Zeneletöltés: pereskedés bizonyíték nélkül

Az Amerikai Hanglemezkiadók Társasága (Recording Industry of America Association – RIAA) már többször is tévútra futott a zeneletöltőkkel és -megosztókkal kapcsolatos perei során. Az RIAA módszere, mely arra alapul, hogy a dalokat jogtalanul megosztó/letöltő IP-címét beazonosítják, majd az Internet-szolgáltatótól kikérik az előfizetői adatokat, nem tökéletes. Ráadásul nemrég mutattunk be egy módszert, melynek segítségével ki is védhető a jogvédők ilyentén próbálkozása (legalábbis az Egyesült Államok némely részén).

Nos, Paul Wilke hasonló táncba kezdett a szervezettel. Az RIAA állítása szerint ugyanis az amerikai férfi engedély nélkül töltött le és osztott meg jogvédett dalokat, ezért kártérítést követel. Wilke viszont nem hagyta ennyiben a dolgot, és közölte a társasággal, hogy nem hogy nem töltött le illegálisan dalokat, nincs is médiamegosztó alkalmazás feltelepítve a rendszerére. Azon zeneszámok pedig, melyek megtalálhatók számítógépe merevlemezén, csupán másolatok azokról az eredeti, boltban vásárolt CD-kről, melyeket ő maga vett meg korábban.

Az ügy folytatásának kimenetele jelenleg a bíróság kezében van. Wilke ugyanis arra kérte a bírót, hogy ejtse az RIAA vádját ellene, arra hivatkozva, hogy ez utóbbi semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezik ellene. Ám a szervezet nem akarta annyiban hagyni a dolgot, ezért azt kérte a bíróságtól, hogy biztosítsanak számára több időt, további bizonyítékok felkutatására. A társaság érvelése szerint a bíróságon nagyon sokan azzal érvelnek, hogy ártatlanok, amíg az RIAA be nem bizonyítja róluk, hogy ez nem így van.

A jogvédők tehát nem adják könnyen magukat, korábbi fiaskóik ellenére sem.