Letöltéslimit: vége a szabad garázdálkodásnak, jönnek a korlátok…

Az Egyesült Államokban és Kanadában több szolgáltató is behatárolná az általa kínált szélessávú Internet-hozzáférésekkel le- és feltölthető adatmennyiséget. Ennek több oka is van: az egyik indoklás szerint az előfizetők egy kis része igen nagy mennyiségű adatot forgalmaz, ezzel lecsökkentve a többi felhasználó sávszélességét (hiszen a szolgáltató kapacitása mindig kisebb a hálózat maximális terhelhetőségénél – így nem lenne ugyanis gazdaságos a szolgáltatás).

Másik indok a file-csere visszaszorítása. A szolgáltatók szerint egy havi korlát esetén nem tölthetnének le annyi digitális anyagot (filmeket, nagyméretű warez alkalmazásokat, zenéket stb.), mint korábban, ráadásul a feltöltést is korlátoznák. Ezek révén jelentős mértékben csökkenhetne a peer to peer hálózatokon zajló file-cserebere is.

Milyen korlátok?

Több elgondoláson is dolgoznak a szolgáltatók: léteznek olyan ötletek, melyek szerint egyre magasabb előfizetési díjakért egyre több adat letöltése válhatna elérhetővé. Például a Bell Canada ezeket a kvótákat 2, 10 és 20 GB-nál húzta meg – értelemszerűen ilyen sorrendben nő az előfizetés összege is. A másik elgondolás az, hogy nincsenek korlátok, de minden 100 MB le- vagy feltöltött adat után egy bizonyos összeget kell az előfizetési díj mellett kiadnia a felhasználónak. A Bell Canada rendelkezik ilyen megoldással is, a szolgáltatónál 100 MB adatforgalom 80 centbe (durván 200 forintba) kerül.

A szerzői jogok birtokosait azonban ezek a határok sem elégítik ki, hiszen akár 2 GB-on is rengeteg MP3 formátumú dal tölthető le vagy fel (egy átlagos méretű ilyen állomány körülbelül 4-7 MB nagyságú – ilyen file-okból még egy 2 GB-os limit esetén is hozzávetőleg 3-400 darab cserélhet gazdát). A nagyobb kvóták pedig a filmek cseréjét sem fogja vissza drasztikusan: a 10 GB-os korlátba már belefér 15 darab 650 MB-os CD letöltése is (természetesen a fentiek elméleti értékek, semmilyen más egyéb internetes forgalmat – böngésző, telnet stb. – fel nem tételezve).

A kitörő lelkesedés elmarad

Úgy látszik, ez tipikusan a kecske sem lakik jól, és a káposzta sem marad meg esete: a felhasználók ugyanis – érhetően – tiltakoznak a korlátok ellen. Hiszen számos olyan alkalmazást használnak szerte a Világhálón (böngészők, chatprogramok stb.), melyek úgynevezett adware típusú szoftverek: a program futása közben a felhasználó elé reklámcsíkok kerülnek. Nem is beszélve a website-okon található reklámokról, nagyobb képekről – ezek könnyen kimeríthetik a kisebb korláttal rendelkező előfizetők adatletöltési kvótáit. Le is lehet valakit így tiltani az Internetről, ha rosszindulatúan nagy mennyiségű adatot küldenek számára.

A korlátok mindemellett olyan, eddig népszerű lehetőségek csáberejét is csökkentik, mint az élő internetes adás közvetítése webkamera segítségével, vagy a közkedvelt reality show-k online nyomonkövetése (aki nézte már rövid ideig az Interneten valamelyiket, az tudhatja, hogy negyed óra alatt könnyen lehet 40 MB-nyi adatforgalmat generálni – ezzel a tempóval pedig alig több mint 8 óra alatt már 1 GB-nál járunk). Nem csoda, hogy például a Bell Canada előfizetői közül nem egy ember a modemes időkhöz hasonlítja a jelenlegi állapotokat.

Mit hoz a jövő?

Nem vár más a többi ISP-re sem – most legalábbis úgy tűnik. A világ nyugati felén ugyanis a szolgáltatók közül már többen tanulmányokat végeztetnek, milyen korlátozásokat lehetne bevezetni. S itthon sem ismeretlen ez: a Chello nevű, UPC által biztosított Internet-szolgáltatás havi forgalomkorlátja 15 GB.