Mégis bezáratták a legújabb zenecserélő szolgáltatást

Amint arról múlt héten, a ˝Következő generációs file-cserélő – tehetetlen jogvédők?˝ című cikkünkben beszámoltunk, Keith Winstein és Josh Mandel, az MIT két hallgatója létrehozta a Libraries Access to Music Projectet (LAMP), mely az Egyetem kábeltelevíziós hálózatán keresztül teszi lehetővé zenék hallgatását és letöltését. A Microsoft által finanszírozott kutatás lényege, hogy a diákok számára elérhetővé tegye a közel 3500 CD-ből álló zenei gyűjteményhez való instant hozzáférést. Winstein akkor azt mondta, hogy remélik: ˝találmányuk˝ révén a diákok kevésbé hajlanak majd jogsértő magatartásra (azaz illegális zeneletöltésre).

Az analóg módon működő rendszer használatához nincsen szükség digitális terjesztésre, így ebből adódóan élvezi a zeneipar sokkal kevésbé szigorú, analóg jeltovábbításra vonatkozó licencfeltételei jelentette előnyöket. Ráadásul az Egyesült Államokban sok felsőoktatási intézmény rendelkezik ilyen jogokkal, azaz a szerzői jogok megsértése nélkül használhatják a rendszert. Ugyan a diákok a rendszer segítségével továbbra is rögzíthetik a dalokat, és azokat akár meg is oszthatják az Interneten; ez inkább hasonlít arra, amikor valaki a rádióból vesz fel magának egy-egy számot. A 16 csatornán 80 perces blokkokra vannak osztva a hozzáférések, azaz ennyi ideig vezérelheti egy ember a lejátszást – ám ezt közben bárki hallgathatja. Egy ilyen rendszer kialakítása eszközoldalról körülbelül 10 ezer dolláros beruházást igényel, míg a dalok CD-n való megvásárlása több tízezer dollár; ezt azonban több ezer felhasználóra leosztva már csak alig pár dollárt kapunk fejenként.

Ám a zseniálisnak tartott ötlet megszülői nem sokáig örülhettek leleményes megoldásuk sikerének: még múlt hét pénteken kénytelen volt az MIT bejelenteni, hogy leállítják a LAMP-et. Ezt annak következtében kellett megtenniük, hogy a nagyobb zenekiadók (köztük a Universal Music Group) kijelentették, nem adták áldásukat, azaz nem engedélyezték a zenék ilyetén felhasználását. A szolgáltatást létrehozó két diákot meglepte a zeneipar lépése, hiszen a rendszer nem kalózmásolatokat tett meghallgathatóvá, hanem egy Seattle-i céggel, a Loudeye-jal kötöttek megállapodást (és fizették ki a licencdíjakat).

˝Ahogy én tudom, mi tisztességgel megvásároltuk a zenéket.˝ – mondta Winstein. A diák közölte, hogy emiatt abba kellett hagyni a szolgáltatás további üzemeltetését, de abban reménykedik, hogy ez csak ideiglenes leállás lesz. ˝Óvatosságból úgy döntöttünk, hogy amíg nem tisztázódik a helyzet, leállunk.˝ – mondta az MIT hallgatója, aki nyilvánvalóan nem akar megkockáztatni egy szerzői jogi pert az RIAA-jel.