Hegedülni csak másodikként

Idén végre összejött az, amiről a sok tifoso álmodott. Fernando Alonso a Ferrarihoz szegődött, és Felipe Massával csapattársak lettek. A brazil pilóta egy fél idény kihagyása után tért vissza, míg a spanyol – ugyanúgy, mint 1996-ban Michael Schumacher – kétszeres világbajnokként érkezett. Massa ennek ellenére nem gondolja, hogy másodhegedűs szerepe lenne, vagy hogy Alonsónak különleges elbánás járna, a Ferrarinál az ilyesmit ki kell érdemelni…

Nagy várakozás és találgatás előzte meg Alonso átigazolását a Ferrarihoz, csúsztatások, mellébeszélések, intrika jellemezte az új csapattag érkezését. Ő mindezzel nem törődve azonnal munkához látott, és Schumihoz hasonlóan nekiállt összekalapálni a csapatot, amire valljuk be, az idei teljesítményt látva nagy szükség van. Már a téli teszteken látszott, hogy nagyon akar bizonyítani, ám az is kiderült, hogy az autó nem lesz partnere. Az első futamot ugyan behúzta, de azóta csak hazai közönség előtt állhatott dobogóra. Viszont a versenyeken senki sem zsizseg jobban nála. Brembo fékek ide, új gumik oda, a kocsit megszokta, és megpróbál lépést tartani a középmezőnnyel. Igen velük, mert lassan a Renault is befogja a Ferrarit. Alkalmazkodásból tehát jeles. Ez nem pusztán a vezetésén múlik, hisz’ abban mindenki egyetért, hogy a legjobb választás volt, csak el kell fogadnunk, hogy idő kell, mire munkája beérik, és újra az elsőségért harcolhat. Mert érdemes rá- és vele építeni a csapatot. Az ő igazi egyénisége ebben rejlik. “Magic Alonso” megmutatta már párszor, hogyan is kell elképzelnünk a vezetés fogalmát, két kézzel, kéz nélkül, fejen állva, neki tökmindegy, szélsebes a pályán, ha van mivel. Idén igazán nincs, de sokat nem panaszkodik, nem magyarázkodik, leszegi fejét, igazi matador módjára megy előre, bármi áron. Hogy ebbe néha sportszerűtlenség is vegyül? Ugyan már!

Massa bezzeg ismét nehéz helyzetben van. Idén talán nem is láthattuk még a képernyőn, van, aki vissza is kérdez: felépült már, vagy tartalék pilóta fut a második Ferrarival? Sikeresen szürkült bele a Forma-1 amúgy színes világába. 2008-as fiaskója után mintha a latin temperamentum kiveszett volna lelkéből. Ott, abban a 20 másodpercben talán maga is elhitte, hogy vb-győztes, de azután jött a kijózanító csalódás, amely Massát is megölte kicsit, ott belül. Ki tudja, összeszedte-e magát – tavalyi balesete csak ráduplázott erre, a fél szezont dobni kényszerült, szerencsére felépült és elhatározta, mindent megvalósít, amit eddig nem bírt. Óriási motiváció dolgozik benne, pedig nem lehet könnyű belesüllyedni egy örök másodhegedűs-szerepbe, mit Schumi óta játszik. Igaz, hűséges társ, de talán mert elhitetik vele, hogy vízhordó, lassan maga is elhiszi. Az új autót, gumit sem szokta meg, állandó a panaszáradata, de elég a telemetriát elemezni kicsit: ahol Alonso rém gyors, ő pont ott lassul be. Csapata tétlenül néz, ígérget és gyors kocsit próbál összerakni, de valljuk be, gyors kocsival bárki tud produkálni. Nem tesz jót az sem, hogy folyamatosan támadják emiatt, gyakorlatilag minden szezonban a szerződése a téma, amit most úgy tűnik, véglegesítettek, de ki tudja? Láttunk már hasonlót, és Kubica, valamint Rossi is nyomul(hat). Az biztos, hogy többen szívesen csapaton kívül látnák.

Pedig a mostani felállást tekintve nem rossz a gárda. Bahreinben például szépen segítette társát a rajtnál, és gyönyörűen megfogta Hamiltont. A Maláj Nagydíjon pedig Buttonnak picit betartva tulajdonképp összehozta Alonsónak a címvédővel szemben elvesztett pozícióját – még a verseny elején. Alonso meg kivédte Melbourne-ben a Hamilton-Webber féle fenyegetést. Jó párost alkotnak, csak Massának kéne végre felébrednie és magára találnia. Úgy tűnik, most ő a bűnbak mindenért, mindenki azon lovagol, hogy Massa már nem egyszer feltartotta Alonsót, aki ezért nem jutott előrébb. Valóban? De ha Alonso annyival gyorsabb lett volna, elmegy mellette. Massa pedig nem jótékonysági intézmény, hogy csak úgy egyszerűen elengedje, ez kérem verseny, vagy mi. Egyébként maga Alonso sosem említett hasonlót, kiegyensúlyozottnak tűnik kapcsolatuk, nem úgy, mint riválisaiknál. Sőt, gyakran egymás beállításait használják, így támogatva a csapatot a közös cél elérésében, ami a Ferrarinál a csapatgyőzelmet jelenti hosszú idő óta. Persze azért igazság szerint a kudarc is kézen fogva jár párosukkal, sosem tudjuk meg például, hogy a Renault akciója 2008-ban, Szingapúrban hozzájárult-e ahhoz, hogy a végelszámolásnál Massa 1 ponttal veszítsen Hamilton ellenében… Vagy itt van az idei Kínai Nagydíj esete: mint ismeretes, a spanyol enyhén szólva erőszakosan jött be csapattársa elé a boxutca bejáratánál, Massának így “parkolnia” kellett Alonso mögött a kerékcserénél. Ez mondjuk nem volt fair, főleg tudván, hogy Fernando ezt már eljátszotta egyszer, csak másik színű overálban.

Kettejük közül kimondva, kimondatlanul is Alonso az ász. Massa mindent megtesz, hogy túllépjen végre saját árnyékán és ellenfélként, nem kötelező jelleggel harcolhasson csapattársa ellen. Csak valahogy mindig rosszul jön ki a lépés, társai rendre erősebbek, és ez lassan felőrli a kis brazilt. Egy majdnem vb-győzelemmel a háta mögött, néhány elcsípett elsőséggel nem biztos, hogy pariban lehet, de hátvédnek tökéletes. Persze a jelenlegi helyzet megoldásában kulcsszerepe van a Ferrari vezetőségének is: amíg nem jelölik ki a pilótáik mozgásterét, nem várható eredmény. Sajnos nem ez a jó taktika, néhány vb már biztosan elment emiatt. És egy friss hír a végére: a Ferrari hosszabbított Massával, így 2012-ig (elvileg) Alonso és Massa a maranellói pilótapáros (illetve Webber marad a Red Bullnál, Kubica pedig nyilván a Renault-nál).