Videó-streaming tudnivalók, 1. rész – Tömörítés, bitráták és hibák

Valójában két mód kínálkozik arra, hogy távoli multimédia fájlokat játsszunk le. Ha PC-t használunk, ez egyszerű, hiszen csak a távoli fájlrendszer fájljait kell betölteni a lejátszóprogramba. Innentől olyan protokollal kommunikálhatunk, amit az operációs rendszer támogat. A leginkább elterjedt megoldás az SMB (Server Message Block), ami TCP/IP felett fut.
A másik megoldás a médiaszerver használata, ami valamilyen streaming protokollt használ. Ilyen lehet az RTP vagy az RTCP, amelyek egyaránt az UDP-re épülnek.
A két protokoll között az a különbség, hogy a TCP/IP gondoskodik a hibamentességről és a továbbításról, míg az UDP nem. A TCP hátránya viszont, hogy hibajavítása miatt nagyobb sávszélességet igényel, így lassabb.
Az UDP ezzel szemben alkalmasabb a valósidejű alkalmazásokhoz, amilyen a streaming is azért, mert egy-két képkocka elvesztését nem észleljük – a folyamatosság fontosabb.
Mindkét megközelítést teszteltem az alábbi három fájllal:

* Rippelt DVD VOB fájl, MPEG 2 kodek
* DivX trailer fájl, DX50 kodekkel, 640×300 és 24 fps
* PSP promóciós anyag avc1 (MPEG 4) kodekkel, 368×208 és 30 fps