Az önzetlen

Újra kompenzál

Igen, a hétköznapokban, városban, autópályán is kellemesebb az együttlét. Ilyenkor üdvös, hogy van rugózás, hogy merevebb a kaszni, hogy nem kegyetlenül kemény a kuplung, hogy csend honol és nyugalom. Élvezzük hát a hifit, a navit, a mindent, jackarizhatunk a villódzó fényekkel, az ajtóbehúzó is kéken világítja a kezünket, szuper. Vakít a nap? Fönt a kötelező naplencse? Gombnyomásra vörösen izzik a műszerfal, leolvashatjuk, hogy gyanútlanul százzal tarzankodunk a betondzsungelben, hogy tölt a turbó, halleluja. Tudjuk, hogy ötcsillagos a törésteszt, hogy a személygépjármű hangyányit mégiscsak zöldült, teljesíti az EURO5-s szabványt, hurrá.

És nem zabálja le a gatyánkat. Bizony, óvatos, de a fentiek fényében bátran elvhűnek is aposztrofálható pedálkezeléssel vegyesben 10 literrel is elketyeg az MPS. Politikailag inkorrekt üzemmódban 15-17 kell neki. És akkor az árról: nagyjából annyiba kerül, mint a „régi”. Ötajtósan, csakis ötajtósan, szétextrázva 8,36 millióból hazagurítható. Plusz metálfény. Táblázatunk azt nem mutatja, hogy mi újság a felszereltséggel, ezért hát rögzítsük: a Mazda feltétlen értékarányos.

Persze nem mind az MPS közvetlen konkurensei, egy CLC Merci vagy egy nem kompakt JCW Mini érdekesség- és szélsőségképpen csatlakozik a mezőnyhöz. A Mitsubishi pedig lépcsőshátú. Egy Audi vagy egy BMW a Mazda-féle felszereltséggel még sokkal drágább lenne. Tesztünk főhősének papíron az élmezőnyben a helye.