Bezárkózó file-csere

Az Internet (és főleg a szélessávú hozzáférések) robbanásszerű terjedésével a file-csere is felfutó ágba került. Boldog-boldogtalan tölthetett le és fel mindenféle állományt. Ennek a kánaánnak azonban 2003-ban vége szakadt, amikor az Amerikai Hanglemezkiadók Szövetsége pert nyert a bíróságon – a szervezet azóta már több mint tízezer amerikait citált bíróság elé, engedély nélküli dalletöltés vádjával. Tavaly az MPAA, az RIAA filmes „testvére” is beindult; így nem csoda, hogy a hagyományos file-csere hálózatok felhasználóinak száma megcsappant.

Naiv gondolat lenne azonban azt feltételezni, hogy az internetezők döntő többsége hirtelen felhagyott a jogdíjak megkerülésére alkalmas állománycserével. Arról van inkább szó, hogy egyre terjednek az úgynevezett darknetek, azaz olyan sötét hálózatok, amelyeken ugyanaz folyik, ami korábban – csak kontrolláltabb körülmények között. Persze az egyének fokozott ellenőrzéséről szó sincs; a darkneteken a P2P technológia többnyire ugyanakkora anonimitást biztosít, mint egy nyilvános hálózaton. Egy ilyen zárt közösségbe inkább a bejutás az, ami nehéz: csak a már csatlakozott felhasználók meghívója által lehet egy ilyen körbe bekerülni; kvázi olyan, mintha egy privát klubhoz csatlakozna az internetező. Privát és gyakran jogsértő klubhoz.

Kedvünkre válogathatunk

Itt van mindjárt a Grouper nevű szolgáltatás, mely ingyenesen áll az érdeklődők rendelkezésére. Használatával bárki létrehozhat saját magánhálózatot, amelynek akár 50 tagja is lehet. Mindezt úgy, hogy oda csak a „kiválasztottak” kerülhetnek be, a jogvédőknek nem sok esélyük marad megfigyelni, milyen állományok cserélnek gazdát – maximum az adatforgalom elemzésével. Persze a tagok nem csak file-okat tölthetnek le és fel: a csoportokon belül többnyire élénk kommunikáció, csevegés és blogolás is zajlik.

A Grouper népszerűségét jelzi, hogy már több mint 100 ezer magáncsoportot tart nyilván. Ingyenességét a reklámok megjelenítéséből képes fenntartani, amit a felhasználók el is fogadnak, cserébe háborítatlanságukért. Mindazonáltal az üzemeltetők igyekszenek elhatárolni magukat az illegális file-csere védelmező szerepétől. Josh Felser, a Grouper társalapítója a következőket nyilatkozta: „Nem szándékozunk a másolásvédelmi jogok világának ártani. Ez [a szolgáltatás] főként a személyesen létrehozott tartalmakról szól.” Igaz, azt Felser sem tagadta, hogy kalózellenes intézkedéseik dacára előfordul: jogvédett anyagok cserélnek engedély nélkül gazdát. Ennek ellenére a Grouper alapítója úgy véli, hogy az egyének által készített, azaz a nem másolásvédett kategóriába eső videotartalmak megosztásában rejlik a szolgáltatás igazi ereje.

Nem kell azonban sokat kutakodni, hogy olyan zárt közösségekre bukkanjunk, amelyek kifejezetten jogvédett anyagok engedély nélküli terjesztésére „szakosodtak”. Például, hogy hazai vizekre evezzünk, itt van mindjárt Magyarország első (néhány) bittorrent site-ja, ahol a felkerült torrentek zöme ebbe a kategóriába tartozik. Természetesen külföldön ennél sokkal szélesebb a választék – ma már tényleg csak a felhasználón múlik, hogy miként (legálisan vagy illegálisan) kívánja élvezni a neki fontos digitális tartalmakat. Az viszont már most látszik, hogy a jogvédők a pereskedéssel nem képesek az összes felhasználót elriasztani a file-cserétől – sőt, az újabb és újabb titkosítási technikák kifejlesztése miatt a szervezetek saját maguk számára nehezítik meg a jövőben az illegális állománycsere felderítését.