Az önzetlen

Menni megy

Vagyis érteni véli a fene. Modernség van, komfort- és puhaságvágy? Nesztek, itt egy adag töltött paprika erős pistával, mellé barna kenyér teljes kiőrlésű lisztből, zöldsaláta, szója, csírák, halak meg bogyók meg virágfüzérek meg lájtkóla, naná. Biotorta szappanhabbal. És egy mindig lefelé csaló mérleg, egy slankító tükör, egy ugrándozós DVD meg a nagyi, hogyaszongya kisfiam te már megint csont és bőr vagy, nem eszel rendesen sose. Persze szusizhatnánk is itten most illendően vagy éppen kekeckedve, de inkább nézzük, mi történik menés közben.

Nos, a Mazda3 MPS menni megy, mint a veszedelem. A blokk ugye nem változott: 2.3-as DISI turbómotor közvetlen benzinbefecskendezéssel, 260 lóerővel és 380 Nm-rel. És 250-es végsebességgel, és valóban megfutja, nem mintha számítana. Szóval komolyat hasít. Százra kettes végénél, vezetőtől függően hármas elejénél érkezik akár 6 mp alatt, a gyorsulás mindvégig töretlen, a rugalmasság példás, dízeles. Hát akkor mégiscsak tök jó ez a kocsi? Ööö, ímhol a feketeleves.

Szomorú

Vérzik a szív, patakzik a könny, ám ez van. Szomorúság, bajság. Mert vezetési élményből épphogy elégségesre vizsgázik az MPS. A sportkormány és a kagyló hiányáról már volt szó, a magas üléspozícióról is. Ehhez jön egy négyes alá váltó hosszú utakat bejáró karral, gyorsnak szánt visszapakolásnál meg-megakadva. És egy kormány folyamatos hajtási befolyásoltság alatt. Hiába korlátozott a nyomaték az első fokozatokban, a csiliárd LE és Nm így is cibálja – nem árt kapaszkodni. Oké, be lehet esni egy kanyarba messze nem polgári sebességgel, az elektronika kvázi bolondbiztossá teszi az autót. És? A taps azért járna, ha a kigyorsítás stabilabb lehetne, ha nem kéne rendre elvenni a gázt, és igen, ha közben lúdbőröztető hanghatásoktól érne fülig a száj.

Jó, ez egy elölhajtott kocsi, mint a nagy átlag. Összkerekesen nehezebb lenne. Meg drágább. De a sperr, a részben önzáró differenciálmű nem elég. A szédítő kanyarsebesség sem. A motorhang csoffadt, a kipufogó szinte néma. Az elődnek ehhez képest volt valami betonkeverő-féle turbóvihara – most ebből sem érezni sokat. Taposáskor hangos, de hisz’ egy Zsiguli is az. Akkor meg mi van? Csalódás. Vagy más megközelítésből aranybánya a tuningcégeknek. Ráadásul a fék is nyúlós.