Árt a Wi-Fi?

Amióta létezik vezetékmentes kommunikáció, az emberek egy jelentős része fél a láthatatlan sugaraktól. Ez a félelem leginkább a mobiltelefonok kapcsán teljesedik ki: szinte minden évben végeznek néhány vizsgálatot, mely az emberi szervezetre gyakorolt (negatív) hatásokat kutatja. Ez, a felmérés támogatóitól függően hol bebizonyítja, hol megcáfolja a wireless kommunikáció ártalmasságát. Egyértelmű eredmény tehát nincs, de az embereket foglalkoztatja a téma, így nem meglepő módon az egyre népszerűbbé váló Wi-Fi kapcsán is várható hasonló kutatás.

Az Egyesült Királyság Egészségügyi Minisztériumát egy parlamenti képviselő szólította fel a Wi-Fi hálózatok egészségügyi kockázatainak vizsgálatára. Ian Gibson, az alsóház Tudomány és Technológia Bizottságának korábbi vezetője a múlt héten indítványozta egy széles körű felmérés készítését, nem sokkal azután, hogy két iskola is úgy döntött a szigetországban: a vezetékmentes hálózatoknak nincs helye az oktatási intézmények falai között.

A brit tanintézmények állítják: a láthatatlan sugaraknak egészségkárosító hatása van. A Buckinghamshire-i Stowe School egyik tanára szerint a Wi-Fi hálózat miatt gyakran hirtelen kipirult, nyomást érzett a szemei mögött, valamint égető érzésről számolt be. De nem ez volt az egyetlen tünetismertetés, mely a vezetékmentes csatlakozást tette felelőssé a vélt vagy valós egészségügyi problémákért. A ZDNet brit hírblogjában közzétett esetek többségét azonban túlzott dramatizálásnak tartották – annak ellenére, hogy egy olvasó szerint a laboratóriumi tesztek szerint a Wi-Fi sugárzás nyomot hagyott az állatokban.

Mindazonáltal megnyugvásra adhat okot, hogy egy 2000-ben készített jelentés (Stewart Report) szerint nincs bizonyíték arra: a mobiltelefon használata egészségkárosodást okoz (igaz, a jelentés szót ejt a készülékek elővigyázatos használatáról is). A Wi-Fi sugarak ráadásul nem is közvetlenül az ember feje mellett indulnak ki, illetve a készülékek maguk jóval kevesebb energiát sugároznak, mint a mobiltelefonok. Emellett az alkalmazott frekvenciák kevéssé képesek behatolni az emberi testbe. Hátrányuk viszont, hogy míg a mobiltelefonos hívások többnyire néhány percig tartanak csak, a Wi-Fi hálózatban az emberek rendszerint órákat, napokat töltenek el.

Az egészségügyi minisztérium nem adott egyértelmű választ Gibson felvetésére, így az sem tiszta, hogy vajon komolyan veszik-e a képviselő felhívását a vizsgálatra, és ha igen, mikor kezdenek bele.