MTA-Westel konferencia: új személyesség

A rendezvényhez kapcsolódóan a nagyközönség is kézbe veheti a program negyedik, angol nyelven megjelenő és a legújabb eredményeket összegző kötetét.

A Westel és a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének 2001 januárja óta zajló kutatási programja nemzetközi téren is az egyik legnagyobb, a mobilkommunikáció társadalmi hatásait feltáró tudományos vizsgálódás. A mobiltelefon viselkedésünkre, kapcsolatainkra és számos egyéb, életünk fontos mozzanatára gyakorolt hatását számos szemszögből feltáró és elemző program eredményeit több sikeres konferencia és három magyar nyelven is megjelent kötet összegezte. Az április 24-25-én sorra kerülő legújabb, a világ tudományos közösségének számos kiemelkedő személyiségének részvételével zajló konferencia középpontjában a mobilkommunikáció társadalmi és politikai hatásai állnak.

A fórum Európából, Amerikából, Fülöp-szigetekről, Koreából, Kanadából és a világ számos más országából érkező előadói – így többek között James Katz, Mark Poster, Joshua Meyrowitz – elsősorban az állandó elérhetőséggel, a kommunikációs szabadság munkavégzésre gyakorolt hatásával, a munka és magánszféra viszonyulásának összefüggéseivel és a politikai véleménynyilvánítással kapcsolatosan fejtik ki álláspontjukat.

James E. Katz nyitóelőadásának egyik fő gondolata szerint “agyunkba van drótozva a társadalmi kapcsolat iránti vágy”, ám alighanem az is biológiai természetünkhöz tartozik, hogy ellenszenvvel reagálunk az olyanfajta felemás mobilkommunikációs koreográfiára, mint jelesül a nyilvános térben folyó magánbeszélgetések. A professzor véleménye szerint a csúcsminőségű társadalomtudományi kutatásnak segítenie kell a technológiai tervezést annak érdekében, hogy az eszközök és rendszerek megfeleljenek a sokoldalú és ellentmondásos egyéni és társadalmi emberi szükségleteknek.

Joshua Meyrowitz szerint az emberiség a globalizáció és drótnélküli kommunikáció új korszakába lép, ugyanakkor lényeges vonatkozásokban visszatér a legősibb társulási forma, a nomád társadalom bizonyos mintázataihoz, azaz “globális nomádokká” válunk. A nomád társadalom tagjai egyetlen közös fizikai térben éltek, következésképp társas terük is közös volt, az egyes társas funkciók és szerepek nem különültek el élesen egymástól. A letelepedő – földművelő – társadalmakban, s kivált az írásbeliség és könyvnyomtatás korának társadalmaiban éles réteg- és csoporthatárok alakultak ki. Ezek a határok ma ismét cseppfolyóssá válnak. Joshua Meyrovitz úgy gondolja, jövőnk sok tekintetben azon múlik, hogy a “digitális sztyeppén” barangolók helyfüggetlen mobil kommunikációja hogyan illeszkedik “ama világ politikai, társadalmi és környezeti integritásához, amelyben élünk, s amelyet gyermekeinkre és gyermekeink gyermekeire hagyományozni szeretnénk”.

Érdekesnek ígérkezik Richard Harper plenáris előadása. Az angliai Surrey-i Egyetem tanára saját empirikus adatokra is támaszkodva azt hangsúlyozza, hogy a mobiltelefon alapvetően a meglévő emberi kapcsolatok fenntartására, intenzívebbé-folyamatosabbá tételére szolgál, nem pedig számtalan és szerteágazó új kapcsolatok teremtésére. Vagyis szemben pl. a televízióval vagy az internettel, a mobiltelefon nem fragmentálja, hanem karbantartja a társas kapcsolatokat.