Az Internet, mint kommunikációs közeg milliók számára hozta el a kapcsolattartás igen egyszerű, gyors, ám mégis olcsó módját. Online chatelés, e-mail – ezek mind billentyűzettel való információ-bevitelt igényelnek, pedig lenne lehetőség a normál telefonáláshoz hasonló módon hangtovábbításra is használni a Világhálót. A csapatjátékra építő, online is játszható first person shooterek újabb generációi már majdnem mind fel vannak szerelve játék közbeni audiokommunikációs lehetőségekkel, amit gyakran használnak is a játszani vágyók. De miért nem terjedt ez el már annyira, hogy kiszorítsa (vagy legalábbis megszorongassa) a hagyományos telefonálást?
Ennek oka abban rejlik, hogy a VOIP szolgáltatást nyújtó vállalkozások, cégek erőd módjára védelmezik saját hálózataikat, nem engedvén be senkit sem kívülről. Így tehát nemhogy milliókat nem lehet elérni az Internet segítségével élőszóban, de többnyire csak tízezrek kapcsolódnak egy-egy hálózatba – így pedig már nem olyan vonzó a szolgáltatás. Nem csoda, hogy még a számítógéppel igencsak jól ellátott észak-amerikai háztartásokban is csak ezrek csatlakoznak minden héten egy-egy ilyen szolgáltatóhoz.
Pedig tulajdonképpen technológiai korlátai nem lennének a hálózatok egymásba való átjárhatóságának. A szolgáltatást nyújtó cégeknek azonban meg kellene osztani felhasználóik adatait a többi, hasonló tevékenységet folytató vállalkozás felé; ettől pedig úgy félnek, mint macska a víztől. Igaz, vannak e folyamat káros hatásait felismerő szolgáltatók: például a Jeff Pulver által létrehozott Free World Dial-Up szerződést kötött a Deltrathree-vel, és hasonló egyezségről tárgyal a Packet8 nevű céggel is.
A kedvező trend kiszélesedését nagyban növelik a szélessávú Internet-hozzáférések terjedése is (egy egyszerű modemes adatátvitel gyakran igen kevés a folyamatos élőhangú kommunikációhoz). Ugyanakkor a VOIP technológia terjedése önmaga is hozzájárulna a broadband Internet-csatlakozások szaporodásához, tehát tulajdonképpen egy öngerjesztő folyamat van kialakulóban. Az USA-ban.