A szuperpatkány

A Ferrari épp mélyrepülését élte, hisz John Surtees óta nem volt világbajnoka, az pedig nem tegnap volt (1964), így épp kapóra jött a sovány, szívós természetű osztrák, aki hamarosan a rivaldafénybe találta magát, és segítségével megkezdték a csapat újjáépítését. Lauda mind autóversenyzői, mind tervezői-műszaki téren nagy hasznára volt a maranellóiaknak. Sokak szerint neki volt köszönhető, hogy a Ferrari nem tűnt el végleg a süllyesztőben. Logikus, fegyelmezett, hűvös és számító: ezek a becenevek keringtek róla a paddockban, nem véletlen, hogy a sajtó is a nem épp hízelgő “a számítógép” nevet ragasztotta rá.

A commendatore Enzo Ferrarira lenyűgöző hatással volt a kis osztrák nagy önbizalma és munkaerkölcse, de ami leginkább meghökkentette, az a nyers őszintesége: képes volt a csapat akkori ékkövének számító 1974-es Ferrari 312 modellt “nagydarab szarnak” nevezni, igaz, egyben ígéretet tett arra is, hogy versenyképes gépet farag belőle. Azonban még a számítógép is hibázik néha: Lauda gyakran okozott költséges hibákat a csapatnak, azonban ezeket mindig halálos nyugalommal kezelte: szerinte ugyanis a hibákból tanulni a leggyorsabb módja a fejlődésnek. Megerősítendő ezt az elméletét, mindjárt bemutatkozó évében learatta élete első futamgyőzelmét Spanyolországban, majd ezt gyorsan követte egy másik is Hollandiában.

Az 1975-ös Ferrari 312 / T modellel Niki megrohamozta a győzelmet Monacóban, Belgiumban, Svédországban, Franciaországban, és az  USA-ban világbajnok lett. Noha minden olasz őt ünnepelte a Ferrari hosszú ideje várt bajnoki címéért, ez a dicsőség nem sokat jelenthetett az új hős számára, hiszen arra hivatkozva, hogy trófeái feleslegesen foglalnak helyet ausztriai otthonában, elajándékozta azokat helyi műhelyeknek ingyen autómosásért cserébe!

Hasonlóan simán indult a ’76-os év is, miután megnyert öt versenyt, úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg, és ismét bajnokot avat a Ferrari. De aztán jött a Német Nagydíj, a halálosan veszélyes Nürburgring… A második körben Lauda Ferrarija megmagyarázhatatlan módon megpördült (sokak szerint a rossz gumiválasztás miatt), falnak csapódott, és a kocsi lángba borult (sőt még bele is rohantak). Négy pilóta és egy pályabíró segítségével kimentették az égő pokolból, kórházba szállították, ahol harmadfokú égési sérüléseket állapítottak meg fején és csuklóján, valamint számos csonttörést is diagnosztizáltak, azonban a legnagyobb bajt nem ez jelentette: a belélegzett mérges füsttől kómába esett. Állapota annyira válságos volt, hogy papot hívtak hozzá, adja fel az utolsó kenetet.

Hat héttel később véres kötésekkel a fején, borzalmas kínok közepette a negyedik helyen végzett az Olasz Nagydíjon. A meglepett orvosok csak annyit mondtak: ez pusztán az akaraterejének volt köszönhető, más magyarázatot nem találtak. Pályatársa, Jackie Stewart is méltatta visszatérését, nagyszerűnek és sporttörténeti mérföldkőnek nevezve. Lauda a maga vicces módján csak annyit jegyzett meg, fél füle elvesztése óta sokkal könnyebben bánik a telefonnal. Innen ered a híres piros sapka legendája is, miután arcát elcsúfították az égési sebhelyek, ezt hordja állandóan, ám rá jellemző módon a felületet reklámcélokra értékesítve! Fanyar humorát, úgy látszik, semmi sem szegi.

Az évnek még nem volt vége: a ’76-os bajnokság még így is parádés tűzijátékot ígért, a végső hely Niki és a mclarenes James Hunt között dőlt el Fujiban. Azonban a szakadó eső és a balesetveszélyes versenykörülmények miatt Niki úgy döntött, hogy nem indul, átadva ezzel a győzelmet ellenfelének, aki így egyetlen pontocskával, de nyerni tudott. Hunt később azt nyilatkozta, hogy ez igazán nagy tett volt Lauda részéről. Ugyanez Laudától: “Hülye, aki ekkora esőben versenyez.”

Olaszországban viszont ezt másként vélték, és gyávának bélyegezték tettéért. Enzo Ferrarinak is kétségei támadtak versenyzője ambícióját és kvalitását illetően, és terveket kezdett szövögetni Lauda helyettesítéséről. Ez a reakció nagyon feldühítette Nikit, és mintegy bosszúból megnyerte az 1977-es bajnokságot, majd két futammal a szezon vége előtt felmondott. Enzo árulónak titulálta lépéséért, de ő ezzel mit sem törődve Ecclestone akkori csapatához, a Brabhamhoz szerződott.