Nedves örömök

Nyugat-Európában nem lesz koszos az autó. Lehet tél, esős ősz vagy izzasztó nyár, az autók szinte mindig ragyognak. Itthon elég menni néhány tíz kilométert, s máris úgy néz ki a karosszéria, mintha legalábbis homokbányában dagonyázott volna az ember. Koszosak az útjaink, a piszok ellen csak egy módon lehet védekezni: rendszeres autómosással. Bár, még mielőtt továbblépnénk a különféle technikák témakörébe, jöhet a jogosnak tűnő felvetés: valóban tegyünk bármit is a kosszal? Nem árt a sok kefézés, samponozás a lakkozásnak? Nehéz megválaszolni. Maga a víz és az állandó tisztítás elvileg nem árt. De ehhez tartsunk be néhány alapszabályt: bő vízzel kell nekiállni a műveletnek, ne használjunk lakkot sanyargató szereket, s a kefe vagy szivacs se legyen rossz minőségű.

A legegyszerűbb és legkevesebb kényelmetlenséggel járó módszer a gépi mosás. Szinte valamennyi benzinkútnál találunk forgó kefékkel, konvejorral (futószalagszerű vonópályával), esetleg a szerkezetet az autó körül végigcipelő mechanizmussal felszerelt “tisztítórészleget”. Ezek általában rengeteget dolgoznak, így az első és legfontosabb, hogy megnézzük: milyen állapotban vannak a gépek keféi. A karosszériához érintkező résznek sok apró sörtéből kell állnia, ellenkező esetben (ha a kefe szálai egy vagy két “végződésűek”) a fémhez nyomódó mosófejek könnyen megkarcolhatják a felületet. A gépi változatok a legegyszerűbbek, tőlük várhatjuk a legkevésbé hatékony munkát. Az automatikus programok képtelenek minden autó valamennyi zugába beférkőzni, kosz maradhat a lökhárítók, a hűtőrács, a kerékjáratok és az ablakok rejtettebb részein.

Jellemző, hogy legalább három programból lehet választani, a mosószeres mosáson kívül a legolcsóbbak is szinte mindig tartalmaznak szárítást és kerékmosást. Célszerű oda menni, ahol a gépi munkát megelőzi nagynyomású kézi mosás; a kezelőszemélyzet alaposan leöblíti a karosszériát, így kisebb az esélye, hogy összekarcolódik a fényezés, s koszfolt marad valahol. Főleg a telet követően éri meg alvázmosásos programot választani, és a viaszos utókezelésért sem kidobott pénz a párszáz forintos felár. A legolcsóbb gépi programok 600 forint körüli áron startolnak, 1000 forintért már szinte mindenütt belefér a habos előkezelés és a viasz is.

A kézi mosás a nevéből adódóan emberi erőforrást igényel, azaz drága. Két eset kivételével: ha az autótulajdonos saját maga mos otthon, illetve ha a benzinkutak nagynyomású, önkiszolgáló mosóit használja. Utóbbiak 50, 100 vagy 200 forintos érmével dolgoznak, van, ahol télen-nyáron forró vízzel. Öblítést, samponos mosást és viaszos kezelést találunk a lehetőségek között, 500-600 forintból megfelelő tisztaságúra varázsolható az autó. Hátránya, hogy szárítani nem tud, s magunknak kell szenvedni a fröcskölő vízzel és a koszos gumicsövekkel. Viszont gyors, nem túl drága, hatékony, s a rejtett helyekről is ki tudja nyomni a koszt.

Az otthoni kézi mosás csak a kertes házban lakók kiváltsága. A slaugolás lassú és sok időbe telik. Lehet otthonra is venni nagynyomású mosót, azzal jelentősen egyszerűsödik a helyzet. Igaz, a mosás után gondoskodni kéne a koszos víz szabályos elvezetéséről, ám erre a legtöbb magánembernek nincs lehetősége, így ezt a tisztítási módot nem is javasoljuk. Az önkiszolgáló mosókban és az otthon végzett munkát ki lehet egészíteni viaszolással, polírozással, üvegtisztítással, gumiápolással, ezekhez valamennyi kellék kapható az autósboltokban.

A hagyományos kézi mosó nagyon kényelmes, hiszen a megrendelő csak ücsörög, miközben járműve csillogóvá érik. És drága, bár a drágaság relatív: ma egy mindenre kiterjedő külső mosás 2500-3000 forintba kerül, viszont ezért a pénzért nem marad folt, nedvesség a karosszérián, tökéletesen ragyognak az üvegek, a légy is hanyatt esik a ragyogó lakkozáson. A műhelyekben extra szolgáltatásokat is igénybe lehet venni némi felárért: ápolják a gumitömítéseket, különleges folyadékkal kezelik a műanyag elemeket, vízlepergető bevonattal látják el a szélvédőt. Szinte mindig kérhetünk motormosást is, ez viszont nem ajánlott: az elektromos részekbe bemehet a nagy nyomással érkező víz, indítási nehézségek, esetleg zárlat is keletkezhet. Ha mindenképpen tisztítani akarjuk a motorteret, előtte takartassuk le a “kényes” részeket, vagy inkább csak fúvassuk le a port légkompresszorral.

S hogy melyik a jó módszer? Télen a latyak és a só eltávolítására a saját kézzel végzett nagynyomású mosás a nyerő, ha nincs sok időnk, néha iktassunk be egy gépi “menetet”, amikor pedig jól esne egy kis ragyogás, ne hagyjuk ki a kézi glancolást.