Magyarország tetőtől talpig digitalizálódott, a 2015-ben elindított, több mint 15 milliárd forintból finanszírozott digitális jólét program beteljesítette küldetését.

Dén Mátyás András, a technokrata alapító-főszerkesztőjének írása.

Nyolc évvel ezelőtt nagyot álmodott a kormány: digitális jólét programot hirdetett, melyben az ország különböző területeinek digitális felfejlesztését tűzte ki célul. A program első lépésében a digitális ügyfélkapu szolgáltatásokat bővítették ki: lehetővé tették a legtöbb számlázó-, illetve ügyviteli szoftvernek azt, hogy az ügyfélkapun keresztül küldjenek hivatalos levelet a hazai magánszemélyek és vállalatok számára. Ennek köszönhetően a postai bezárások is zökkenőmentesen történtek: a legtöbb hazai és nemzetközi szoftvercég mára már integrálta magát az ügyfélkapuba, így a hagyományos levélforgalom jelentősen lecsökkent a postákon.

A második lépésben az oktatás digitalizációját tűzte ki a kormány, melynek nulladik elemeként az iskolai infrastruktúra és ellátottság lebegett a döntéshozók szeme előtt, melyet követően bevezették a teljes tanulói és dolgozói életpályamodellt lekövető Nemzeti Digitális Oktatási Platformot. A platform bevezetését követően az állam gyorsan felismerte, hogy végérvényesen elveszítette a kontrollt a modern tanítás felett, és támogatási programot hirdetett meg 10-16 fős tanulócsoportok létrehozására és üzemeltetésére, melyre a közoktatásban, a digitális platformon adminisztrált diákok kisebb, saját finanszírozású közösségekben tudnak azóta tanulni. A platform másik újdonságaként nemrég debütált az a fajta digitális életút asszisztens funkció, mely az egyes munkahelyeken eltöltött idő alapján javaslatokat tesz az állampolgárok számára egy-egy újabb pozíció megpályázására, illetve a közösségi média fiókok összekapcsolásával előre jelzi, ha valaki a kiégés jeleit mutatja akár kommunikációjában, akár pedig például a LinkedInen töltött idő változásában. A digitális jólét program munkavállalókat támogató modulja olyan XVIII. századi fogalmakat és eszközöket küldött nyugdíjba, mint a „TB kiskönyv”, „táppénz”, vagy a manuális bérszámfejtés, ezek működése már mind teljes egészében automatizálódott és digitalizálódott, ahogyan a munkáltatói igazolás is, melyet igény szerint minden hitelintézet pár kattintással le tud kérni az érintettek hozzájárulását követően.

Harmadik lépésben a cégek számára jelentett könnyítést a digitalizáció: a NAV az online számlázókkal való összekapcsolást követően – miután minden bejövő- és kimenő számlát lát – megcsinálta az automatikus könyvelést, adóbevallást és munkavállalói ki- és bejelentési platformot is, melyeknek köszönhetően a hazai vállalatok egy jó része már valóban sokkal kevesebb adminisztrációval működik. Mindezek mellett a program a cégindítást is pár kattintással elérhetővé tette a magánszemélyek részére is, melyhez egy 5 millió Ft-os bevételhatárig adómentesség és pár kattintásos bankszámla nyitás is lehetővé vált a cégtulajdonosok számára. Az MNB és a kormány hatékony és konstruktív együttműködésének köszönhetően szerencsére valamennyi hazai bank rá lett kényszerítve a digitális céges infrastruktúrához való alkalmazkodásra és elérhető a digitális céges platformon keresztül mind bankszámlanyitásra, mind pedig más pénzügyi termékek – például automatikus hitelminősítést követő hitelnyújtás, biztosítások – pár kattintásos igénybe vételére.

A negyedik lépésben az ingatlan adásvételt digitalizálta a kormány, melynek első elemeként ledózerolta az elképesztően csúnya, 1990-es időket idéző Online Földhivatal (www.foldhivatal.hu) portálját. Ezt követte a háttérben futó szolgáltatások megújulása: a teljes egészében digitális ingatlan bérbeadás, illetve adásvétel lehetősége, mely lehetőséget nyitott arra, hogy az ügyfélkapuval rendelkező magyarországi identitások pár kattintással eladjanak, vagy vásároljanak ingatlant. Szerencsére az állam nem volt mohó ebben az esetben sem: amellett, hogy biztosított egy ingyenes piacteret is az ingatlanok számára, a meglévő ingatlanhirdetési platformoknak is biztosított api kapcsolaton keresztül elérést a rendszer könnyed használatához.

A digitális neandervölgyi világra mért öt csapás ötödik eleme a digitális egészségügyi szolgáltatásokra korlátozódott, melynek keretében egyelőre országon belül készült el egy belső, háziorvosok által használt, szemantikailag is felparaméterezett tünetkereső alkalmazás, mely az EESZT-be feltöltött laboreredményekkel és családi előzmények, genetikai jellemzők és geo-adatok figyelembevételével mutatják a valószínűségét egy-egy páciens betegségének. Ezt a rendszert második körben más országok adatbázisával is összekapcsolta a kormányzat, majd az EESZT-be felállított egy kontrollcsoportot, akik az egyes magánellátásból származó leleteket – amennyiben az állampolgár ezt kéri – automatikusan kiértékelik és szükség szerint újabb vizsgálatokat javasolhatnak a további gyógyulás érdekében. A rendszer szerves részét képezi egy automatikus betegirányító rendszer is, mely az egyes intézmények és szakemberek foglaltságát figyelembe véve javasol további vizsgálati, vagy rendszeres kontroll helyszíneket és időpontokat az állampolgároknak az EESZT-ben található adataik alapján. Szerencsére az igazolások is már évtizedek óta elektronikusan mennek mind intézményi, mind pedig munkaadói szinten, így a papír-alapú fecnikre már nincs egyáltalán szükség.

A cikk fikció, a fentebb említett szolgáltatások nem léteznek, az írás célja, hogy bemutassa, hogy az elmúlt nyolc évben mivé válhatott volna a digitális Magyarország.

További friss híreket talál a Technokrata főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!