Van hitel, jöhet a lé

Tavaly csak a panaszos szó dőlt az autókereskedőkből és a bankokból. Előbbiek a pangó piac miatt keseregtek, utóbbiak meg azért, mert aki autót vett, az is a készpénzt választotta, minthogy eladósítsa magát. Teljesen sakk-matt helyzet volt 2010-ben, amit csak tetézett, hogy azok a hiteligénylők, akik vették a bátorságot, és bementek valamilyen hitelért, nagy valószínűséggel elutasítással találták szembe magukat. A válság kapcsán bevezetett állami intézkedések következtében a lakosság döntő része hitelképtelenné vált.

Most, 2011 elején az autógyártók már egy kicsit reménykednek, mert a januári eladások végre nem csökkentek az előző év azonos időszakához képest. További öröm, hogy a kisautós szegmens is kezd magára találni, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy szép lassan újból feltűnnek majd a színen kispénzű, vagy hitelre ácsingózó vevők. Miért jó ez, ha éppen előbb írtam, hogy az igénylők zömét tavaly szépen elhajtották? Azért, mert időközben a bankok és lízingcégek némileg átalakított konstrukciókat toltak a piacra.

Maradványérték, pénzügyi lízing

Ilyen például a maradványértékes megoldás. Az ügyfél kiválasztja a kocsit, de nem a teljes árat hitelezik be, hanem csak előre rögzített ideig egy előre kikalkulált vételárrészt. Vagyis: például hároméves terméknél a harmadik évnél lejár a finanszírozás, az autót pedig el lehet adni, s a kapott összeg fedezi a fennmaradó hiteltartozást.

Nem új, de a válság előtt csak hírből ismerték az emberek az Európa sok országában elterjedt hagyományos pénzügyi lízinget, amelynél az autó tulajdona mindaddig a finanszírozóé, ameddig az utolsó  törlesztőrészletet meg nem kapta az üzembentartóként funkcionáló vevőtől. Ez a biztonság miatt lényeges, ugyanis így, ha becsődöl az ügyfél, a pénzintézet birtokon belül van, s az esetleges többi hitelező nem tudja rátenni az autóra a kezét.

Forint vagy euró?

Ami a hitelezést illeti, most szinte mindenütt a forintos konstrukciókat akarják rásózni az emberre, mert abból indul ki a hitelközvetítő, hogy az ügyfeleknek elegük lett a kiszámíthatatlanságból. Ez nem vitás, de azért az eurós hitelt sem kell teljesen elfelejteni. A közös európai deviza hosszabb ideje azonos sávban mozog a forint ellenében, lehet vele kalkulálni. Most nagyjából azonos a kamatszint itthon és Európában, de a magyar jegybank kamatemelésbe kezdett, és ez az intézkedés a forinthiteleket drágítja. Általános érvényű igazság: abban a pénzben kell eladósodni, amelyikben a havi apanázst kapjuk a munkahelyünktől. Ezzel együtt amikor oda kerül a sor, mindkét devizából számoltassunk egy-egy kalkulációt, lehet, hogy az euróssal még az árfolyammozgást beszámítva is jobban jövünk ki.

A korábban a nullaszázalékos indulóval megnyert ügyfelek most egy jó darabig nem jelennek meg a bankfiókokban. Ennek nemcsak az az oka, hogy jellemzően a rosszul hitelezett autóikban ücsörögnek még jó darabig (nem tudják eladni, mert több a tartozás, mint amennyit az autó ér), hanem mert ilyen kondíció már nem létezik. Ha hagyományos hitelről van szó, forint estében a 25 százalékos, eurós változatnál a 40 százalékos önerőt kell kicsengetni. Pénzügyi lízingnél ugyanezek a százalékok 20-ra és 35-re csökkennek, éppen a fent is vázolt okok miatt.

Nem szabad csúszni

Egységesen 84 hónapot engednek a futamidőre, sok szakember szerint még ez is sok, inkább a 48-60 hónapot kellett volna belőni a pénzügyi felügyeletnek. Egy átlagos hitelt (az eredeti futamidőtől teljesen függetlenül) most ennél egy kicsit rövidebb ideig futtatnak az autótulajdonosok; inkább befizetik egyben a fennmaradó néhány hónapra vagy évre járó hátralékot, csakhogy szabaduljanak a hitel minden kellemetlen velejárójától.

A törlesztéseket egyébként érdemes komolyan venni: aki elcsúszik a fizetéssel, és felveszik a rossz adósok listájára (BAR vagy KHR), annak hagyományos banki termékekkel nem is érdemes próbálkoznia. Ez a lista tavasztól már csak egy évig őrzi az adatokat, eddig 5 évre szólt a megbélyegzés; szakértők szerint ez extra kockázat a bankoknak, amit be is építenek majd a termékeik árába.