Következő generációs file-cserélő – tehetetlen jogvédők?

Keith Winstein és Josh Mandel, az MIT két hallgatója hozta létre a Libraries Access to Music Projectet, mely az Egyetem kábeltelevíziós hálózatán keresztül teszi lehetővé zenék hallgatását és letöltését. A Microsoft által finanszírozott kutatás lényege, hogy a diákok számára elérhetővé tegye a közel 3500 CD-ből álló zenei gyűjteményhez való instant hozzáférést. Winstein elmondása szerint azt remélik, hogy ˝találmányuk˝ révén a diákok kevésbé hajlanak majd jogsértő magatartásra (azaz illegális zeneletöltésre).

A rendszer analóg módon működik (ebből adódóan a minősége sem éri el például egy CD szintjét, ámbár egy FM rádiónál azért érezhetően jobb hangzásra képes), s használatához nincsen szükség digitális terjesztésre (tehát például Internetre), így ebből adódóan élvezi a zeneipar sokkal kevésbé szigorú, analóg jeltovábbításra vonatkozó licencfeltételei jelentette előnyöket. Ráadásul az Egyesült Államokban sok felsőoktatási intézmény rendelkezik ilyen jogokkal, azaz a szerzői jogok megsértése nélkül használhatják a rendszert.

Hal Abelson, az MIT egyik számítástechnikai professzora elmondta, hogy ugyan a diákok a rendszer segítségével továbbra is rögzíthetik a dalokat, és azokat akár meg is oszthatják az Interneten; ez inkább hasonlít arra, amikor valaki a rádióból vesz fel magának egy-egy számot. A 16 csatornán 80 perces blokkokra vannak osztva a hozzáférések, azaz ennyi ideig vezérelheti egy ember a lejátszást – ám ezt közben bárki hallgathatja. Egy ilyen rendszer kialakítása eszközoldalról körülbelül 10 ezer dolláros beruházást igényel, míg a dalok CD-n való megvásárlása több tízezer dollár; ezt azonban több ezer felhasználóra leosztva már csak alig pár dollárt kapunk fejenként.