Hogy kerül a csizma az asztalra?

A kezdetek

A március 4-én nyíló (de az újságírók számára már másodikától látogatható), idén 105 éves kiállítás évről évre az autós világ egyik legimpozánsabb eseménye. Vitathatatlan tény, hogy Svájcnak nincs számottevő gépjárműipara, mégis, a Genfi Autószalon nemcsak Európa legfontosabb ilyen kiállítása, de az egész világon is az elsők között van. Hogy miért? Pontosan az autógyártás hiánya miatt.

Nem kis bátorság (vagy jövőbelátás?) kellett ahhoz, hogy 1905-ben autókiállítást nyissanak egy olyan országban, melynek útjain alig 300 gépkocsi furikázott. De ebben az időben mutatta be a nagyvilágnak Henry Ford az első, petróleumhajtású kocsiját, ami a híres T-modell elődje volt. Európa és a világ autólázban égett, ez hozta meg a svájciak kedvét a kiállításhoz. Az ötlet mindenesetre bevált: a genfi „játszótér” semlegessége és a tény, hogy a nagyközönségből mindenki találhatott magának kedvére való járgányt, minden évben rengeteg kiállítót és látogatót vonzott – és vonz a mai napig.

A többi híres autószalon, mint például a detroiti, a frankfurti, a tokiói vagy a párizsi – akár tetszik, akár nem – kötődik az adott ország autóiparához. Genf az egyetlen hely, ahol nincs kivételezés: a nem túl nagy alapterületű standok viszonylag hasonló méretűek, így egyik gyártó sem kerülhet túlsúlyba azzal, hogy egy teljes pavilont lefoglal magának. Itt valóban a lényegre lehet fókuszálni, legyen szó szériamodellekről vagy egzotikus szuperautókról, vadonatúj kütyükről vagy technikai áttörésekről: mindenkinek egyformán jut a reflektorfényből.

Kiállítók és látogatók

A legelső kiállításon, amit ugyanabban a Palexpo központban szerveztek 1905-ben, mint ahol ma is tartják, 59 autógyártó mutatkozott be a 17000 érdeklődőnek. Az, hogy 1905-től tartjuk számon, de idén még csak a 80. autószalon nyílik meg, nem egy számolási hiba, hanem a 20. század első évtizedeiben Svájcot sújtó gazdasági mélyrepülés következménye, melynek eredményeképp 1908 és 1923 között beszüntették a megrendezését. A kiállítást stílusosan a Népszövetség, az ENSZ elődje mentette meg: 1924-ben alapították genfi székhellyel, és a gyorsan fejlődő infrastruktúrának hála nem volt többé akadálya, hogy a Palexpo újra megnyissa kapuit. Az újrakezdés első éve még „csak” kétszáz kiállítót és 68 ezer látogatót vonzott, de a következő évben átlépték a bűvös százezres látogatói számot. A hatvanas évek közepén, amikor James Bond verdáját, az Aston Martin DB5-öt állították ki, például már majdnem félmillióan váltottak jegyet, és azóta egyre több és több érdeklődő látogat el a tóparti városba.

Kezdetben mindenféle szerkezetet bemutattak, ami csak gurult, de 1930-ban különválasztották a gépkocsikat és az egyéb járműveket. Képtelenség lenne összeszámolni, hány autó fordult meg a Palexpóban az elmúlt százöt évben, de valószínűleg nehezebb olyat találni, ami nem… A legkülönösebb járgányoknak mégis érdemes néhány szót szentelni, hiszen – bár valóban nincs autóipara – Svájc mégis büszkélkedhet egy autógyárossal. Frank M. Rinderknecht, a Rinspeed különc tulajdonosa minden évben valamilyen csodajárgánnyal lepi meg a közönséget. Verdái mindent elképzelhető mutatványra képesek: úsznak, repülnek, víz alá merülnek, sőt, néha még a színüket is tudják változtatni.

Jelen és jövő

Claude Sage, a Salon international de l’automobile elnöke szerint az Autószalon szárnyalása a svájci gazdaság dinamizmusát szimbolizálja. Valószínűleg idén sem kell csalódnia, hiszen a holnap startoló kiállításon mindenki ott lesz, aki számít.

A múlt század elején az Autószalon egy új korszak kezdetét hirdette. Ahogy a benzinüzemű járművek új irányt adtak a világ fejlődésének száz évvel ezelőtt, úgy lehet az idei motor show egy még újabb autós korszak kezdete. A szuperkönnyű kasznik és az alacsony károsanyag-kibocsátású autók mellett a reflektorfényben immár az elektromos, hibrid és környezetbarát járművek állnak: az autógyártók ezzel válaszolnak az új évezred kihívásaira Genfben.