Garázs
A szuperpatkány
Legenda: Niki Lauda
Nagy visszatérő, életművészúr, ragyogó matematikus, kotnyeles veterán.
Niki Lauda… Aki megvásárolta belépőjét az F1-be, de majdnem az életével fizetett érte. Aki kacérkodott a halállal. Aki nem adta fel szörnyű balesete után sem, amit az orvostudomány még ma is csak simán csodaként aposztrofál. Akinek bámulatosan gyors visszatérését a legbátrabb sporttörténeti tettnek tartják. Háta mögött két világbajnoki címmel, elunva a sportot, távozott a száguldó cirkusz világából, de csak annyi időre, hogy visszatérve ismét sikert arathasson. Figyelemreméltó karrierje alatt egyszerre tartották hősnek és gazembernek. Aki a pályán eldőlt harcok nyomait szó szerint magán viseli, a bajnok, aki következetesen szembeszállt a konvenciókkal, élő legenda.
|
 |
1949. február 22., Bécs: megszületik a későbbi bajnok, Nicholas Andreas Lauda, egy neves osztrák üzleti és banki dinasztia sarjaként. Apja a papíriparban alapozta meg vagyonát, ám fia egészen más módon öregbítette a Lauda család hírnevét: autóversenyzőnek állt, szégyent hozva felmenői által kivívott elismerésre. Csakhogy ő egészen másfajta elismerésre vágyott, és ebben az sem ingathatta meg, hogy iskoláit elhagyva, banki kölcsönökből (micsoda szégyen a családnak) finanszírozza simának csöppet sem mondható karrierjét. Képzeljék el a jövő nagy csillagát egy csöpp Miniben, itt kezdte ugyanis csiszolni tehetségét 1968-ban, majd több látványos baleset után átnyergelt a Formula Vee és F3 géposztályokba. 1971-72-ben bevásárolta magát az F2 és F1-es osztályba a March csapathoz, hogyan is másként: talált, ismét kölcsönből. Ezúttal az életbiztosítását tette fel fedezetként.
Sajnos a terv nem vált be: a következetesen versenyképtelen March-csal Nikinek esélye sem volt bizonyítani tehetségét. A csapaton belül süket fülekre találtak javaslatai a fejlesztést illetően, ráadásul ez a manőver olyan pénzügyi csődbe taszította, amiből egyedül képtelen volt kikecmeregni. (Egy sikert azért mindenképp elkönyvelhetett: az első GP-futamán épp szülőhazájában, az Osztrák Nagydíjon állhatott rajthoz, ahol ugyan nem ért el eredményt, mert technikai okok miatt a versenyt feladni kényszerült, mégis némi elégtételt vehetett életpályáját kétségbe vonó családján). Más képesítése nem lévén egy választása volt: folyamatosan versenyezni, bármi áron!
Így került kapcsolatba a BRM csapattal – 1973-ra itt vásárolt magának pilótaülést, azonban az adósságai kezdtek ijesztő méreteket ölteni, az eredmények pedig csak nem jöttek. Szerencsére a csapatfőnök Louis Stanley felfedezte a tehetséget a fiatal osztrákban, és minden igyekezetével azon volt, hogy az istállónál tartsa. Ennek értelmében megállapodtak egy új, kétéves szerződésben, fizetést is ajánlottak a hozott eredmények függvényében. Azt remélték, hogy így majd maradásra bírják a forrófejű pilótát. Ő azonban az így kapott pénzen szépen bevásárolta magát új munkaadójához, a Ferrarihoz…
