Zeneletöltések legalizálása alternatív módszerekkel

Az illegális dalletöltések legalizálásának egyik módszere, hogy fizetős zeneletöltő szolgáltatásokat vesznek igénybe az internetezők – erre azonban mindenkit úgysem lehet rákényszeríteni. Van azonban más módja is annak, hogy az engedély nélkül letöltött dalokért kárpótolják a jogtulajdonosokat – ami akár meg is ölheti a fizetős zeneletöltéseket.

Egy Nagy-Britanniában tartott konferencián arról értekeztek a felek még a múlt héten, hogy a zenei kalózkodást dekriminalizálni kellene, illetve a zeneiparnak végre fel kellene fognia, hogy az illegális letöltések megállítása érdekében tett erőfeszítések hosszútávon kudarcra vannak ítélve, nem fogják meghozni a várt hatást. Az IT-újságírással foglalkozó Andrew Orlowski – aki egy rövid beszédet tartott a Manchesterben megrendezett Interactive In The City konferencián – szerint a zeneiparnak inkább élnie kellene a lehetőséggel, hogy létezik file-csere.

Orlowski úgy vélekedik, hogy a hanglemezkiadóknak más módszerek után kellene nézniük, ha fent akarnak maradni hosszútávon is az Internet világában. Az újságíró ötlete szerint minden Intenet-előfizetés díjához kellene egy kicsiny összeget hozzácsapni, amit aztán a jogtulajdonosok számára utalnának át, így kárpótolva őket az elmaradt bevételekért. Hasonló elvet képzel tehát, mint amit a személygépkocsival és motorral rendelkezők a benzinbe épített útadó esetén fizetnek meg – külön nem kell a sztrádák fejlesztéséért, karbantartásáért fizetni, de amint használni akarja valaki az autóját, (kis túlzással) az üzemanyag árában kifizeti annak költségeit.

A zeneipar egyelőre sziklaszilárdan ragaszkodik a fizetős letöltésekhez, illetve a törvény kényszerítő erejéhez. Orlowski abban egyetértett, hogy a jelenlegi peer to peer technológiák alkalmazóit utol lehet érni, azaz a hatóságok voltaképp csak erőforráshiány miatt nem tudnak minden, zenei állományokat illegálisan cserélőkre ˝lecsapni˝, a jövőben azonban ez másképp lesz. Új technológiák kifejlesztésével és alkalmazásával ugyanis sokkal nehezebben megállapíthatóvá válik az egyes file-cserélők kiléte, márpedig pontos beazonosítás nélkül nem lehet a zeneletöltögetők nyomára bukkanni. Az újságíró szerint a jövő rövid hatótávolságú hálózati rendszerei (PAN – personal area network) lehetővé teszik, hogy a felhasználók a közvetlen közelükben levőkkel cseréljenek dalokat – például az utcán sétálgatva.

Orlowksi azt is megemlítette, hogy az elterjedt technológiák, amik könnyűvé és egyszerűvé teszik a zenemegosztást, könnyedén kikerülik az ezt meggátolni hivatott technikákat, mint például a digitális jogkezeléssel (DRM) foglalkozó szoftverek jelentette akadályokat. Éppen ezért azt jósolta a zsurnaliszta, hogy az olyan fizetős zeneletöltő szolgáltatások, mint az iTunes vagy a Napster, az emberiség történelmében csak röpke pillanatot fognak képviselni. Szerinte ugyanis a zeneiparnak előbb-utóbb el kell fogadnia azt a tényt, hogy felnőtt egy olyan generáció, amelyik hozzászokott, hogy a zenékhez ingyen hozzá lehet jutni.