Szigorú telefontesztek a Siemens laboratóriumában

A sorozat egyes darabjai már közvetlenül a piaci bevezetés előtt állnak, de a tervezési fázistól egészen a sorozatgyártás megkezdéséig komoly teszteknek vetik alá őket, hogy a legszigorúbb minőségi elvárásoknak is maximálisan megfeleljenek. Amennyiben a teszteredmények megkövetelik, a vállalat még az utolsó pillanatban is változtat a készülékek jellemzőin, hogy a felhasználók a lehető legtökéletesebb telefonokat kapják.

A Siemens mindig is nagy hangsúlyt helyezett a minőségre, ezt bizonyítja, hogy mobil- és vezeték nélküli készülékeit folyamatosan szigorú teszteknek veti alá. A müncheni Minőségfejlesztési Központban a gyártási folyamatot a kezdeti lépésektől végigkíséri a minőségellenőrzés. Az új fejlesztések esetében a mérnökök a telefonok prototípusait is tesztelik, hogy minden lehetséges hibaforrást azonnal kiküszöböljenek. A tesztelés egészen a sorozatgyártásig tart, ha pedig a termékéletciklus során bármit változtatnak a készülékeken, ismételt próbáknak teszik ki őket.

Már a tervezői asztalon, a készülékek formatervezése során megszületnek az adott telefonnal kapcsolatos első minőségi követelmények az egyszerű kezelhetőséget és az ergonómiát szem előtt tartva. A felhasznált anyagoknak kiváló minőséggel kell rendelkezniük és jól kell tűrniük a különféle fizikai behatásokat. A fejlesztési és gyártási időszakban a készülékeken több ezer tesztet végeznek. Gyakorlatilag minden egyes fázist ellenőriznek, így csökkennek a várható javítási költségek.

A tesztek a mindennapi életből vett tipikus jeleneteket szimulálnak, amelyek során a készülékeknek bizonyítaniuk kell, hogy ellenállnak a használat során fellépő környezeti hatásoknak. A körülbelül négyéves termékélettartamot két-háromhetes tesztidőszak alatt modellezik, és a Siemens mérnökei által kifejlesztett eljárásokat és felszerelést használva mintegy húsz különféle próbát végeznek el.

A készülékekhez felhasznált, többnyire műanyag, üveg és fém alapanyagokat egy elektrodinamikai és hőmérsékleti ingadozásokat produkáló kamrában tesztelik. A készüléknek háromszor nyolc órán át bírnia kell az őt érő -25 és +85 fok közötti hőmérsékleti értékeket, anélkül, hogy például megrepedne. Így biztosak lehetünk benne, hogy Siemens mobilunk akkor sem megy tönkre, ha nyári melegben az autó műszerfalán felejtjük.

A dzsekink zsebében vagy az autós kihangosítóban lévő telefonunk folyamatos rázkódásnak van kitéve. Ezt a környezeti behatást szimulálja a több órán át a gyengétől az erősig többféle rezgéshullámon rázkódó berendezés, amelyre egyszerre több készüléket erősítenek fel.

A mobiltelefonon akkor sem keletkezhet elváltozás, ha telefonálás közben leejtjük. Mivel egy átlagos európai embernek 152 centiméter a fülmagassága, a földtől számított ekkora távolságról ejtik le a tesztlaborban a Siemens telefonokat. A készülékeket úgy állítják be, hogy mindig másféle, összesen 18 különböző pozícióban (oldalukra, fedőlapjukra stb. esve) érkezzenek a betonpadlóra. Annak ellenére, hogy a telefon hátlapja kinyílhat és kieshet belőle az akkumulátor, összeszerelés után működnie kell. A tesztfolyamatot kamerával rögzítik, és a filmet lassítva visszanézve elemzik ki az eredményeket.

A készülékek billentyűzetét a folyamatos nyomkodás, például SMS-ezés jelentősen megviseli, ezért a Siemens laboratóriumban egy ujjakat imitáló szerkezet, előre meg nem határozott sorrendben minden egyes billentyűt 400.000-szer nyom le. Nem csak a billentyűzetnek kell tűrnie a megpróbáltatásokat: sokan hordják mobiljukat a kulcsukkal együtt nadrágjuk zsebében, így amikor leülnek, nagy nyomás nehezedik a kijelzőre. A tesztek során ezt a helyzetet a kijelzőre irányított 20 kilogrammos oszlophenger nyomva tartásával modellezik, amelyet sérülés nélkül kell kibírnia a telefonnak.

A por minden telefonkészülék ádáz ellensége. A zsebben tárolt telefon részecskéi közé észrevétlenül beférkőzhetnek apró szennyeződések. Az úgynevezett farmerzsebteszt ezt a folyamatot szimulálja. A mobiltelefont egy készülékre erősítve egy mesterségesen kiképzett zsebbe csúsztatják körülbelül ezer alkalommal. A viszonylag szűk zseb egy különleges összetételű porkeveréket, dohány- és papírzsebkendő-darabkákat valamint egyéb más szennyeződéseket tartalmaz, akárcsak egy valódi nadrág zsebe. Egy másik teszt során a készüléket egy kamrába helyezik, ahol négy napig, bizonyos időközönként port szórnak rá, majd mikroszkóp alatt megvizsgálják, hogy a finom por bejutott-e a kijelző mögé vagy a billentyűk közé. A porálló Siemens M75-ös mobiltelefonnak itt különösen jól kell teljesítenie, mint ahogy az ütés- valamint cseppállóságát vizsgáló teszten is. Ez utóbbi alkalmával a készüléket tíz percig három különböző irányból vízzel spriccelik, amely alatt nem kerülhet víz a telefon alkatrészeibe.

A készülékeknek a fény, a levegő és különféle kémiai anyagok hatásainak is ellen kell állniuk. A mérnökök a korróziós teszt segítségével nézik meg, hogy a telefon hogyan tűri az irodai klímának megfelelő 25 Celsius fokos hőmérsékletet, a 77 százalékos páratartalmat és a többféle gáz (kéndioxid, nitrogéndioxid, klór és nitrogénoxidok) keveréke által okozott környezeti hatást. Ezután tesztelik, hogy az izzadság és az olyan kémiai alapanyagok, mint az olaj illetve a zsír hogyan befolyásolják a telefonok működését, végezetül pedig erős fénnyel megvilágított kamrába helyezik a mobiltelefonokat, és megnézik, hogy a gyártáshoz felhasznált anyagok hogyan tűrik a napfényt, amely normál esetben szín- és egyéb elváltozásokat okozhat.