De a Voda nem muszáj adjon másik (vagy biankó) sárga csekket. Ha azt mondja hogy tessék átutalni vagy személyesen Voda üzletben befizetni, az is elég, azt már tudod teljesíteni. (Nézd meg, a fenti biztosítós esetben a bírósági ítélet szerint az is közrejátszott, hogy a biztosító azt sem közölte, hogy a fiókjában kp. be lehet fizetni, ezt is kiemelte az LB.)

Volt egy kis bizonytalanság bennem, hogy kell-e új számlát kiállítani a jogosultnak, ha a kötelezett csak részben ismeri el a teljesítést. De egyrészt a bírósági gyakorlatból látszik, hogy nem kell, másrészt meg az egyéb problémákhoz vezetne.
Igazándiból mindkettő problematikus, az is ha nem állít ki új számlát, viszont a könyvelésbe a terljes összegről szóló számla kerül be, részteljesítéssel. És az is problemetikus lenne, ha új számlát kéne kiállítani a jogosultnak, mivel a régit vissza kéne vonni, és a követelést kettébontani (ami bizonyos esetkben talán nem is lehetséges), stb.

Voda esetére vonatkoztatva,

"Tehát nem elég beböffenteni a számlareklamációt, hanem hatósághoz vagy a jogvita elbírálására jogosult szervezethez (ami tudomásom szerint csak a bíróság lehet) kell fordulni. És ki kell fizetni a számlából a nem reklamált tételeket is. "

(ha amúgy is ebben állapodtunk meg vele, akkor) sárga csekkes postai befizetés esetén lehet kérni a vodától erre az összegre vagy biankó csekket. És amennyiben ezt nem teljesíti, csak akkor esik késedelembe, a nem reklamált tételek befizetéséhez szükségességek vonatkozásában.

joc_:
a két hivatkozott határozatot vagy arra való linket küldd el, légy szíves!

A kötelezettnek a számlában feltüntetett és általa nem vitatott összeg után a késedelmi kamatot akkor is meg kell fizetnie, ha a számlát helyesbíteni kell [Ptk. 301. § (1) és (4) bek.].
A felperes 2775 Ft késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a számlákat késedelmesen fizette ki. Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes nem megfelelő számlákat küldött, ezért felhívta a számlák helyesbítésére. Ennek a felperes eleget tett, és ezt követően a számlákat határidőn belül kifizette. Fizetési késedelem mindezek alapján nem terheli.
A felperes az alperes által előadott tényeket nem vitatta. Előadása szerint 4 db számlát helyesbítenie kellett, azonban az alperesnek az eredeti számlák alapján, az esedékességkor azt az összeget ki kellett volna fizetnie, amelyet nem vitatott. Miután az alperes a teljes számlaösszegeket csak a helyesbített számlák alapján fizette ki, ezért fizetési késedelme fennáll, és késedelmi kamatot tartozik fizetni.
Az elsőfokú bíróság ítéletet hozott; a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperes az átutalási megbízás terheli értesítésének becsatolásával bizonyította: a számlákat határidőn belül egyenlítette ki. Ennek alapján a felperes késedelmi kamat iránti követelése nem megalapozott.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte annak megváltoztatását és az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalását. Megismételte mindazt, amit az elsőfokú eljárásban kifejtett. Hangsúlyozta hogy, az alperesnek az általa elfogadott összegeket az eredeti számlákban szereplő fizetési határidőre kellett volna kifizetnie, és miután az alperes csak a helyesbített számlák alapján fizette ki ezeket az összegeket is, fizetési késedelme fennáll. Hivatkozott az iratokhoz becsatolt késedelmikamat-kimutatásra, amelyből kitűnik, hogy az alperesnek eredetileg milyen határidőre kellett volna fizetnie, és megállapítható az is hány napos késedelem terheli az alperest.
A fellebbezési tárgyaláson az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A felek között nem volt vitás, hogy az alperes a 214 960 Ft összegű számlát 1990. október 26-a helyett november 10-én a 115 220 Ft-ról szóló számlát 1990. október 30-a helyett november 22-én, a 207 942 Ft összegű számlát 1990. november 6-a helyett november 22-én végül a 118 580 Ft-ról szóló számlát 1990. november 14-e helyett csak november 28-án egyenlítette ki.
Az sem volt vitás a felek között, hogy a felperesnek a fenti négy számlát helyesbítenie kellett. Az alperesnek a fenti számlákból az általa nem vitatott forintösszegeket a számla kifizetésének az esedékességekor ki kellett volna fizetnie. Miután ezt az alperes elmulasztotta, Ptk. 301. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján a felperesnek a késedelmi kamatot tartozik megfizetni.
A felperesnek a tévesen kiállított számlát az 1989. évi XL. törvény 60. §-ának (1) bekezdése szerint helyesbítenie kellett, ez a rendelkezés azonban az alperes fizetési késedelmét az általa nem vitatott összegek vonatkozásában nem érinti.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a felperes kereseti kérelme szerint marasztalta.
(Legf. Bír. Gf. VI. 31 277/1991. sz.)

Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettsége az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegről a hitelező újabb számlát nem köteles kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében - a fizetés elmaradása esetén - az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) bek., 45. § (1) bek., Ptk. 302. §, 303. § (3) bek., GK 66. sz.].
A hitelező - az elsőfokú bírósághoz 1995. február 20-án benyújtott - kérelmében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését azért kérte, mert részére szolgáltatást végzett, erről 1994. február 22-én számlát állított ki. A számlában megjelölt fizetési határidő 1994. március 4-e volt, összege pedig - a megegyezésük szerint - 200 000 Ft. Az adós ügyvezetője 50 000 Ft erejéig a követelést elismerte, ezt az összeget azonban többszöri felszólítás ellenére sem fizette meg.
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét nem állapította meg, és a felszámolási eljárást végzésével az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított és kiegészített 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 27. §-ának (4) bekezdése alapján, figyelemmel a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra, megszüntette. A felek között szóban jött létre a megbízási jogviszony, amelynek tartalmát és a megbízási díj összegét illetően a felek között vita van, ezért nincs szó nem vitatott követelésről, főként pedig lejárt, az esedékességet követő 60 napon belül ki nem egyenlített követelésről. A felek között a megbízási díj tekintetében megegyezés nem jött létre, a kérelmező pedig az adós által elismert összegről számlát nem bocsátott ki. Ezért a követelés esedékességének az időpontja sem állapítható meg.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben kérelme szerint a végzés megváltoztatását kérte. Hivatkozott arra, hogy a 200 000 Ft összegre kiállított számláját az adós megkapta, ebből 50 000 Ft-os összeget el is ismert, ezt azonban 60 napon belül nem egyenlítette ki, ezért a felszámolási eljárás megindításának van helye. A munkát elvégezte, a számlát benyújtotta. Időelőttiség nem állapítható meg azért, mert nem volt hajlandó az adós által kért összegre új számlát kiállítani vagy az eredeti számlát kicserélni. Az érvényben lévő pénzügyi rendelkezések nem teszik lehetővé a számla kicserélését, de nem is áll szándékában elismerni azt az adósi állítást, mely szerint az általa számlázott összegnek csak 25%-át köteles megfizetni.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, és kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az államnak 5000 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy körülményt, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének a megváltoztatására. Álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező az adós által elismert 50 000 Ft összegű megbízási díjat nem számlázta le, így a követelés esedékességének az időpontja nem állapítható meg. Nem vitás, hogy a szolgáltatás részbeni teljesítésével a hitelező igénye megnyílt az ellenszolgáltatás teljesítésének követelésére, a kötelezett teljesítéséhez, az ellenszolgáltatás megfizetéséhez - annak technikai lebonyolításához - azonban a jogosult meghatározott időben teljesítendő előzetes közreműködése, számlázása szükséges. A Legfelsőbb Bíróság GK 66. számú állásfoglalása szerint a kötelezett késedelme mindaddig nem következhet be, amíg a jogosult késedelme fennáll [Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése]. A számlázási kötelezettség elmulasztása ilyen jogosulti késedelemnek minősül (Ptk. 302. §-a). Erre tekintettel helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy jelen esetben a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt esedékességet követő 60 napos határidő eltelte nem állapítható meg, így a fizetésképtelenség megállapításának hiányzik a feltétele. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését lényegében annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta, és a hitelezőt a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéknek az állam részére történő megfizetésére kötelezte.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően és az adós felszámolásának elrendelését kérte. Felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok jogszabálysértését az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott fizetésképtelenségi ok figyelmen kívül hagyásában, valamint abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság végzése ellentétes az 1992. évi LXXIV. törvény 45. §-ának (1) bekezdésével, amely a számla kijavítását szabályozza. Eszerint nem volt számlakicserélési, újabb számlaadási kötelezettsége, ebből következően azt semmiképpen sem mulaszthatta el. Az adós a számla általa elismert összege mértékéig mindenképpen késedelembe esett.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság felhívására az adós a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálásához hozzájárult, a hitelező pedig nem kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A törvényhely (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek - egyebek között - külön jogszabály rendelkezése alapján más, az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint a jelen jogerős végzés az alábbiak miatt jogszabálysértő.
Az eljárt bíróságok jogszabálysértéssel állapították meg, hogy a felszámolási kérelem alapjául szolgáló tartozás vitatott, mert 50 000 Ft-ra vonatkozóan a tartozást az adós elismerte. A hitelező a megbízási szerződésben meghatározott munkát elvégezte, annak alapján az adós cégbejegyzésére még 1994 . május 24-én sor került, ezért a követelés nem idő előtti. A számlát a hitelező kiállította, ehhez képest az adósnak az általa elismert összeg 50%-át a számlában megjelölt teljesítési határidőig, további 50%-át pedig legkésőbb a cégbejegyzés megtörténte után nyomban ki kellett volna fizetnie a saját maga által megjelölt fizetési határidő alapján (1994. március 9-én kelt adósi levél).
A másodfokú bíróság jogszabálysértően jutott arra a jogi következtetésre: a hitelező késedelembe esett azzal, hogy a teljesítéshez szükséges számlát nem állította ki. Helyesen hivatkozott a hitelező a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy nem volt olyan törvényi kötelezettsége, amely szerint az elismert összeg erejéig újabb számlát kellett volna kiállítson. Az 1992. évi LXXIV. tv. 43. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról számlát, készpénzzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre egyszerűsített számlát köteles kibocsátani. Az idézett törvény 45. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a számla egyszerűsített számla vagy a számlát helyettesítő okmány kibocsátását követően az adóalany
a) az áthárított adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, vagy
b) az adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani, erről helyesbítő számlát, egyszerűsített számlát és számlát helyettesítő okmányt köteles kibocsátani. E törvényhely szabályozásából az következik, hogy abban az esetben, ha a kötelezett a kiállított számla alapján csak a követelt összeg egy részét ismeri el, a továbbiakat nem, a jogosultnak nincs olyan törvényi kötelezettsége, hogy a kötelezett által megjelölt kisebb összegre számlát állítson ki. Ehhez képest a hitelező által kiállított és az adós által átvett számlában megjelölt teljesítési határidőtől számított 60 nap alatt az adósnak az általa elismert követelést ki kellett volna egyenlítenie ahhoz, hogy a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott fizetésképtelenség ne következzék be.
Az 50 000 Ft összegű, az adós által elismert követelés 60 napon túl lejárt, a hitelezőt pedig - a fent kifejtettek szerint - újabb számlaadási kötelezettség nem terhelte, ezért jogosulti késedelem nem állt fenn, és az ügyben ennek folytán a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés nem volt alkalmazható. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság tehát a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős végzést és az elsőfokú bíróságnak az eljárás megszüntetésére vonatkozó végzését hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalara utasította. Ennek során a hitelező kérelméről az esetleg szükséges további bizonyítás lefolytatását követően kell a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozni.
A hitelező felülvizsgálati eljárási illetékét és az adós ügyvédi munkadíját magában foglaló felülvizsgálati eljárás perköltségét a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján csak megállapította, annak viseléséről az újabb határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.302/1997. sz.)

Ha a felek a biztosításidíj-fizetés módjaként csekken történő fizetésben állapodnak meg, a biztosított addig nem eshet fizetési késedelembe, amíg a befizetéshez szükséges csekkeket a biztosító - vállalása ellenére - nem bocsátja a biztosított rendelkezésére. A biztosítási szerződés - a biztosító késedelme alatt - a biztosításidíj-fizetés elmaradása címén nem szüntethető meg [Ptk. 277. § (2) bek., 302. § b) pont, 303. §. (3) bek., 543. § (1) bek.].
A felperes a tulajdonát képező Peugeot-405 típusú személygépkocsira 1991. július 25. napján extra casco biztosítási szerződést kötött az alperessel. A kockázatviselés kezdetét 1991. július 26. napjának 0. órájában jelölték meg. A felperes a szerződés megkötésével egyidejűleg az alperesi üzletkötőnek 4716 Ft biztosítási díjat kifizetett. Az alperes a kötvényfüzetet 1991. november 14-én állította ki. A felperes 1991. december 11-én visszamenőleg összesen 18 864 Ft biztosítási díjat befizetett.
A felperes a perbeli gépkocsival 1991. december 11-én Budapesten karambolozott, a gépkocsi totálkáros lett. A felperes a casco biztosítási szerződés alapján a kárigényét az alperesnél bejelentette.
A felperes a módosított keresetében 1 154 904 Ft, ennek évi 44%-os kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a perbeli biztosítási szerződést az alperesi üzletkötővel kötötte meg, aki a szerződés megkötésekor sem biztosítási kötvényt, sem biztosításidíj-befizetési csekket nem tudott átadni, de közölte, hogy ezeket a központ fogja pótlólag megküldeni. Ezután többször sürgette a győri fióknál a biztosítási kötvény kiállítását és a csekkek átadását. Előadta azt is, hogy az alperes által 1991. november 14-én kiállított biztosítási kötvényt is csak 1992. január 7-én kapta meg az alperestől, annak igazolására a postabélyegzővel ellátott levélborítékot becsatolta.
Az alperes elismerte, hogy a perbeli biztosítási szerződés érvényesen létrejött. A felperes azonban csak 1991. augusztus 31-ig fizette ki a biztosítási díjat. A következő díj 1991. szeptember 1-jén vált esedékessé, mivel a felperes részéről díjfizetés nem történt, a szerződés 30 nap elteltével, vagyis 1991. szeptember 30-án megszűnt [Ptk. 543. § (1) bek.]. Ezért visszaküldte a felperesnek a december 11-én befizetett biztosítási díját. Azt nem vitatta, hogy a biztosítási kötvények feldolgozása Budapesten történt, és a győri fiók a feldolgozás idejére befizetési csekket nem tudott adni. Később a központ ezt a gyakorlatot megszüntette és lehetővé tette, hogy biztosítási díjat a fiók is elfogadjon. Ezért tudta a felperes azt decemberben a fióknál befizetni.
Az elsőfokú bíróság az alperest a módosított kereset szerint marasztalta. A tanúként kihallgatott alperesi üzletkötő vallomását és a felek nyilatkozatait is figyelembe véve tényként állapította meg, hogy az alperes a biztosítási kötvényt és a csekket a felperesnek postán vállalta megküldeni. Ezen kötelezettségének az alperes 1992. január 7-én tett eleget. Ezért ezen időpontig a Ptk. 302. §-ának b) pontja alapján az alperes késedelemben volt, s emiatt nem tudta a felperes a biztosítási díjat időben kifizetni. Az alperes (jogosult) késedelme a felperes (kötelezett) egyidejű késedelmét kizárta, így a felperes részéről fizetési késedelem nem volt megállapítható. A biztosítási szerződés tehát nem szűnt meg, annak alapján az alperes köteles helytállni. Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett és az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte. A fellebbezését arra alapozta, hogy a biztosítási díj befizetésének nem kizárólagos módja az alperestől kapott csekken történő befizetés, a felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy a fiók pénztárába a biztosítási díjat befizesse. A fellebbezési tárgyaláson - marasztalása esetére a szerződés 10. fejezetének 62. pontja alapján 11 havi biztosítási díj erejéig 45 276 Ft összegben beszámítási kifogást terjesztett elő és a kamatfizetés kezdő napjaként a keresetbenyújtás időpontját kérte megjelölni, mert a rendőrségi határozatot a felperes csak a keresethez csatolta. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Becsatolta az alperes 1993. június 28-án kelt levelét, amelyben a perbeli biztosítási szerződést 1993. augusztus 1. napjára felmondta. Ez a levélálláspontja szerint - bizonyítja, hogy az alperes a biztosítási szerződést fennállónak tekintette. A beszámítási kifogásjogalapját és annak összegét elismerte. Azt sem vitatta, hogy a rendőrségi határozatot csak a keresetlevélhez csatolta.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata és az alperes által kiállított extra casco biztosítási kötvény alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a peres felek a fizetés módjában a szerződés megkötésekor úgy állapodtak meg, hogy a felperes az alperes által küldött csekken fizeti a biztosítási díjat.
A fentiekkel kiegészített tényállás alapján az alperes fellebbezési érvelését a biztosítási szerződés megszűnését illetően a másodfokú bíróság sem fogadta el. A szerződésben kikötött fizetési mód az alperest arra kötelezte, hogy csekket bocsásson a felperes rendelkezésére. Ezen kötelezettségének az alperes késedelmesen tett eleget, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes késedelembe esett [Ptk. 302. § b) pont], s az alperes késedelme a felperes egyidejű késedelmét kizárta [Ptk. 303. § (3) bek.]. A fizetés módjának a megváltozásáról, arról hogy a felperes a fiók pénztárába fizesse a biztosítási díjakat, az alperesnek kellett volt tájékoztatni a felperest. Ezzel szemben az volt megállapítható a tanúvallomásokból, hogy a felperes volt az, aki a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdésében írt együttműködési kötelezettségének eleget téve több ízben is igényelte a befizetéshez szükséges csekket. Az alperes viszont nem bizonyította, illetve nem is hivatkozott arra, hogy a felperest ez alkalmakkor arról tájékoztatta volna, hogy a biztosítási díjat a fiók pénztárában is befizetheti. Mindezekre figyelemmel helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a felek között a perbeli biztosítási szerződés nem szűnt meg.
Alapos viszont a fellebbezés a kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében. A szerződés részét képező biztosítási szabályzat VIII. fejezetének 53. pontja szerint a biztosító a kárösszeget a kárbejelentéstől számított 15 nap alatt fizeti. Ha a biztosított igazoló iratot tartozik bemutatni, úgy a 15 napos határidő attól a naptól számítandó, amikor az utolsó irat a biztosítóhoz beérkezett. A felperesnek a szabályzat VII. fejezetének 49. pontja szerint a kárigény elbírálásához - egyéb okiratok mellett - a jogerős szabálysértési határozatot is be kellett mutatnia. A felperes nem vitatta, hogy azt az alperesnek nem adta át, arról az alperes a keresetlevélhez csatolt példányból értesült. Ezért az alperes kamatfizetési kötelezettségét a másodfokú bíróság az alperes kérelmének megfelelően a keresetlevél benyújtásától (1992. október 28.) kezdődően állapította meg. A beszámítási kifogás jogalapját és összegét a felperes nem vitatta, ezért a másodfokú bíróság a felperes javára megítélt összeget a Ptk. 296. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint 45 276 Ft-tal csökkentette (1 157 904 Ft-45 276 Ft =1 112 628 Ft).
A fent kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben - a marasztalási összeget 1 112 628 Ft-ra és az ez összeg után fizetendő kamatokra leszállítva - megváltoztatta, részben pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31. 806/1993. sz.)

asdf:
"Tudomasom szerint az EHT alapjan a szamlareklamacio a kifogasolt szamlatetelre vonatkozoan (de csak arra!!!) halaszto hatalyu a befizetest illetoen."

erre te:
"Én úgy tudom, hogy az "alap" PTK szerint is így van."

Ebből - értelemezésem szerint - az következik, hogy te halasztó hatályt vezeted le valahogy a PTK-ból, nem pedig azt, hogy a nem kifogásolt részt be kell fizetni! Ez utóbbiban egyébként se volt vita

ám:

302. § A jogosult késedelembe esik, ha
c) a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza.
....
(3) A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.

a voda késedelembe esik, ha a kifogásolt tételek nélküli befizetést nem teszi lehetővé!

Illetve (szerintem) még akkor is, ha a kifogásolt tételek nélküli (vagy helyesbítő) számlát nem hajlandó kiállítani.
És ha a voda késedelembe esett, akkor az előfizető (a voda késedelmének megszüntéig) nem kötelezhető teljesítésre.

...
Tehát szövegszerû PTK idézetet nem fogok neked tudni mondani, de az LB szerint úgy kell eljárni, hogy a nem kifogásolt részeket az eredeti határidõben ki kell fizetni.

Mondjuk pontosabban is leírhatnád, hogy melyik szabályra gondolsz!

BH1999. 226. Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettsége az elismert összeg erejéig fennáll.

Az sem volt vitás a felek között, hogy a felperesnek a fenti négy számlát helyesbítenie kellett. Az alperesnek a fenti számlákból az általa nem vitatott forintösszegeket a számla kifizetésének az esedékességekor ki kellett volna fizetnie. Miután ezt az alperes elmulasztotta, Ptk. 301. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján a felperesnek a késedelmi kamatot tartozik megfizetni.

...
Azért én nem sejtek minden mögött ekkora összeesküvést, de lehet hogy én vagyok naív. Nem fordulok az NHH-hoz, mert bennük én sem bízom, de hogy a bíróság is a mobilszolgáltató "uralma" alatt mûködne, az elég vicces lenne.

cikornyásan fogalmazott, elsősorban a szolgáltatók érdekeit védő EHT így szól:

(7) A szolgáltató az előfizetői szerződést 30 napos felmondási idővel mondhatja fel ... Nem jogosult a szolgáltató felmondani a szerződést, ha ... vagy ha az előfizető a díjtartozás összegszerűségét vitatja, és a vita rendezése érdekében a hatósághoz vagy a jogvita elbírálására jogosult más szervezethez kérelmet terjesztett elő, feltéve, hogy az előfizető a szolgáltatás igénybevétele után a nem vitatott, illetve az esedékes, nem vitatott további díjakat folyamatosan megfizeti.

Tehát nem elég beböffenteni a számlareklamációt, hanem hatósághoz vagy a jogvita elbírálására jogosult szervezethez (ami tudomásom szerint csak a bíróság lehet) kell fordulni. És ki kell fizetni a számlából a nem reklamált tételeket is. Ja, és a bírósághoz való fordulás a vitatott összeg 6%-a, minimum 7ropi. (ha jól tudom, ha nem, akkor is valami hasonló) Az nhh piacfelügyeleti eljárása (hahaha, na az NHH még akkor is a szolgáltatónak ad igazat, ha az minden ok nélkül letilt, és a reklamációt sem hajlandó felvenni.) 2.200Ft, fellebbezés 5ropi, majd a főv. bíróságon (nhh felügyeleti szerve) is fizethetsz 16-17ropit. Ahol (főv. bír.) még elvileg is kizárt, hogy a szolgáltatót (pontosabban az nhh-t) marasztalják el.

Nem fogok vitatkozni, én is emiatt hagytam ott őket 4-5 éve.
Akkor is inkorrektek voltak, úgy látszik, mára is azok maradtak...

Kár, mert biztatóan indultak.
Mondjuk az oka tényleg érdekelne, mi tart náluk Téged...

Én úgy tudom, hogy az "alap" PTK szerint is így van.

Tudomasom szerint az EHT alapjan a szamlareklamacio a kifogasolt szamlatetelre vonatkozoan (de csak arra!!!) halaszto hatalyu a befizetest illetoen. T68m majd megerosit/cafol/ esetleg pingvinezik

Persze emlekezhetunk topiktarsunkra, aki meg egy NHH hatarozattal sem birta kiverni a vodabol a prepaid kartyajara vonatkozo, ot az EHT-ban biztositottak altal megilleto dijmentes reszletezot, es valami masfel ev es tob kor NHH utan mar meg is kapta, tehat ha ugy van, ahogy irtam, akkor lehet, hogy ez a vodat nem zavarja kulonosebben...

Tudomasom szerint az EHT alapjan a szamlareklamacio a kifogasolt szamlatetelre vonatkozoan (de csak arra!!!) halaszto hatalyu a befizetest illetoen.

Sifar: ha a terméknek nincs magyarországi képviselete, akkor igaz a görög befõttes eset. Azt persze sokan nem tudják, hogy a készüléket köteles átvenni és a szervizbe küldeni az üzlet, ahol vetted a terméket (tehát a TV-t is visszaviheted a MM-ba, és akkor õk küldik a szervizbe), de a voda ennek eleget tett a fenti esetben. A szerviz pedig a készülék szervize, nem a voda alvállalkozója, max. csak partnere, ami abban nyilvánul meg, hogy hagyja, hogy a voda eljárjon a vevõ nevében.
Az eladott termék minõsége pedig továbbra is a gyártót minõsíti, ez számomra nem vita tárgya.

Üdv!

És igen, a vodafone nem felelõs, mert õ csak forgalmazza a készüléket. Egy háztartási bolt sem felelõs azért, ha te az ott vásárolt krumplipucoló késekkel az ereidet vágod fel, vagy krumplipucolás közben az ujjadat vágod le, vagy egyszerûen eltörik a kés pengéje.

A szerviz részben nem felelõs, mert szintén nem õ gyártotta a telefont, és a tények - amikkel találkozott a telefonban - alapján nem javítja. (Hogy a gombbal mi történt, az más tészta, ha valóban õ okozta, akkor azért biza felelõs - de azért se a voda!)

Szóval eljutunk szépen oda, hogy Magyarországon senki sem felelôs semmiért....

A gyártó lehet maximum a felelõs

Ha villám csap valakibe, annak is lesz felelőse kicsiny hazánkban.

Az eladott termék minősége pedig továbbra is a gyártót minősíti, ez számomra nem vita tárgya.

Szóval eljutunk szépen oda, hogy Magyarországon senki sem felelôs semmiért....

És igen, a vodafone nem felelős, mert ő csak forgalmazza a készüléket. Egy háztartási bolt sem felelős azért, ha te az ott vásárolt krumplipucoló késekkel az ereidet vágod fel, vagy krumplipucolás közben az ujjadat vágod le, vagy egyszerűen eltörik a kés pengéje.
Üdv!

Legközelebb a levelem a "Tisztelt Vodafonnál dolgozó huszonezredik senki!" megszólítással kezdem. Az jobb lesz? Persze döntési jogköre nincs, de akkor mi a fenéért írnék neki?

Dehogynem... Még mindig halvány lila segédfogalmad sincs arról, mi a feladata egy vezérigazgatónak.

Egyébként Dannyboy-jal egyetértve, a Nokiák között a 6234 (6233) az eléggé elnyűhetetlen darabok közé tartozik.

Üdv!

Ha többszörösen fordulna elő, nem forgalmaznám.
Egyedi esetként cserélném.
Hatalmas szégyen egy nemzetközi vállalat számára, ha megbízhatatlan szervízzel szerződik, és egy harmincezres telefont nem képes megjavíttatni, vagy kicserélni, ha nem tudják javítani.
Még nagyobb szégyen a gyártónak, ha valóban képes meghibásodni a készülék hétköznapi használati körülmények mellett, ügyelve a telefon épségére.
Egy csepp folyadék...

"Írta: Petya
2008. April 03.

Tisztelt Címzett,

ma kaptam vissza a Bercsényi utcai Nokia üzletben a Mobil Ask Kft. szervize által garanciálisan javított Nokai N73 készülékemet.

A következő meglepetések értek:

No comment.

Minden autó tönkremegy, ha vizet teszel a tankba. tehát akkor nem árulhatnál semmilyen autót, így aztán autókereskedőként hamar éhen halnál...

Dehogynem... Még mindig halvány lila segédfogalmad sincs arról, mi a feladata egy vezérigazgatónak.

Dehogynem... Még mindig halvány lila segédfogalmad sincs arról, mi a feladata egy vezérigazgatónak.

A dr. Beck György úrhoz küldött levelemmel nem csinálok magamból hülyét.

Egy csepp folyadék...

"Írta: Petya
2008. April 03.

Tisztelt Címzett,

ma kaptam vissza a Bercsényi utcai Nokia üzletben a Mobil Ask Kft. szervize által garanciálisan javított Nokai N73 készülékemet.

A következő meglepetések értek:


(1) Egy foto ismeretlen eredetű folyadék nyomait mutatja. A folyadék nem ismeretlen, kontakt spray-vel próbáltam enyhíteni a készülék használhatatlanságán (folyamatosan a headset jelenlétét érzékelte, ezért nem lehetett vele beszélgetni, ahogy a felvett hibalista is mutatja). Nem hiszem, hogy a kontakt spray bármilyen roncsoló oxidációt okozott a készülék belsejében, valamint vásárláskor sem hívta fel senki a figyelmemet, hogy bármilyen folyadék a garancia megszűnésével járna. Sőt, már korábban is jártam az üzletben ugyanezekkel a hibákkal, csak akkor nem volt nálam a hálózatfüggetlenítést igazoló számla, tehát a hibákat semmiképp sem okozhatta a kontakt spray.

(2) A készülék képernyőjén belül éktelenkednek ujjlenyomatok, és a kijelző világítása sem működik, ami pedig beadáskor működött. Ha meg is vonnák a garanciát, nem hiszem, hogy a szakszervizt bármi feljogosítaná, hogy javítás helyett további hibákkal tetézze és a tulajdonos számára tisztíthatatlanul összepiszkolja a beadott készülékeket.

(3) Semmilyen elérhetőségükön nem lehet kifogással élni az elvégzett (el nem végzett) munkát illetően és az okozott kárral kapcsolatban.

(4) A Nokia üzlet biztosított cserekészüléket, de a szerviz közreműködése nyomán egy kisebb hibákkal és kényelmetlenséggel, de használható telefon helyett most egy használhatatlant kaptam vissza, egyáltalán nem tudok telefonálni, dolgozni, családomat felhívni. Mindezt a garanciális javítás eredményeképpen.

Kérem a készülék állapotának mihamarabbi helyreállítását, az okozott kár csökkentését."
No comment.

Pont azért, mert a vodának kell magát kimentenie - és erre pont jó a dobdkia által kiállított papír -, a voda egy lépést nem fog tenni. Ő azt mondja, tőle független a szerviz papírja, ennyi.

Azt meg sem említve, hogy esetlegesen több millió Ft-ért olyan terméket gyártani és árusítani, amely némi víztől besülne enyhén szolva is határtalan pofátlanság, és a vásárló megkárosítása.

Most erre nagyhirtelen nem eskudnek meg, de mint jotallasra kotelezettnek szerintem igen. Ugyebar neki kell kimentenie magat, megpedig olyan papirossal, melyet a panaszos is elfogad. A nokia papirjat pedig o siman visszadobathatja, leven, hogy az nem fuggetlen, es azt nem fogadja el. Ez lassuk be, ez teljesen realis allaspont lehet, innentol azonban visszajutottunk a kalyhahoz, a vodanak ismet ki kene mentenie magat egy szakertoi velemennyel. Egy olyannal, melyet a panaszos elfogad. Mondjuk egy fuggetlennel

És ha tőled mégis annak a gyártónak a termékeit veszik/vennék a legtöbben?
És ÁLTALÁBAN, különösen az eladott mennyiséghez mérten nincs vele sok gond?
Szerintem forgalmaznád, nagyon is.

Az autós példa egyébként azért sánta, mert az autókereskedések elég szuverén egységek, egyáltalán nem mindegy, hogy mondjuk Toyota X vagy Toyota Y cégtől vásárolsz, kérsz ajánlatot, stb.
Egy Voda üzlet viszont az átlagos vásárló szempontjából olyan, mint bármely másik piros üzlet, a többség még azt sem tudja, hogy egy adott bolt márkabolt vagy szerződéses, de nem is érdekli.
Csak lehessen szerződni és legyen raktáron a kívánt típus. Erre szinte mind alkalmas, tök mindegy, melyik az.

Lerendezte.
A voda elküldte a telót nekik, majd a szakvélemény után vissza is juttatta Hozzád a telefont, ezzel a voda kötelessége véget is ért, ugyanis, még ha akarnák sem tudnák megcsinálni Neked azt a telefont, ugyanis nincs szervizük. Cserélni természetesen cserélhetnék, na de miért is vállalnának felelősséget egy olyan kárért, amit vagy Te, vagy a szerviz, vagy a gyártó okozott.



Bár nem volt még új autóm, de azért kiváncsi lennék, hogy olyan esetre mit lépnének, ha pl vizet találnának a tankban, és attól besülne a motor, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt garanciában a gyártó megjavítaná.
Ezek szerint Te pedig autókereskedő vagy, ilyen esetben (a gyártó ugye visszavonja a garanciát), Te adnál nekem egy új autót?

A független szakvélemény szintén nem feladata a vodának.

igen, ez tényleg a nokiagyalázóba való elsősorban.

...

Nem, de lehet kérni olyant is. Csak az ugye már pénzbe kerül ha nem azt állapítja meg amit szeretnél.

És a szolgáltató azzal tökéletesen tistában van, hogy lesz egy olyan vélemény, ami szerint beázott (a sajátja), meg lesz egy olyan, ami szerint nem (a másik szakértôé), a bíróság meg nem fog tudni dönteni.

Ennek fényében DANNYBOY, állod a perköltséget?

Mondtam, hogy irtal?