Az idén 25 éves, legendás horrorjáték-sorozat nyolcadik része: a Resident Evil Village ezúttal Romániába kalauzol el minket. A játék érdekessége, hogy az egyik főgonoszt, Dimitrescu grófnőt leginkább Báthory Erzsébetről mintázták, így hát fokozott érdeklődéssel vágtunk bele a horrorkalandba Xbox Series X-en, Google Stadián és PS5-ön is kipróbálva a játékot.

Negyed évszázada, 1996-ban jelent meg a legelső Resident Evil, a zombihentelős túlélőhorror és akciókaland az első PlayStationre és PC-re egyaránt, amelyben egy kastélyban kellett a ránk vadászó vérszomjas élőhalottakkal megküzdenünk, és a többek között átváltozást okozó vírusos fertőzés után is nyomoznunk. Azóta a Resident Evil név igazi videójátékos fogalommá vált a számtalan folytatásnak és a Milla Jovovich főszereplésével készült hollywoodi filmeknek is köszönhetően.

Mivel a sorozat nagyjából a hatodik részre teljesen kifulladt, 2017-ben szükség volt egy radikális váltásra, és a nagy részben egyetlen házban játszódó Resident Evil 7 – amelyben belső nézetből irányíthattunk egy vadonatúj hőst, Ethan Winterst – pont a megfelelő pillanatban volt igazi vérfrissítés. Bár két rész erejéig (Resident Evil 2 és Resident Evil 3 remakek) a franchise még visszatért a megszokott külső nézethez a régi szereplőkkel, de ezek a régi játékok újragondolásai is voltak, így annyira nem meglepő, hogy tesztünk alanya megint belső nézetből folytatta a kalandokat. A főszereplő is ugyanaz: ismét szerencsétlen Ethan Winters keveredik igencsak brutális kalandokba – ezúttal Erdélyben…

A hölgyek egy kissé bogarasak

Pár évvel a Resident Evil 7 eseményei után járunk, Ethan és felesége, Mia szeretnének már végre békében élni, maguk mögött tudva a louisianai házban történt borzalmakat. Persze, nincs ilyen szerencséjük: Chris Redfield, a sorozat eleje óta ismert és többször is visszatérő kormányzati ügynök hőse betör a lakásukba, ismeretlen okból kíméletlenül lelövi Miát, a lányukat, a csecsemő Rose-t, és Ethant pedig embereivel elrabolja. Hősünk Erdélyben szabadul ki az ügynökök markából, ahol azonnal Rose nyomába ered, aki mintha már nem is Redfield és ügynökei, hanem helyi rémségek fogságában senyvedne.

Az első ilyen rém nem más, mint Lady Dimitrescu, a hatalmasra nőtt „femme fatale”, aki egy ódon kastélyban él, lányaival egyetemben és akinek a teste repkedő bogarakból áll össze emberi lénnyé.

Ők az első ellenfelek, akikkel az erdélyi falutól nem messze álló kastélyban kell összecsapnunk, élőhalott szolgáik hadaival egyetemben…

A sztoriról többet nem árulunk el, elég annyi, hogy legalább annyira színvonalas, mint a sorozat legjobb epizódjaié (például Resident Evil 4) – annak ellenére, hogy azért maga a főszereplő, Ethan Winters még mindig az eddigi legsótlanabb, legunalmasabb főhős. Igaz, ennek is funkciója van: az ilyen irányítható karaktereknél ugyanis a játékos sokszor jobban bele tudja élni magát az események forgatagába, ha nem annyira hangsúlyosan kidolgozott karakter a főszereplő.

Az én kis falum

A játék címében szereplő erdélyi „falu” (village) egy igazi turistacsalogató skanzen lehetne, ha éppenséggel nem lenne tele ősember és farkasember keverékére emlékeztető mutáns élőhalottakkal, akik már mind egy szálig lemészárolták az egész kis közösséget. Ethant is véres hullává marcangolnák szét (párszor meg is próbálják az átvezető jelenetekben), de szerencsére elszánt hősünkben még hat az a szer, amelyet még az előző részben nyomtak belé, és amelynek köszönhetően teste a súlyosabb sebesülésektől is regenerálódni tud. Ethan ebben a részben már sokkal elszántabb, és ennek a játékmenetre nézve is hatása van. A Resident Evil 7-hez képest kevesebbet fogunk mások elől menekülni, bujkálni, lényegesen többféle fegyvert használhatunk, igen változatosan tudjuk azokat fejleszteni, és rengeteg lőszert is találunk. A sok szempontból a Resident Evil 4-re emlékeztető Village sokkal akciódúsabb is, mint az előző epizód.

Ez a sorozat fanatikus rajongóinak talán annyira nem hangzik jól, hiszen a Resident Evil alapvetően egy túlélő-horrorsorozat, ahol a skúló mindig kevés, a szörnyek pedig túlságosan is erősek, így sokszor jobban járunk, ha menekülünk. Itt ez nem annyira jellemző, viszont cserébe a játékmenet igencsak változatos, rengeteg felfedezhető helyszínnel, titokkal, logikai részekkel, vérfagyasztó szörnyekkel, páratlan horrohangulat.

Ezúttal rögtön három választható nehézségi szint is van (Resident Evil 7-ben csak „könnyű” és „normál” volt induláskor), így aki az igazi túlélőhorror-élményre vágyik, az megpróbálkozhat a nehéz szinttel is.

A grófnő önt véresen szereti

A Resident Evil Village nagyon sok tekintetben polírozottabb, jobban kidolgozott, és gördülékenyebb, mint a korábbi részek (beleértve az előző epizódot is), de amiben egyértelműen brillírozik a játék, az a különféle szörnyek kidolgozása. Az említett Báthory Erzsébetre emlékeztető Dimitrescu grófnő és három „bogaras” lánya már eleve érdekesebbek, izgalmasabbak, dermesztőbbek, és kreatívabb módon ábrázolták őket, mint a legtöbb Resident Evil-főellenséget, de éppolyan profin dolgozták ki a japán fejlesztők a többi rémséget is.

A kastély még hagyján, de nem lesz nyugtunk a központi helyszínként szolgáló faluban sem, ahol a vértől mocskos, romos házak között mászkálva teljesen váratlanul és kiszámíthatatlanul törnek az életünkre a különféle eltorzult fejű, grimaszoló, hörgő, üvöltő, groteszk szörnyek, vagy az elsőre legyőzhetetlennek tűnő góliátok, akik ellen sokszor valamilyen egyéni taktikát kell alkalmaznunk, azért, hogyha épen nem is, de legalább életben maradva ússzuk meg a velük való találkozást. A szörnyek vérprofi kidolgozásához hasonló jókat mondhatunk el a sokkal kreatívabb puzzle-feladatokról, amelyek megoldása a továbbjutáshoz vagy eladható kincsekhez vezet. Utóbbiakat a rettentően kövér Grófnál passzolhatjuk el lejért (román pénzért), amelyből aztán fegyvereinket alaposan „felspécizhetjük”, vagy egyéb extrákat vásárolhatunk belőle. Ez a kereskedős, csencselős, fejlesztgetős rész is sokkal élvezetesebb, mint bármelyik korábbi epizódban, és vásárlás közben a ránézésre 200 kilós, cinikus Gróf beszólásain is jókat mulathatunk olykor.

Ezért vettünk új generációs konzolt

A Resident Evil Village grafikai téren is igazán lenyűgöző játék, a japán fejlesztők igazán apait-anyait beleadtak az összes – rendkívül változatos – helyszín kidolgozásába. A megrendítő nyomorúságról árulkodó, középkori időket idéző és hullákkal teli lerombolt faluból indulva kerülünk át Lady Dimitrescu pazar, urizáló, gótikus kastélyába. A grófnő lakhelyének felső szintjein csillogó-villogó lakosztályokkal, könyvtárszobákkal, a lenti kazamatákban pedig a középkori kínzóeszközöket felvonultató, mocskos tömlöcökben kóvályoghatunk. Később egy még morbidabb házba jutunk el, ahol a klasszikus horrorfilmekre emlékeztető, életre kelt babák próbálnak minket cafatokra szabdalni.

A kreatív és változatos helyszíneket a játék immár negyedszer használt grafikus motorja: a RE Engine jeleníti meg bravúrosan. A sugárkövetést Xbox Series X-en, PS5-ön és új generációs videókártyákkal is megcsodálhatjuk, és hatását leginkább a kastély tükröződő, csillogó-villogó termeiben vehetjük észre. Aki egyelőre ebből a generációból kimaradt, az sem marad feltétlen Resident Evil Village nélkül, mert a Capcom végül megerőltette magát, és az előző generációra is kipasszírozta a legújabb részt. Én egy Xbox Series X-en vittem végig a játékot (de Stadián és PS5-ön is belenéztem), és a látvány a legtöbbször tényleg lehengerlő volt, talán csak a Moreau mocsaras rész textúrái voltak egy kicsit szegényesebbek a grafika többi részéhez képest.

Negatívumként még muszáj megemlíteni, hogy a főbossok elleni harc bizonyos esetekben azért nem túl eredeti, kreatív, vagy túl nagy kihívás – ezen a téren a Resident Evil 7-et nem sikerült felülmúlni.

A nyolcadik Evil, a Resident

Ezt a pár apró bakit leszámítva a Resident Evil Village egyértelműen az év eddigi legjobb játéka, a Capcom tényleg nagyon odatette magát vele. Manapság már nagyon nehéz egyszerre igazán paráztató, de egyben igényes és szórakoztató horrorjátékot készíteni, de a japánok bizony még mindig nagyon értenek ehhez.

Forrás: Index