A csúfság átka

Ízlésről köztudottan nem érdemes vitatkozni, de egy ennyire remek műszaki tartalommal megáldott autónál önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy miért pont így tálalják a tökéleteshez nagyon közelítő belső értékeket.

Ha az autó szépségéről bekezdést kellene nyitni, akkor abba valószínűleg megfeszített próbálkozással, alázattal, és maximális jóindulattal is nehezen lehetne komoly érveket, fantáziát inspiráló tényeket csempészni.  Ssangyong szintű baklövést szerencsére nem követtek el a Legacy formájának papírra vetésénél, de ennél nagyobb dicséretet sokadszori nekibuzdulásra sem tudok összehozni.

A vicc igazából az, hogy a Subarut csúfsággal vádolni, és ezt érvekkel alátámasztani nem nehezebb, mint óvodástól nyalókát lopni, a Legacy előző generációi nálam mégis a karakteres, szikár, férfias, „meg nem értett, épp ezért szép” kategóriába voltak sorolhatóak, míg a jelenlegi modell sajnos nem vált ki több érzelmet, mint bármelyik tíz évvel ezelőtti japán kombi. Az előzőek jellegzetesen jellegtelenek voltak. A mostani csupán jellegtelen. Hatalmas különbség.

Fejlődés, vagy csak változás?

Az utastér elrendezése sem feltétlenül segíti a jól ismert Subarus hangulat kialakulását, de a kép koránt sem olyan egyértelmű, mint a külső esetében. Az előd ugyanis számos olyan, mindennapokban idegesítő apróságot, hiányosságot tartalmazott,ami az ösztönös autós vonzalom ellenére hosszú távon megkeseríti az együttélést. Az aktuális Legacy, bár messze nem olyan karakteres belül, mint elődje, lényegesen élhetőbb, alkalmasabb architektúrával rendelkezik. Szubjektív tényezőnek mondható, de az első ülések a legkényelmesebbek közé tartoznak a kategóriában. A rádió finoman, torzítás mentesen szól, az ajtók csukódási hangja minőséget szuggerál, a hangszigetelés jó, minden a helyén van, logikusan kezelhető. A helykínálat pazar, klasszikus kombi elvárásoknak is tökéletesen megfelel az autó.

Hiányzik a keret nélküli ajtó, bár tudom, hogy teljesen feleslegesen siránkozunk utána, észérvekkel nehezen védhető alkalmazásuk, valahogy mégis hozzá tartoztak a márka identitásához. A műszerfal bármelyik japán, vagy dél-koreai típusból származhatna, ki ki döntse el maga, hogy ez pozitív vagy negatív jellemző. Én az utóbbiba sorolnám, bár hatalmas szerepet nem tulajdonítanék a dolognak.

Mindent tartalmaz, ami feltétlenül szükséges ezen a szinten, de semmivel sem többet, viszont az individualizálás lehetősége továbbra is hiányzik. A japán hagyományoknak megfelelően nincs lehetőség kifejezetten egyedi autó összeállítására az opciós listából, és hiányoznak a prémium márkáknál megszokott fontos, illetve kevésbé fontos innovációk, mint pl. távolságtartó tempomat, vagy vezetést segítő assistance rendszerek.