Szerbia leelőzte Magyarországot Internet-ellátottság tekintetében

[Sajtóközlemény] A legújabb statisztikák szerint a háztartások internetesítése területén újabb ország előzött meg minket: ezúttal Szerbia is előbbre van, 100-ból eggyel több családnak van Internet elérése déli szomszédunkban, mint Magyarországon. Az a Szerbia előzte meg Magyarországot internet penetrációban, amelyet nem is olyan rég porrá bombázott a világ legerősebb hadserege.

A MATÁV áprilisi akciója – amikor bejelentette a „Mindenkinek” csomag és a „150 forintos” számlázási stop megszüntetését – után hónapokkal az IHM képviselői bejelentették az úgynevezett kedvezményes tarifákat, a csaknem hárommilliárd forint közpénzből finanszírozott torzszüleményt.

Ezek a csomagok, mostanáig kijelenthetjük, látványosan megbuktak, a sajtóban megjelent értesülések szerint, az előfizetők száma lényegesen alacsonyabb, mint azoknak a száma, akik igénybevették a „Mindenkinek” csomagot és a „150 forintos” kedvezményt.

Megpróbáltunk kapcsolatot teremteni a Minisztériummal, telefonon és levélben kértünk találkozási lehetőséget a minisztertől. Kérdéseinket és javaslatainkat eddig a tárgyalóasztal mellett kívántuk ismertetni, és ezután sem lesz másként. Ma azért kellett az utcára jönnünk, mert minden érdemi párbeszédtől elzárkózott a Minisztérium vezetése. Nem maradt más, mint a nyilvánosság ereje, ezért kérjük, hogy alábbi kérdéseinkre szíveskedjenek választ adni:

1.) A szolgáltatók mekkora összeget számláznak a Minisztériumnak 1 darab 15 órás, illetve 1 darab 40 órás csomagért? Kapnak-e a szolgáltatók az egy-egy csomagra jutó díjon felül bármilyen alapdíjat, átalányt, minimum összeget vagy tisztán csak az értékesített darab számok után kapjak a támogatást?

2.) Jól feltételezzük-e, hogy a 77 filléres támogatás a kedvezményes csomagok időkeretén túlra vonatkozik?

3.) A megállapodás lehetőséget ad-e arra, hogy a keret terhére a szolgáltatók akár más típusú kedvezményeket is adjanak a jelenlegi, sokat bírált csomagok helyett vagy mellett?

4.) Milyen módon ellenőrzik a közpénzből nyújtott támogatás felhasználását? Hogyan ellenőrzik a szolgáltatók által elszámolt csomagok vagy értékesített percek mennyiségét?

5.) Tervezik-e a támogatási rendszer felülvizsgálatát, ha például kiderül, hogy a kedvezmény formája vagy mértéke nem vezet azokhoz az eredményekhez, amelyeket kitűztek? Ha például a kedvezményekre előfizetők száma alacsony, vagy ha az Internet-előfizetők száma nem növekszik, hanem éppen csökken.

6.) Több sajtóhír jelent meg arról, hogy a Matáv-díjcsomagok megszűnése óta jelentősen csökkent a főbb internetes tartalomszolgáltatások látogatóinak és az oldalletöltések száma. Amennyiben ez a tendencia egyértelmű bizonyítást nyer, tervez-e a Minisztérium valami lépést a tartalomszolgáltatók ebből fakadó bevételkiesésének pótlására?

7.) Sok helyen nem várható rövid vagy akár középtávon átalánydíjas internetezést lehetővé tevő technológia (ADSL, kábelnet, mikrohullám stb.) kiépítése. Ezeknek a területeknek a leszakadása az átalánydíjas megoldások nélkül elkerülhetetlen. Elképzelhető-e Magyarországon más országok (például Németország) példájának átvétele, ahol a távközlési cégeket (például Deutsche Telekom) köteleztek az Internet-szolgáltatók felé átalánydíjas szolgáltatásra? Az új távközlési törvény kötelezi-e majd telefontársaságokat az átalánydíjas Internet-szolgáltatás biztosítására?

8.) Van-e a Minisztériumnak statisztikája arról, hogy hány előfizető használta rendszeresen, vagy alkalomszerűen a Matáv 150 Ft-os kedvezményét, és ezeknek az előfizetőknek azonos mértékű Internet-használat mellett mekkora plusz kiadást jelentenek az új, sokak által ˝látszatkedvezmény˝-nek nevezett csomagok?

9.) A támogatásra létrejött megállapodás szövege miért nem nyilvános, a kormány által meghirdetett „üvegzseb program” jegyében? Milyen elemek vannak benne, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra?