A csúfság átka

A Subaru lelke, az igazi érv, amiért mindent megbocsájtunk.

Továbbra sem vagyok a modern dízelek elkötelezett híve, a 2.0 literes boxer dízel kevés helyet hagy a kétkedésnek. A négyhengeres dízelek hangja szükséges rosszként szokott felsejleni az igaz autóimádók lelkében, amolyan kellemetlen és megszokott ébresztőhangként, a dinamizmus és a kifizethetőség közötti félálom ünneprontójaként. A különbség jelen esetben abban a dízelként is érezhető boxer morajlásban keresendő, amitől tulajdonosként érezhetjük, hogy igazi, tökéletesre csiszolt hardvert kapunk a pénzünkért. Bónuszként a papíron szereplő számoknál combosabbnak érződik a gép.
Ahogyan a külsőnél nehezen találtam Pro rovatba valót, itt nehezen találok kontra témában releváns írni valót. Gyakorlatilag nem lehet belekötni a Legacy ebből a szempontból.

Váltója, futóműve remek, de ez nem meglepő

Pontosan kapcsolható, jól kiosztott 6 fokozatú váltó, kellemes, úthibákat, egyenetlenségeket elnyelni képes futómű. Parádés stabilitás, élvezetes kanyartulajdonságok. Szuverén négy-kerék hajtás. Ezért, illetve a motorjáért vesz az ember ilyen autót.
A benzines verziókhoz képest érződik némi orrnehézség, illetve fokozottabb                                   alul-kormányzottsági hajlam. Kicsit könnyebben adagolható kuplung jót tenne a komfort érzetnek.

A mindennapokban tökéletes társ szinte minden élethelyzetben, méret, kényelem, praktikum tekintetében nem marad el a kommerszebb társaitól, ennek ellenére minden pillanatban érezhető, hogy nem átlagos darabbal rójuk a kilométereket.
Reprezentációs céloknak nem felel meg, bár ára alapján nem lenne túlzás elvárni tőle ennek a feladatnak a teljesítését sem.

Fogyasztása több, mint arányos, 6.7 volt a minimum és 9 körül alakult a maximum. Figyelembe véve a műszaki tulajdonságokat (összkerékhajtás, teljesítmény) alapvetően elfogadható.

Ennél jobb autót ennyi pénzért nehéz venni, még akkor is, ha alapvetően sok pénzről beszélünk. Látványosabban viszont könnyű elkölteni közel tíz millió forintot, ebben a nagyságrendben ennek a kérdésnek igenis van létjogosultsága.
A Legacyról ma már sokan tudják, mire képes, mit jelent ilyen autóval járni, és hol helyezkedik el az autós hierarchiában. Sajnos még mindig elég kevesen vannak ahhoz, stabil gazdasági prosperitást nyújtson a gyárnak, a tulajoknak pedig tervezhető értékvesztést.
Aki képes elvonatkoztatni a lehangoló külsőtől, és nem presztízsberuházásként tekint az autóra, annak jó társa és hűséges kiszolgálója lehet a Legacy.

Az igazán nagy kérdés az, hogy a Subaru azzal a taktikával, amit jelenleg követ, képes lesz-e lényegesen több vásárló meghódítására. Láthatóan az átlagosabb igények kiszolgálására is törekedtek az aktuális generáció tervezésekor, ezzel viszont a meglévő hűséges, hagyományokra sokat adó rajongótábor képviselőit ijeszthetik el, anélkül, hogy elég Mazda, Honda, vagy épp VW, Opel, esetleg Toyota vásárlót nyernének meg helyettük.