Sokan szívunk az új kötelező biztosítással

Amióta itthon nem a benzinárba építik a kötelező biztosítást, a 2010 végéig használt számítási mód van érvényben, vagyis az autó motorméretétől (no és számos egyéb, a tulajdonos vagy az üzembentartó személyére vonatkozó paramétertől) függ, hogy ki mekkora összeget utal biztosítójának kasszájába. Már tavaly tudni lehetett, hogy borul a bili, mert a szakemberek egy teljesen más módszert képzelnek el.

Nem valami különleges Hungaricumról van szó – a teljesítmény-alapú biztosítási díjképzés Nyugat-Európa kedvelt formulája. Valljuk be, ez sokkal igazságosabb, mint a köbcenti szerinti elszámolás. Eddig egy öreg, 1,6 literes, 60 lóerő körüli szívódízel Passat peches gazdája többet fizetett, mint a vele egy helyen lakó, hasonló korosztályba tartozó, 1,5-ös, 150 lóerős Mitsubishi Colt Turbóval furikázó fószer, hiszen az ezerötös motort kedvezőbben ítélték meg, mint az 1,6-ost.

A tavalyi bejelentéskor bemutatták az új kategóriákat. A személyautóknál továbbra is marad a hat osztály, a legkedvezőbb díjat a 37 kW-os (50 LE-s) teljesítményszintig fizethetjük; a mai új autók közül még a Chevrolet Spark is túl van ezen, legfeljebb a sokéves alapmodelleknél (Opel Corsa, VW Polo) jöhet szóba. Ha jobban megnézzük a 2010-es és a jövő évi besorolást, feltűnik, főleg a turbós autóknak lesz drágább díja: míg most egy 1,4-es, 170 lóerős TSI Volkswagen Golfot a harmadik lépcsőhöz sorolják (1151-1500 cm3), addig 2011-ben már az ötödikben lesz (101-180 kW-ig).

Ez utóbbi kategória jókora teljesítmény-tartományt fog át, látszik, hogy a jogalkotó úgy gondolta: 100 kW (136 LE) felett már sportos autóról beszélünk, kár vesződni a további osztásokon. Ezzel azért lehet vitatkozni, hiszen ma a 140 lóerő olyan, mint 10 éve a 100, azaz egyre általánosabb már a kompaktautók – Astra, Focus, Golf – között is, a középkategóriában pedig több márkánál ez jelenti az alapszintet. Az utolsó kategória a 180 kW feletti modelleket tömöríti, ez a drága limuzinok és a vad sportgépek helye.

Háromról négy osztályra váltottak a motorkerékpároknál, náluk talán még időszerűbb volt az átalakítás, mivel a legmagasabb árszabást 351 cm3-tól alkalmazták, és az átlagos utcai motorok zöme ebben az osztályban volt. A besorolások már tavaly elkészültek, a biztosítók viszont még csak most készítik a tarifatáblázatot. A változtatás miatti díjemeléssel a fent is kiemelt turbós benzinmotorok gazdái számolhatnak, egyébként várható, hogy a nagy verseny miatt extra magas költségnövekedéstől még nekik sem kell félniük.

Már 2010 változást hozott abban, hogy az év végi váltási időszak megszűnt, vagyis 2010-től kezdve az autóvásárlás idejéhez kötődik az évforduló. Természetesen, aki nem ül új autóba, annak marad az eddigi megszokott rend a november elejétől december végéig tartó átigazolási időszakkal (november végéig lehet felmondani a régit, december 31-ig adnak lehetőséget az új megkötésére). A kampány ettől függetlenül él, mivel 6-7 év is eltelhet, mire annyi évközi autóvásárlás lezajlik, hogy nem lesz értelme nagy felfordulást rendezni az utolsó két hónapban.

Van egy húsbavágó, sokak által nem ismert része is a legutóbbi változásoknak. A fedezetlenségi díjról van szó, egy újabb pénzszerzési módról. Ezt a Magyar Biztosítók Szövetsége (azaz a fedezetlen káresemények esetén fizető Kártalanítási Számla kezelője) szedi be, s olyan napok után kell befizetni, amikor az autónak nem volt érvényes kötelező biztosítása. Ez elsősorban az autóvásárlókat érinti, náluk fordul elő, hogy a szerződés szerint ugyan a nevükön van már az autó, de még nem intézték el az átírást és a kötelező biztosítást sem; nos, ameddig “lebeg az autó”, azaz nincs kötelezője, kiszabják a napi 230-570 forint közötti (idén még a motormérettől függő) díjat, s az új szerződés megkötésekor be is szedik azt.