Ez a Dacia nem esik szét

A Dacia első szabadidő-autója nem csak egy jó kocsi, szerintünk a 2010-es felhozatal legjobbja, hanem vérbeli terepjáró is. Saját teszten nyilván pusztán lehetőségeinkhez és szerény tudásunkhoz híven próbálgattuk, de a Duster értő kezek közt, élesben is bizonyította képességeit.

A képeken és a videókon is látható példány azután kezdte ralis-terepralis pályafutását, hogy az Ázsia-Túrán megjárta Kazahsztánt – az sem lehetett egyszerű történet. Azt követően meg előfutóként vagy az óra és a riválisok ellen, így vagy úgy többezer versenykilométert gyűrt le zokszó nélkül.

Volánjánál Herr Mátyás tapasztalt pilótával és magyar bajnok navigátorral, oldalán Szabó Gézával, aki a Renault és a Dacia magyar importőrének kommunikációs munkatársa. Matyi a Duster honi sajtóbemutatóján vezette először az autót, mint profi, terephez is értő sofőr, s az összes “csalás”, amit elkövettek az ideális offroadolás érdekében annyi volt, hogy alacsonyabbra állították a guminyomást.

Jött egy előfutói felkérés, a Dustert pedig megszerette, így hát adta magát az ötlet: induljanak a Daciával! És így lett, és az autó maradt szériakivitelben (semmi bukócső, semmi extra futómű). Hogy részt vehessenek a versenyen, overallt kellett húzniuk, rögzíteni a pótkereke(ke)t, beszerezni egy tűzoltókészüléket meg egy vontatókötelet, és hajrá.

Utóbbira szükség is lett, mert a Prohun 500 gyulai futamon akadt valaki, aki a segítségükre szorult, jelesül a quados bajnok Fekete László. Beszélgetésünkkor ezzel kapcsolatban Matyi és Géza egy vicces sztorit is mesélt: a versenybírók nem látták az el-elszakadó, s így egyre rövidebb kötelet, csak egy szerencsétlen, tehetetlen quadost a Duster porában, és feltartásért ki akarták őket zárni… Miután fény derült a turpisságra, fair play-díjat kaptak.

“Nem csalódtunk az autóban, szenzációsan viselkedett, versenytechnikákat meghazudtoló dolgokat bírt ki. Repültünk vele egy nagyot, az orrára, a jobb elejére esett, a lengéscsillapító kicsit megsínylette, de azóta is ezzel megyünk. Az igazat megvallva szét kellett volna, hogy essen… Két problémánk volt: az egyik a viszonylag alacsony hasmagasság, a másik az ESP, ami rendesen megnehezítette a kanyarvételt és a kigyorsítást.”

A bezavaró menetstabilizáló elektronikát ki is kötötték a későbbiekben. A magasságbeli gondot a Hungarian Baján használt versenygumival orvosolták, a győri-budapesti Raid of the champions futamon és a havas-jeges Szilveszter Rallyn “mezei” Matador 4×4, illetve téli abroncs szolgált a Duster alatt. A daciás páros meglepő gyorsaságot mutatott, az 1.5-ös dízelmotor 7, versenytempóban 9,5 literes fogyasztásán meg joggal hüledeztek a nagyobb-erősebb (és súlyosabb) terepjárókkal ilyesmiről csak álmodozók…

Apropó, motor és erő: a papíron 110 lovas blokk fékpadon közel 130-at villantott, bármi beavatkozás nélkül – Herr Mátyás nem is panaszkodott a teljesítményre. A közúton furán rövid első és második fokozat – felező híján – terepen magabiztosabbá teszi a kocsit, a hajtás forgókapcsolóját egyébiránt Auto állásban pihentették, ami ugyancsak dicséri a Nissan-féle nyomatékelosztót.

Amire még feltétlen kíváncsi voltam: nem hiányolták-e a kagylóülést és a többpontos övet, mert a gyári, különben kifejezetten kényelmes székeket nem ilyen extrém igénybevételre tervezték. Hogy tudja olvasni a navigátor az itinert? Nos, Matyi a húzósabb fordulókban karral-lábbal csöppet ellentámasztott, Géza pedig a bekötés, az ülés hátrahúzása majd “koppig” előrerántása, s így az öv megakadása című népi bölcsességgel élt.

Ha komolyan versenyeznének vele, persze be kéne csövezni, illő üléssel, övvel, profi, komplett új futóművel, alvázvédelemmel, páncéllal felvértezni – a Duster-duónak kedve lenne hozzá, tervüket viszont a jelek szerint egyelőre nem tudják megvalósítani, mert az autó mostanság ledobja matricáit, és visszavedlik hétkönapi tesztjárgánnyá.

A hátul csak dobfék is bírta a kiképzést, a karosszéria rendkívül merev, a látványos, kilinccsel előre autózásban pedig a kézifék lelkes húzogatása segített (miután ugye az ESP-t nyugdíjazták).

Az alábbi videók a Szilveszter Rallyn készültek, s mivel ez a Duster nem az a (350 lóerős, V6 benzines középmotoros, négykerék-kormányzású) Duster jégautó, amivel Alain Prost négyszeres F1-világbajnok professzor úr rajzolja az íveket az Andros Trophyn, a sebesség nem feltétlen és nem mindenhol hátborzongató. Fitymálók, figyelem! Az utolsó felvétel külső, ott szépen látszik, milyen körülmények között rakták a versenyzők.

Gézáék előfutóként vettek részt a Hungaroringen és környékén rendezett évadzárón, és az összkerekes, ügyes kis géppel bizony verték a hátulhajtott BMW-k és Lada VFTS-ek zömét…

“Ne kézizzél!… Óvatosan, nem időre megyünk!”

“Román csoda!!!!!!!!!” 1:14-nél…