a fázis és a nulla vezetö, mert az egyik esetben kapacitív úton képes hálózati zavarokat összeszedni.
Persze ilyenkor az áramkör egyszerüen s z a r, és nem misztifikálni kellene hanem megjavítani , hogy tetszöleges módon bedugva se legyen zavarérzékeny. Ezért aztán a dugóforgatókat én is megmosolyogtam, mert egy komoly minöségi szinvonalat képviselö készülékkel ez nem fordulhat elö (ha mégis akkor az egy bóvli kacat, és nem minöség - mert kispórolták a zavarvédelmet szolgáló alkatrészeket). Ha ezek után józan paraszti ésszel belegondolok akkor ilyen esetben vagy a berendezéssel van a hiba vagy a tesztelövel, de ha mégtovább gondolom akkor ha a tesztelö egy rossz berendezést is néha jónak hall akkor....... (kis jóindulattal: mondjuk, hogy képzelödik, vagy csak téved , de ha tényleg van különbség akkor aki a berendezést eladta neki az jól átverte, vagy csak kihasználta a sznobságát)

Skori!

Tulajdonképpen, egyetértek veled. Nekem akkor kezdett komolytalanná válni a HiFi, amikor - jó pár évvel ezelőtt - azt írta a HiFi magazin, hogy jobban szól az erősítő, ha fordítva dugjuk be a villásdugót a konnektorba. ( Egy hónapja ugyanezt "tapasztalta" két audiófil. Nekem meg elmesélték. Próbáltam tolerálni...) Meg, hogy a tömör hangfalkábel az igazi. És a skin hatás? Azóta nem olvasok ilyesmit. ( már ha még egyáltalán létezik.)

tanulo2

Szerintem, Mister Csalhatatlan biztosan leírja a működését, hiszen még levelezett is Bruno Putzeys-szel a DiyAudio fórumon...

A csö is meg a félvezetö is csak egy alkatrész, mindegyikböl lehet erösítöt csinálni, jót és rosszat is. Ebben talán egyetértünk. Ami lehet, hogy izlés kérdése, lehet elfogultság v bármi, hogy melyikböl milyet....
Azért irtam a kompromisszumot mert mindenkinek más lehet a fontossági sorrend a szempontok közül.
Pl. hogy mennyire tetszik a hangja, mekkora energiát fogyaszt, mekkora helyet foglal, milyen nehéz (A osztály, csö), mennyire megbízható, mekkora az alkatrészek élettartama, mennyibe kerül megvenni vagy megépíteni, ár/teljesítmény viszony, ...és még sorolhatnám
Egyébként szerintem ez messze nem "csöfóbia", egyszerüen miért kellene olyan eszközt használnom amivel sokkal több gond van mint egy félvezetövel, amikor kisebb, olcsóbb, könnyebben kezelhetö alkatrészekböl kiindulva is el lehet érni legalább ugyanazt a minöséget. Inkább ott kellene csövet használni ahol kifejezetten erra van szükség, az a legjobb megoldás vagy legalábbis a legjobb kompromisszum. Pl. a magnetront a mikrosütöben még jó sokáig nem fogjuk félvezetövel kiváltani
Az hogy mindegyiknek megoldásnak kicsit más hangja van tény, de hogy ki melyiket itéli jobbnak abban bizony lehet (nem feltétlenül tudatos) elfogultság is. Pl. meghallgatsz egy erösítöt és nem csöves jellegü hangot hallasz, akkor lehet hogy nem is fog tetszeni - mert más az izlésed, pedig lehet, hogy mások pont ezt hallják jónak.
Tehát izlésbeli kérdésekröl majdnem felesleges vitázni, aki csövezni akar eszségére. Csak nem kell kijelenteni, hogy az márpedig jobb - mert nem biztos, hogy az, legfeljebb a te szempontjaid alapján jobb.
Ha tecnikailag nézzük - pl. mérhetö paraméterek alapján (amit elismerek nem mindig tükrözik megfelelöen a hangminöséget - de amit rossznak mérünk az rossz is, és csak a fordított helyzet nem egyértelmü), vagy korszerüség alapján, kénylemi szempontokból (mennyire nehéz arrébbtenni, kell-e bemelegedési idö), fizikai szempontokból (súly/W, térfogat, stb) akkor a csö tényleg elavult.... Ha valakinek semmi más nem számít: energia (hatásfok), pénz, méretek, praktikusság, csak az általa kedvelt hangzásvilághoz ragaszkodik akkor persze szóba jöhet a csö is. Ha csak egy jó kompromisszum kell akkor már igen kétséges a dolog...
Természetesen csak: Szerintem

Igen.

Heló oll.

Szeretném +kérdezni valakitől,
a CD-rom dig. kimenete S-PDIF?
Bogy,hogy amatőr vok.

Hüleség azon vitatkozni,hogy melyik eszköz a jobb(naná hogy a cső ).Elméleteket gyártani sem különben az,úgyis sántítani fog valahol az elmélet.

Én erre a Putzey-féle erősítő működésére lennék kíváncsi,ha valaki egyszerűen le bírná írni,hogy még én is megértsem.
Köszöntem!

A osztályban igaz. Pont mint a félvezetősöknél
A kimenő tényleg lágyan vág. Viszont cserébe eszelősebben torzít. De már elnézést a túlvezérlés nem rendeltetésszerű üzem. Ezek a torzításforrások normál üzemben nem jelentkeznek. Amennyiben jól van tervezve a cucc.

Üdv: DDL

A nagyjelű erősítés azért ott is A osztályban történik.
És akkor ott van még a kimenőtrafó, ami sokkal lágyabban vágja a jelet a vas telítésbe vezérlésekor, mint ahogy egy félvezetős erősítő kifekszik a tápra.

És mi a helyzet az ellenütemű AB osztályú pentódás csöves erősítőkkel? Ha azok is szeben szólnak? Pedig ezek 3-ik harmónikust termelnek...

Szóval le van ez így egyszerűsítve nagyon...

Üdv: DDL

Az ok, hogy sajátos hangja van a csőnek. Pont mint a félvezetőknek. Emlékesztetnélek FET vs. bip.tranyó dilemmára. A fenti megállapításod alapján tehát ha vki jobbnak hallja a FET-et a bip. tranyónál (vagy fordítva) akkor az is csak elfogultság? Ugye hogy nem. Ne keverjük a szubjektumot technikával.



Miért rosszabb kompromisszum a cső? Szerintem csak más elvek mentén... nemis, inkáb mász szemlélettel kell megkötni a kompromisszumokat.

Szóval el kellene már felejteni ezt a csőfóbiát és végre elfogadni, hogy vannak jó erősítők amik lehetnek csövesek, vagy félvezetősek, meg vannak rossz erősítők. Amik lehetnek csövesek vagy félvezetősek. Ha egy erősítő ami történetesen félvezetős rosszabbul szól egy történetesen csöves őskövületnél akkor nem kifogás, hogy persze mert én a csöves hangot szeretem.


Üdv: DDL

Köszi az infót. Megpróbálok utánanézni.

Ha nem vetted volna észre, a kakaskodásodon ironizáltam.

Spafi!

Igazán szórakoztató a stílusod. A vége kissé alpárira sikeredett, dehát ez (is) fémjelzi a mentalitásodat. Jót röhögtem rajta(d). Örülök, hogy sikerült kihoznom belőled a valódi énedet...

Dörmike!


Hát ha ez nem egyet nem értés, akkor nem tudom, hogy mi az. Bár igazad van, te nem nem értesz egyet vele, hanem simán csak nem érted, mert van valami téveszméd, amihez minden ellenérv ellenében ragaszkodsz. A Slew Rate a definícók szerint nem a lineáris tartományt jellemzi. Ha ezt nem vagy hajlandó tudomásul venni, hát a te bajod. Majd csak összeegyezteted magadban, hogy szerinted ellentmond a szimulációd a cikknek, mégis egyetértesz vele... Vagy valójában nem értesz vele egyet, csak azt kéred ki magadnak, hogy ezt én írom le? Nem igazán értelek!

Azt, hogy 2+2=5, azt nem lehet megérteni.

Windowsos, real time spektrumanalizátorom tényleg nem volt, ezért kértem a progit, de DOS-os spektrumanalizátorom, és Windowsos post-process spektrumanalizátorom, torzításmérőm eddig is volt. Azért nem használom őket, mert
- veled ellentétben számtalanszor tapasztaltam, hogy a mért torzítás és tapasztalt hangminőség alig korrelál,
- a műhelygépben csak SB16 van, ami nem tud egyszerre jelet generálni és digitalizálni, a hanggenerátorom meg nagy, nem szívesen veszem elő,
- szelektív szintvevővel minden egyes spektrumvonalat külön vizsgálhatok 22 kHz fölött is (1,2 MHz-ig) igaz ez elég macerás,
- kis jeleknél nem hiszek a hangkártyának,
- nagyobb torzításokat meg tudok vizsgálni a szkóppal is, és akkor nem csak az összeget látom, hanem jelformát,
- a nyílt hurkú viselkedésből, és a túlterhelt viselkedésből lehet következtetni a normál állapotra,
- stb...

Nem, én az agyamat forgatom.

Tudom. Az, hogy ha nullátmenetről beszélsz, akkor meg kellene adnod, hogy minek a nullátmenetéről beszélsz! Én azt gondoltam, hogy a kimeneti jelnek. Tévedtem?

Tudok róla. Én meg azt, hogy nem éri meg. (Mert van sokkal jobb eredményű módszer is.) Baj?

Nem! Mi az?

Ja, és ezt meg kell hajtani egy áramgenerátorral, ami a termelődő hővel arányos áramot ad. Ami pedig a tranyón folyó áram és feszültség függvénye. Még ha a pillanatnyi u*i helyett csak az átlagos teljesítményveszteséget akarod meghatározni, ahhoz is kell minimum az egyes tranyókon folyó áram értéke (ó, igazán semmiség ezt mérni a felső oldali tranyón), és a kapcsolási freki aktuális értéke, na meg a kitöltési tényező, de ez valóban nem gond. Már csak egy szorzatot és összeget kell képezni belőlük, és meg is vagy. Mindezt külön a két tranyóra. Lehet így is, kétségtelen.

Ne vedd sértésnek, de nem kértem tanácsot. Egyébként már használtam, vettem egy egész csővel (mert valaki elvitte az orrom elől az utolsókat a Lomexből), de nem az igazi. Nem a hőfüggés, hanem a Qrr miatt.

Igaz. A leégett végfok nem torzít. Remélem, te is rájössz, hogy a gyors fluktuációkat a fölfűtés nem csökkenti (sőt, mivel nagyobb hőmérsékleten nő az IGBT minden vesztesége...). Stb...

Hehe! Nagy vicc volt... Rakjam távolabb saját magától, meg a hozzá csatlakozó drótoktól? Ne aggódj, már kidolgoztam a megoldást, de nem távolabb, hanem közelebb kellett helyezni...

Egyébként meg az én apám akkor is távolabb pisil, úgyhogy lehet kezet csókolni!

____________________________________________________________-


OK, cseréld ki, és lépjünk tovább!

Őszintén! Ebből most következik valami?

Ami elvet te írtál, arról semmit nem mondtam jel/zaj tekintetében. Amiről beszéltem, az a valóban PWM jelet eredményező eljárás lett volna. (Órajel, számláló, komparátor).

Látsz annyi hasonlóságot, hogy bármiféle következtetést lehessen levonni a PWM frekijére vonatkozóan? Erősen kétlem. A PAM jellel viszont logikai kapcsolat van. 1 PAM impulzus, 1 PWM impulzus, ha a területek megegyeznek, akkor az információ is megegyezik. Ha van is a hangfrekis sávban némi eltérés, az az impulzusok szélességének kis változtatásával korrigálható. 1 bites jelnél ilyen lehetőség elvileg sincs, hacsak nem baromi nagy az órajel.

Ha jó a kialakítás, eleve nem tudják egymást bezavarni, a fönt említettnél is csak a közös táp miatti földhurkon keresztül került be zavar, amit egy közös módusú szűrővel meg is lehetett szüntetni. A 2*1500/2400 W-os erősítőmben külön tápok voltak, ott totál kuss volt szinkronizáció nélkül. Bár most belegondolva, volt egy olyan konstrukcióm is (7 önrezgő végfok egy 18*6 centis panelen), ahol sehogy nem sikerült megküzdeni az interferenciával. Kapcsoló üzemnél mindig a részletekben lakik az ördög.

Bruno Putzeynak olyan erősítőt sikerült kialakítania, amit akárhogy beköthetsz, semmi zavart nem okoz, még rádióvevőben sem, és nem is érzékeny külső zavarra.

istipisti!

A cikk nem az IEEE-ben, hanem az Audio Engineering Society Library-ben jelent meg, valószínű a '80-as évek végén. A cikk címe: A MOSFET Power Amplifier with Error Correction. Ha a Google-be beírod a teljes címet,- vesszőkkel elválasztva, akkor a második helyen találja meg. Nem próbáltam meg letölteni, ugyanis fizetős, 20 dolcsi. ( vagy euro ? )
A Gugli talált még egy fórumot is, ahol '97-ben tárgyalgatták ezt az elrendezést. Na meg még nagyon sok egyebet ezzel kapcsolatban. Szóval próbáld meg valahol megtalálni, hátha ingyébe is megy a dolog. Ha nem megy, akkor valahogy megpróbálom eljuttatni, scanner, stb, bár az enyém elég rossz minőségű a sok másolás miatt. Persze, ehhez több idő kell.

dörmike, léteznek már csövesvégfok-hang szimulátorok, pl.: http://www.zenesz.info/muszaki-dolgok/k ... kozas.html

De itt a fórumon is foglalkoznak többen a gondolattal, hogy csöves előfokot párosítsanak tranyós vagy FET-es véggel, watt is erre a célra nyitotta ezt a topicot: http://forum.terminal.hu/viewtopic.php?t=31354

fdsamano!

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de nem hiszem. Majd utánnanézek. Ez az elmélet az oktávokról nagyon jól hangzik, még akár el is lehet hinni... Biztos ezért lesz a csövesek kimenetén csim-bum cirkusz ahogy valaki már korábban, találóan leírta.

Egyébként, kellene csinálni egy öszvér erősítőt! Csövekkel, kimeneti transzformátorral, D osztályban! ( bocs, nagyon kipihentem magam )

Spafi!

Én nem azt mondtam, hogy nem értek vele egyet, hanem azt, hogy a szimulátorban nem teljesen azt látom, ami a cikkben van. Nem kéne kiforgatnod a szavaimat.

Slew- rate: nem érdemes vitatkoznom veled... így nem is teszem. Ha nem akarod megérteni, hogy miről írok, akkor nem is fogod. Nem baj.

Tudod, akkoriban azt írtad nekem, hogy ez a program érdekel. Elküldtem neked, felhasználásra. Én úgy gondoltam, hogy nincs ilyened, mert még nem láttam sehol THD, vagy hasonló jellegű mérési eredményeket tőled. Természetesen, most elkezdhetném kiszinezni, hogy miért nem... A fene se tudta, hogy neked egy egész arzenál áll a hanganalizáló programokból a rendelkezésedre, csak éppen nem használod őket, mert ugye a rendes műszereiddel is tudsz mérni, meg fülre be tudod állítani, meg tudod ítélni, hogy van e keresztezési torzítás és, hogy az sok, vagy kevés. Elképzelem, amint a FOK-GYEM torzításmérőt tekergeted. Felemelő érzés lehet... Igen, nekem elengedhetetlen ez a progi, ugyanis nincs más. Szegény ember vízzel főz... csak abból gondoltam, hogy foglalkozol erősítőfejlesztéssel, mert a múltkor a tervedben volt 20 db IRS Ic vásárlása...persze, lehet belőle invertert is csinálni.

A DT-nél valamit megint félreolvastál. Nem azt írtam, hogy kis kivezérlésnél, hanem, hogy nullátmenetnél. Gondolom, tudod mi a különbség?

A hőkompenzációra sem azt írtam, hogy juj de jó megoldás, hanem azt, hogy nem tökéletes, de jobb mint a semmi! Persze, a te ideológiád szerint nem éri meg foglalkozni vele, igazán nem probléma, hogy legalább 30 fok hőmérsékletkülőnbség van a hűtőbordán a nulla kivezérlés és a teljes kivezérlés között. Egyébként, hallottál már hőmodellről? Meg lehet csinálni, vagyis lehet modellezni a chip hőmérsékletét is...Nem olyan bonyolult, ellenállásokból és kondikból áll... De, ha nem akarsz ilyen nagybonyolultságú áramkört építeni, akkor használj IRGP50B60PD-t. Ennek csak kb. 10%-ot változik a kikapcsolási késleltetése és a fall time is csak kb. 20-at. Ezért már tényleg nem érdemes annyit kinlódni. De, van még jobb megoldás! Tedd az egészet olaj alá, tartsd a hőmérsékletét 80 fokon és máris csökkentetted ezt a kellemetlen hatást. Esetleg melegvízkészítésre is fel lehet használni, ha bekapcsolod.
dB/dt: rakd odébb a drótot, amibe belezavar... ))

Nem azonosságot írtam hanem hasonlóságot. 1 bites átalakítóval meg építettem ezer éve egy visszhangosítót, 64kbit-nyi ramon tolta keresztül a jelet. Ha 1s volt a késleltetési idö akkor már eléggé zajos volt, de kisebb késleltetési idövel elfogadható hangminöséget produkált. A müködési elv meg olyasmi volt mint amit leírtam, bár jel/zaj viszonyt tényleg nem mértem, biztos jóval alatta volt a 96dB-nek. Szóval lehet, hogy másképp állítják elö az 1 bites jelet (sokféle módja van), de így is lehet (ahogy írtam) használható áramkört készíteni. Mindenesetre én most is látok e kettö között hasonlóságot. Amúgy szivesen kipróbálnám a különbözö elvü pwm erösítöket, de mostanában nem volt energiám erösítöépítgetésre. Sztereo vagy többcsatornás cuccnál (esetleg kapcs. táppal) nem nehéz elkerülni az interferenciákat? A fixfrekis megoldásokat nyilván lehet szinkronizálni, de mi a helyzet az önrezgö cuccokkal?

Önrezgő, UcD elvű volt.

Ez a PAM jelre is igaz, tehát ennyi erővel elfogadhatnád az ezzel való azonosságot is.

Ha az analóg PWM-hez hasonló módon állítanád elő az 1 bites digit jelet, és 96 dB jel/zaj viszonyt akarsz elérni, ahhoz 10 GHz fölötti órajel kellene. A valóságos 1 bites jeleket teljesen máshogy állítják elő, és teljesen más a spektrumuk is.

Vizsgáld meg a két áramkör működését részleteiben, és rájössz, hogy ég és föld a különbség a kvantáltságon kívül is!

Szerintem maradjuk annyiban, hogy ezt a kérdést nem vizsgáltad meg.

Igen.

Az UcD elv, és általánosságban a követő szabályozás szinte teljesen terhelésfüggetlen (nézd meg az idézett linken, vagy próbáld ki!), a sima PWM visszacsatolása általában csak kb. 30-60 kHz-ig hatékony, itt nő a terhelésfüggés 3 dB körülire 50...500 %-os terhelésnél. 20 kHz-en max. 1 dB eltérés fordul elő.

SPafi: akkor had kiváncsiskodjak még egy kicsit. Az említett erösítö milyen elven ment? (önrezgö, fixfrekis, 2 vagy tövbbszintü) ?

Az egybites jelet olyan alapon hasonlítottam a pwm-hez, hogy ott is gyakorlatilag egy aluláteresztö szürö után megkapod a hangfrekis jelet. Az elöállítása akár hasonló is lehet a pwm-erösítökéhez. Az egyik módszer szerint pl. egy komparátort csatolunk vissza, csak még egy tároló is van a jel útjában a komparátor után, és csak meghatározott idöpillanatban van lehetöség a billenésre. Tulajdonképp ez egyfajta kvantálási hibát visz be ami a pwm-ben tényleg nincs, és ez a fö különbség. Viszont nézhetjük úgy is, hogy ez egy olyan pwm jel amiben a billenés csak egy meghatározott idöraszter szerint történhet. Szerintem maradjunk anyiban, hogy az egybites jellel való hasonlósága kb. annyi mint a 16 bitessel

Egyébként jól vettem ki, hogy a vélemnényed szerint a jelenleg meglevö IR meghajtókkal és fetekkel felépített 200 - 400kHz közötti kacsolófrekivel müködö végfok, hangminöségre összemérhetö egy normálisabb analóg végfokkal?

Más: a visszacsatolás mennyire tudja kompenzálni a szürö hibáit? Tehát hogy reagál az erösítö ha mondjuk 4ohm helyett 8ohmra vagy szakadásra, esetleg valami rondább komplex terhelésre (pl. egy érdekesebb hangfal hangváltója) dolgozik?

Dörmike!

Mi is az, amivel itt nem értesz egyet?

Ha nagyobb meredekségű jelet adsz a bemenetére, akkor nagyobb lesz a kimeneti meredekség? Nem. Akkor nem lineáris. Vagyis az erősítő túl van vezérelve, annak ellenére, hogy nem érte el a maximális kimeneti feszt.

Hát persze, rendes műszerekkel már nem is lehet mérni, csak programokkal. És programból is csak az használható, amit te erre kijelölsz. A Sound Forge-ot, freq5.1-et, meg más progikat dobjam ki, nem jók semmire. Azt már nem is említem, hogy füle is van az embernek, hiszen a végcél nem az, hogy egy erősítő jól szóljon, hanem hogy jó értékeket írhassunk rá... Ugye? És persze elméletileg sem lehet kikövetkeztetni dolgokat. Maradjunk annyiban, hogy számodra nélkülözhetetlen ez a program, nekem meg nem volt rá időm, kedvem, hogy foglalkozzak vele. Ha a műhelyben vagyok, akkor dolgozok, de mostanában nem erősítőt fejlesztek, otthon meg nincs mit mérni.

DT mindig van, de ahol hibát okoz, az pont nem a kis kivezérlés. A tekercs árama 0 kivezérlésnél sem 0, folyik pár amper, ami az alsó és fölső tranyó kikapcsolásakor ellentétes polaritású, így a két változásnál ellentétes hibák jönnek létre, két irányban azonos DT esetén kiejtik egymást. Torzítani ott kezd, ahol a terhelésbe folyó áram eléri a fojtó hullámosságát...

A hűtőborda hőmérséklete enyhén szólva különbözik a tranyó chip hőmérsékletétől, nem hiszem hogy megérné ezzel bármit is vezérelni.

Az indukcióváltozás sebessége, de a tranyóhoz vezető vezeték mellett.

Ezt az elméletet nem sokkal 1948, a tranzisztor megszületése után kitalálták, és azóta se cáfolta meg senki. Csak mindenki újra meg akarja találni a "csöves hangzás titkát".
A páros felharmonikusokról szóló információt valószínűleg mellékes információként kezelted, és az idők során pont ellenkezőjére fordult az emlékeidben.

Hát ezt az elméletet még nem hallottam. Lehet benne valami. Tehát tegyünk bele páros felharmónikusokat, mert akkor szebben fog szólni mint az, amibe szinte semmilyen felharmónikus nincs...

Néhány évvel ezelőtt, valahol azt olvastam, hogy pont a páros felharmónikusok zavarják leginkább az emberi fület...

Nem lettem okosabb.

Egy A osztályú csöves végfok a maga 3%-os torzításával azért szól szebben, még a muzsikusok számára is kellemesebben, mert a torzítási termékek az alapjel páros felharmonikusai, pontosan 1-2-3-... oktávval magasabban szólnak, mint az alapjel. Olyan, mintha az orgonát úgy állítanád be, hogy egy billentyű leütésére megszólaljanak az egy (2, 3...)oktávval feljebb lévő hangok is, vagy pedálozol egyet a zongorán, és egy billentyű leütésekor halkan megszólalnak az oktávra lévő húrok is. A muzsikus (de az átlagember is) ezt nem torzításnak hallja, hanem úgy érzi, hogy a hang harmóniákban gazdagabb.
A B vagy AB osztályú erősítő torzítási termékei főleg páratlan felharmonikusok, nem illeszkednek bele még a "jól temperált" hangsorba sem. Egy hegedűs számára a zongora fekete billentyűi is hamisak, ő mást játszik Cisz hangnak, mit Desz-nek, a zongorán ezekre egy közös billentyű szolgál. A gyakorlott fülű muzsikus tudja, hogy ezek a páratlan felharmonikusok hamis hangok, az átlag fülű ember csak azt érzi, hogy valami nem stimmel.

Spafi!

Visszafelé:

A cikk: Audio Engineering Sosiety
Simple Self-Oscillating Class D Amplifier With Full Output filter Controll
Ha most beírod a Google-ba, hogy Bruno Putzeys, akkor ötödik találatnak ezt a cikket hozza ki. Letöltöd, megnézed, lehet élvezkedni, qrva jó...

A slew rate azt jelenti, hogy - legalábbis amilyen értelemben én használtam - hogy az erősítő bemenete kap egy mondjuk 100 V/usec
meredekségű jelet és erre csak 10 V/usec-os meredekségű lesz a kimenete. Az erősítő nincs túlvezérelve, tehát ez egy lineáris dolog. Ha csak kisebb a sebesség a kimeneten, akkor az azt jelenti, hogy az erősítő sávszélessége kisebb, mint hogy átvigye a 100V/usec-es meredekséget. Ha viszont kisebb, akkor ez a Bode-n is meglátszik. Na ez az ami nem látszik Bruno cikkében a terhelt és terheletlen Bode-n. Nyilván a nagyjelű sávszélességre gondolok, mondjuk a teljes kivezérlés körülire. Egy adott slew-rate-hez tartozik egy felső határfrekvencia. Ha ezt túlhaladjuk, akkor az erősítő kimenete az eddigi színuszból elkezd átmenni háromszögbe. Pontosabban exponenciális darabokból álló háromszögszerűségbe. Ha most lecsökkentjük a bemeneti jel amplitudóját, akkor ismét színuszt kapunk. Tehát, kisjelűen sokkal nagyobb sávszélességet kapunk. Ugyanaz, mint a műveleti erősítő nyilthurkú - zárthurkú erősítés frekvenciamenete. Ezért aztán egy D végfok kapcsolgat mondjuk 200 kHz-en, kis amplitudóval még a 100 kHz is kijön belőle. Ha jól emlékszem, ezt használták ki a kazetéás magnóknál, ráírták, hogy 16000 Hz felső határfrekvencia, aztán vagy odaírták, hogy mínusz 10 dB-lel a teljes kivezérlés alatt, vagy nem. A jobbak odaírták. Valójában nincs is szükség ekkora nagyjelű sávszélességre, mert a zenében igen erősen csökken néhány kHz-től a jel amplitudója. Mondjuk 20 dB-lel 18 kHz-en. Ez mindjárt azt jelenti, hogy 100-szor kisebb teljesítményű erősítő kellene csak hozzá. Mi meg kierőszakolunk a végfokokból egy igazi 30 kHz-et. Nagyjelűen! Jó mi? Hm... Hát ezen lehet elmélkedni. De legfeljebb megfelel az eredmény a műszereinknek...
Ha nem a slew-rate korlátozza a nagyfrekvenciás átvitelt, hanem már eleve, nagyjelűen is exponenciális beállású egy egységugrás bemeneti jelre a válaszfüggvény, akkor az előbbiek mind nem igazak. Akkor ugyanis nem a slew-rate korlátozza a nagyjelű átvitelt, hanem maga a sávszélesség. Ez az oka annak, hogy én úgy csinálom a végfokomat, hogy a négyszögjel átvitelnél az oldalmeredekség csak a kimeneti szűrőtől függjön, tehát ne kapcsoljon bele egy fel, vagy lefutásba a szabályozókör, mert ezzel azonnal exponenciális lesz a négyszögjel átvitel beállása. És rögtön kisebb lesz a kisjelű sávszélesség is, vagyis a kisjelű és nagyjelű megegyezik. Nyilván, ez azt hozza magával, hogy a hibaerősítő betelít a fel,- illetve lefutások alkalmával, tehát ide gyors eszköz kell, különben még tárolásból "vezet", tehát csak lassan fog beállni a négyszög teteje. ( alja ) Erre kérdeztem egyszer tőled azt, hogy mivel lehet megakadályozni azt, hogy egy opamp kimenete ne menjen el a tápig. ( zenerek kilőve, nagy a záróréteg kapacitásuk )

A SpectraLab nem szimulátor, hanem egy hanganalizáló program, Fourier, THD, IMD, stb, ráadásul real time-ban. Ezt küldtem el neked néhány hónapja. (amint látom, még meg se nézted, pedig e nélkül csak tapogatozni lehet egy fejlesztés során. Már ami a minőséget illeti... )

Én nem a DT-re gondoltam, hogy nem vettem észre ilyesmit, hanem a nem lineáris IGBT CE feszre. Kissé összemosottan írtam, bocs.
DT az van, sajnos. Pont a nullátmenetnél, mert ott a legkisebb az áram, ezért ha túl nagy a DT, akkor a kimenet ,- áram hiányában nem tudja, hogy hova billenjen. Így rögtön nem az a gerjesztőfeszültség alakul ki a szürőn amit a szabályozókör akar. Szóval, a fesz libeg. Sajnos, a hőmérséklettel változik a tárolási idő az IGBT-knél, tehát vagy lenyeljük ezt a békát, vagy csinálunk valamit. Mondjuk, kompenzáljuk ezt a hatást. Arra gondolok, hogy ahol van a DT áramkör,- mondjuk egy RCD, ott az ellenállást lehetne helyettesíteni egy áramtükörrel, aminek a vezérlőfeszültségét módosítja a hütőborda hőmérséklete. Az áramtükör meg vezérelve van,ki,- be kapcsolva - mondjuk a korábbi RCD bemenetével. Nem tökéletes megoldás, de jobb mint a semmi. Még duál tranyó sem kell az áramtükörhöz, elég tapasztalatom szerint emmitter ellenállás is, elég stabil lesz. Szóval kezd bonyolódni...

Írtad, hogy dB/dt. Ez mi? Az indukcióváltozás a kimeneti fojtón? Belezavar a felső oldali meghajtó tápjába?

Egyébként, köszi a cikkek linkjét, sajna az egyik tényleg nem működik. Ezt már korábban is próbáltam, akkor se ment.

Skori!

350 kHz-en ment az a végfok, és a vevő szerint, aki az RTL klub egyik hangmérnöke:

"Ez a cucc killer! ) Kicsit nyíltabb, tisztább hangja van, mint a
Pioneeromnak. Azért érződik, hogy nincs tele mindenféle fokozatokkal. Igaz, ha a pio végét direktbe kötném... de szórakozzon ilyesmivel a rosseb!
A hangfalaimat simán széthajtaná egyébként a pwm. Nálam nem is
interferálnak a panelek. [...]
Az e-mu kártya azért így, direktbe zajos egy kicsit. A végfokok hallgatnak, mint a sír. Lehet, hogy egy yaxley-s ellenállásos szintválasztót is kap majd. Jó a részletgazdagsága, nem ken el semmit, nem mossa össze a hangképet.
Minden a helyén van. Hasonlít egy FET-es végfok hangjára, de attól mégis
kicsit melegebb, emberibb hangja van."

Azért volt szó interferenciáról, mert nálam, amikor rákötöttem a számítógépre a két végfokot, volt egy kis füttyögés, alig hallhatóan, amit az árnyékolt jelvezetékre tett ferrit maggal kellett megszüntetni.



Igen, ha elszúrnak valamit. Ahogy kivétel nélkül mindent meg lehet csinálni ****. De meg lehet csinálni jól is. A hibák analízise nem azt jelenti, hogy na most akkor kész, vége a PWM technikának, hanem hogy megkeressük, hogy hogyan lehet közelíteni az ideálishoz. Ugyanez igaz AB osztályban is. Lehet várni a messiást, aki elhozza a munkapont- és frekvenciafüggetlenül h22=0, h11=0, h12=0, h21=200 paraméterű tranyókat, vagy ki lehet dolgozni a módszert, amivel 2N3055-tel is jó erősítőt készíthetsz.



Igen, én kezdtem el hasonlítani, és továbbra is tartom! Te arra hivatkoztál, hogy a PWM analóg. De hát miért baj ez? Az analóg jel olyan, mintha végtelen bites digitális jeled lenne! Tehát a PWM nem egyszerűen a 16 bites, 192 kHz-es PCM-re (illetve az ezzel ekvivalens, ~65000 szintre kvantált PAM jelre) hasonlít, hanem a végtelen bitesre, ami nyilván jobb a 16bit/48kHz-esnél!



Nade milyen alapon? Sem az előállítás módja, sem a spektruma, sem az információtartalma nincs köszönő viszonyban sem. OK, mindkettőben van hang, és mindkettő szögletes, de ennyiből ki is fújt a hasonlóság. Egy 384 kHz-es 1 bites PCM jel képtelen 22 kHz sávszélességű, 96 dB jel/zaj viszonyú jel átvitelére, míg egy 192 kHz-es PWM bizonyíthatóan többre is képes. Ismétlem: ezzel szemben a PAM jel és a PWM jel közt logikai kapcsolat van, a PAM jelből előállítható vele ekvivalens információtartalmú, azonos frekvenciájú PWM jel. A PAM jelről pedig tudjuk, hogy tökéletesen visszaállítható belőle az eredeti jel, ha betartjuk a mintavételi tételt. Vagyis nincs, és nem is létezhet olyan elv, ami szerint PWM erősítőnek kötelező a jelenleginél nagyobb frekvencián üzemelni.



Ha nem szúrnak el semmit, akkor biztosan. De ez nem jelenti azt, hogy erre feltétlenül szükség is van!

A csőkérdéshez annyit fűznék hozzá, hogy sajátos hangzása van a csöves cuccoknak, aki szereti annak tetszeni fog és a tesztekben azt hallja jobbnak - de szerintem ez (talán nem is tudatos) elfogultság. Az összes létező erősítő megoldás egy kompromisszum, és szerintem a félvezetős megoldás jobb kompromisszum mint a csöves. Azonkivül a csövek kezdenek elavulni, amolyan veterán cuccok , szépek, klasszak mint egy felújított vagy ujjáépített veterán autó, de utazásra egy modern autó talán mégis jobb. A HF erősítők esetében lassan túl kéne lépni rajta.

Ne viccelj már, mit nem értesz azon hogy két teljesen független pwm erősítőt hidba kötök hasonlóan mintha pl. analóg IC-kkel tenném, de a kimenetí szűrőjül már a híd kimenetére kerül majd......

Abban egyetértünk hogy a mérés ad objektív eredményt, csak sajnos hallottam már jónak mért erősítőt roszul szólni. Nem tünt kimondottan torznak vagy ilyesmi, söt elöször még jónak is tünt de pár perc után egyszerüen valami zavart (vagy inkább idegesített) a hangjában. Ezért úgy vagyok vele, hogy az első a mérés, és ha úgy már tetszik akkor meg is kell hallgatni. Sajnos előfordul, hogy nem az a fő baj, hogy nem tudunk megmérni valamit, hanem néha nem tudjuk melyik is az a paraméter amit mérni kellene, illetve mi is az amit hallunk. Félreértés ne essék, nem vagyok audiofil mániás, és a dolgokat szinte spirituális alapon kezelőket is megmosolygom, de sem műszereinket, sem a mérési módszereinket nem tartom még messze tökéletesnek. Általában sokkal összetettebb müsorokat halgatunk mint bármelyik mérőjel. Szóval kell-e a fünknek hinni? Sanos kell bizony, mert ha van valahol (többek által is) hallható különbség, akkor azt tudni kellene méréssel bizonyítani (vagy cáfolni). Amíg ez nem megy addig a méréseink nem jók, és meg valami: a végeredményt a fülünkkel fogjuk hallghatni, és akkor már kit érdekel mit mutattak a müszerek, pl. nézzük a filmet, koncertet, bármit és közben az erősítő teszi a dolgát. Ez akkor a jó ha fel sem tünik, hogy van, csak szól, ha észrevesszük, hogy valami nem stimmel akkor meg rossz, és akkor is rossz ha a müszerek szerint jónak kellene lennie. De megint hozzáteszem: az általánosság azért nem ez. Ha valamit rossznak mérünk akkor az az is, és meg sem kell hallgatni, ha jónak mérjük akkor valószinűleg jó, de akadhat kivétel (és ezt nem árt ha észben tartjuk)....

Skori!

Nos, lehet, hogy félreértettem, félreolvastam, de megtennéd, hogy lerajzolod? Te mit értesz jel, meg vezérlőjel alatt? Melyik, micsoda? Én még mindig nem értem mire gondolsz. Mi az, hogy két, komplett pwm?

"Elsősorban nem műszeres mérésre gondolok" Na ez az a pont, ahol az egész high endet, csöves, meg egyéb elrendezéseket svindlinek érzek. Mi az, hogy nem műszeres mérés? Füllel szebben szól egy erősítő ami egyébként katasztrófális műszeresen? Mi az a paraméter ami ezt meghatározza? Mi az a paraméter, amit füllel lehet hallani, ( vagy nem hallani ) és műszerrel nem lehet mérni? Csak azt halljuk, ami a Fourier sorbafejtés után egyébként látható mondjuk egy display-n. Én megértem azt, hogy az erősítőépítők többségének nincs lehetősége pl. TIM-et mérni és csak füllel ítélik meg az erősítők minőségét. De ugye ez még nem jelenti azt, hogy a fülünknek ( Kinek a fülének? Van egy etalon fül valahol? ) kell hinni? Ez, - szerintem - azért lett kitalálva, hogy valahogy meg lehessen magyarázni, hogy egyik erősítő miért jobb mint a másik. Mert szebben szól! Ha sokan mondják, akkor mindenki elhiszi. Pláne, ha ezt mondjuk angolszász területen mondja egy neves újság cikkírója... Ez olyasmi, mint a csordaszellem... aminek elsősorban a pénz áll a hátterében. Én maradok a műszereknél, azok objektívek!

Persze, jobb FET-ekkel, gyorsabb meghajtóval jobb eredményt lehet elérni. De ha összehasonlítok mondjuk egy csöves meg egy D mérési eredményeit, akkor olyan különbség van köztük, hogy az egyik még említésre sem méltó. És ez nem a D. Erre azt mondjátok, hogy mégis a csöves szól jobban. Erre mondtam azt , hogy egyszer nagyon szeretnék egy olyan szeánszon résztvenni, ahol azonos körülmények között lehetne hallgatózni! Persze, akinek csöveshez szokott a füle, az ezer közül felismeri az oda nem illőt...
Egyébként, még a jelenleg rendelkezésre álló eszközök adta lehetőségeket sem használtuk ki, még nagyon sok áramköri probléma van, - még a mi szintünkön is, itt kis hazánkra gondolok, - lásd pl. Spafi felvetését a DT-vel kapcsolatban.

Megnéztem a linkeket amit betettél. A második nem jön be. Ronda torzitásokat tud produkálni egy ilyen erösítö is, és azért a neg.v.cs. sem csodaszer szerintem. Csak kellenének azok a gyorsabb eszközök.....

Sokszor inkább nem szólok, de olvasd már el mit írtam! Nem írtam félhidat, kétszintü (komplett) pwm-et írtam. Ugyanazt a jelet kapják de nem vezérlöjelet, hanem a jelet... Márpedig 2 független pwm biztos, hogy nem (vagy többnyire nem) egyszerre fog billenni - akkor pedig a kimrenetet nézve 3 szint van. Tudom, hogy 4 variáció - de abból kettö hatását tekintve azonos. Lehet, hogy félreérthetö voltam.
Tehát van két pwm erösítöm ami kétszintü pwm-el dolgozik. Ugyanazt a (hangfrekis) jelet kapja a bemenetük de ellentétes fázisban. Ekkor a hídalt kimenet lébnyegében 3 szintü, és látszólag dupla frekis... Igy ok?

SPafi: a 48kHz-es cuccokhoz nem én kezdtem el hasonlítgatni, azt pedig én is írtam, hogy a pwm analóg jel.... ezen felesleges vitázni. De ha netán mégis hasonlítgatok valamihez akkor inkább az egybiteshez mint a 16-hoz...
Azt pedig nem írtad, hogy az a 70kHz határfrekijü erösítö (amit nem írtál mekkora frekivel kapcsol és mekkora teljesítményü) felveszi-e hangminöségre is a versenyt, egy hasonló teljesítményü, jó minöségü, nem kapcsolóüzemü erösítövel... (Elsösorban nem müszeres mérésre gondolok.) Vajon jobb fetekkel/meghajtókkal nagyobb frekin járatva a szerkezetet jobb eredményt adna?