A telekommunikáció kulturális hatásai

Szörényi László irodalomtörténész, egyetemi tanár gyakran hagyja ott elefántcsonttornyát, hogy egy kicsit kiránduljon az irodalmon túli világba is. Így például négy évig a Magyar Köztársaság római és máltai nagyköveti tisztét is betöltötte. Szerinte igen hasonlóak az általa ismert kultúrák kommunikációs szokásai.

˝Ami a személyes érintkezést illeti, nem tapasztaltam nagy különbséget az olasz és a magyar társas érintkezés között˝ – emlékszik vissza Szörényi László. ˝A hölgyeknek ott is lehet vagy illik kezet csókolni, hajlongani csak akkor kell kézfogás helyett, ha az ember távol-keleti diplomatákkal érintkezik. Telefonon röviden és célratörően szoktak tárgyalni˝.
A legenda szerint Itáliában csak azért nincsenek zárt telefonfülkék, mert az olaszok képtelenek lennének bennük gesztikulálni.

Telefonálás: értelem és érzelem
A telefon és a telefonon folytatott társalgás már a múlt század harmincas éveiben is foglalkoztatta az irodalmárokat. ˝Kerényi Károly az 1930-as évek elejéről származó szellemes kritikája például egy angol vagy amerikai regényből idéz egy transzatlanti telefonbeszélgetést. A beszélgető felek a lélekről beszélgetnek, nem is valami magasztos hangfekvésben, de mindesetre ahhoz, hogy megértsük őket, kortársnak kell lenni. A telefonon magától értetődő dolgokat ugyanis nem magyaráznak, nem értekeznek. Kerényi azt mondja, hogy úgy vagyunk mi ezzel, mint a régi görögök a lélek fogalmával. Bírjuk a szavakat, de ha elveszítjük a mögötte rejlő érzületet, akkor az értelem is elhomályosul˝.

Az irodalomprofesszor nem tör pálcát az sms-ezés felett. Bár többek szerint a mobilozás rombolja a nyelvi fogalmazókészséget, Szörényi szerint eddig még minden speciális rétegnyelv megtalálta a maga helyét valamely költőnél vagy írónál, mint ihletforrás. Eleinte nyilván groteszk és humoros hatásokra alkalmas, később teljesen szokványos lesz. Elkopik, de addigra már úgyis lesz új izgalom. ˝A nyelv szereti, ha háborgatják, hálásan felel rá˝ – mondja.

Vezetékes vagy mobil?
A saját telefonálási szokásait nagyban befolyásolja munkája is: ˝Otthon és a követségen persze vonalas telefon volt, amely éjjel-nappal szólt. Az Itáliában eltöltött négy év alatt 230 ezer km-t autóztam, hiszen az ország politikailag, gazdaságilag és kulturálisan is rendkívül decentralizált, tehát igen sok rendezvényre kaptam meghívót˝ – meséli a volt nagykövet. ˝Az akkori technikai körülményeknek megfelelően a kocsimban volt mobiltelefon, ezt még egybeépítették egy elég nagy dobozzal, és ha vártam hívást vagy sürgős kapcsolásra volt szükségem, akkor magammal cipeltem ezt akár az étterembe is. Volt úgy, hogy hazafelé menet egy éjszakába nyúló sajtóvacsoráról háromnegyed kettőkor hívott fel a külügyminiszter. Éppen ezért ma nincs mobiltelefonom˝.
˝Utálom, ha vonaton, buszon, vagy az utcán hívnak, amikor mások mellettem élik fülileg nemi életüket, vagy rendelik meg a legközelebbi bérgyilkosságot, vagy fürdőszobai javítást. Miután én nem kívánok felebarátomnak olyan rosszat, mint amilyet ok nekem, ezért én udvariasságból sem használok mobiltelefont!˝ – vallja Szörényi László.