Bang & Olufsen. Kinek mi jut erről eszébe? Minden bizonnyal van egy viszonylag széles réteg, akinek halványlila gőze sincs arról, hogy ezt a bizonyos Bang & Olufsen-t eszik, vagy isszák. De van egy másik, ennél vélhetően jóval szűkebb csoport is, melynek tagjai tökéletesen tudják, hogy miről is beszélek. Nos akkor röviden a cégről.
A több mint nyolcvan éve alapított Bang & Olufsen magas minőségű, összetéveszthetetlen megjelenésű televíziók, zenei rendszerek, hangsugárzók, otthoni telefonok és multimédiás eszközök fejlesztésével és gyártásával foglalkozik. A cég termékei elsősorban meghökkentő, abszolút egyedi kialakításukról ismerszenek meg, de ami ennél talán sokkal fontosabb: hang-, illetve képminőségük szó szerint minden képzeletet felülmúl. Mindezt a saját szememmel és fülemmel is megtapasztalhattam, amikor tavaly részt vehettem a cég budapesti boltjának megnyitóján, ahol is egy high-end házimozival és egy több tucatnyi hangszóróval telezsúfolt Audi A8-assal demonstrálták a know-how-t.
A mobiltelefon azonban egészen a közelmúltig valahogy még kimaradt a Bang & Olufsen látóköréből, de végül is 2005-ben úgy döntött a cég vezetősége, hogy érdemes lenne belevágni ebbe a projektbe is. Tapasztalat hiányában a Samsunghoz fordultak, mely dél-koreai gyártó azért már többször is letette a névjegyét ebben a szektorban. Az érdekes koprodukció keretein belül létrejött Bang & Olufsen Serene, vagy más néven Samsung SGH-910-es készülék az XXL GSM jóvoltából vendégeskedett szerkesztőségünkben.
Design
Mint minden tesztet, ezt is azzal kezdtem, hogy egyik SIM kártyámat behelyeztem a készülékbe. Pontosabban csak helyeztem volna, ugyanis az ég adta világon sehol sem találtam az arra alkalmas slotot. Miután segítségül hívtam a leírást, rájöttem, hogy ehhez a művelethez bizony egy célszerszámot is be kell vetnem: a dobozban találtam egy mini imbuszkulcs jellegű okosságot, mellyel ki kell csavarozni a telefon zsanérjában található két spéci csavart. Érdekes megoldás.
SIM kártya a helyén, telefon bekapcsol, szétnyitható kialakítás tesztel. A Serene rendben nyitható-csukható, azonban mintha valami nyöszörgést hallanék a zsanér tájékáról. Ez azonban – mint később kiderült – nem hiba, vagy rossz működés, hanem egy teljesen egyedi feature! A fejlesztőknek ugyanis az az elvetemült ötletük támadt, hogy egy kis nyitó-csukó elektromotort tesznek a kagylómobilba, ennek eredményeképp pedig sohasem kell kézzel teljesen szétnyitni, vagy becsukni a telefont, hanem elég csak egy kisebb kezdőlökést adni neki. A mobil magától kinyílik! Ezzel aztán fel lehet vágni az ismerősök körében, azonban negatívum, hogy a kis motor rengeteget fogyaszt, így a használati idő nem valami hosszú.
Eljutottunk tehát oda, hogy már nyitva van a telefon. Hoppá! Hoppácska! A kijelző ezúttal nem a felső, hanem az alsó szekcióban lakozik, a billentyűzet pedig az LCD fölé került? Igen, pontosan így van. Megjegyzendő, hogy az opciók között beállítható a fordított felállás, vagyis, hogy az LCD legyen felül, csak éppen ilyenkor meg a billentyűzet feliratai vannak fejjel lefelé.
Tesztalanyunk nem hosszúkás, vagy széles, hanem spéci trapéz formát kapott, felületének nagyobbik részét feketeség, kisebb részét pedig ezüstös csillogás uralja. A felhasznált műanyagok minősége abszolút felsőkategóriás, tapintásuk puha, illesztéseik pontosak. A készülék egyébként egész konkrétan 110 grammot nyom a mérlegen és 64,7×69,7×23,9 milliméteres méretekkel rendelkezik.
Kijelző, billentyűzet
A Bang & Olufsen Serene kijelzője vajon honnan származhat? Természetesen a Samsungtól, ennek megfelelően nem igazán kell aggódnunk miatta. A 2,1 colos képátlóval rendelkező, TFT technológiájú panel a mai elvárásoknak megfelelően QVGA, vagyis 320×240 pixel felbontású és 18 bites színmélységű (262 ezer színárnyalat).
A technikai adottságok alapján tehát nem sok kifogásolnivalónk lehet, azonban a hétköznapi gyakorlatban nagyon egyszerűnek találjuk a kijelzőt, ami nem is csoda, hiszen menürendszere teljesen le van egyszerűsítve, ráadásul mindössze két színnel operál és nincsenek benne grafikák. Minimalizmus a javából – erre a feladatra akár egy jóval egyszerűbb LCD is megfelelt volna. A függőleges szkrollozású menürendszer egyébként kilenc menüpontot tartalmaz, a display fényereje pedig öt fokozatban állítható.
Nem tudom, ki hogy van vele, de emlékeim szerint eddig egyetlen olyan telefon sem aratott különösebb sikert, melybe a hagyományostól eltérően kör-alakú billentyűzet került. Ilyen volt jó néhány évvel ezelőtt például a Nokia 3650-es, melynek kezelését ugyan meg lehetett szokni, de szerintem inkább a mobilok alkalmazkodjanak a mi kezeinkhez, mint fordítva. Lényeg a lényeg: a Serene furcsa billentyűzetén agyrém akár csak egy rövidebb SMS-t is megírni. Szó szerint katasztrófa! Tény, hogy jól néz ki, na de szinte teljesen használhatatlan! Egyedi megoldás egyébként, hogy a billentyűk egy nagyméretű tárcsát fognak közre, mely egyrészt körbe-körbe forgatható, másrészt pedig négy irányban benyomható.
Kamera
A Bang & Olufsen Serene digitális fényképezőgépének az optikája nem a fed-, vagy a hátlapon, hanem a bal oldalélen kapott helyet. Ez önmagában véve még nem különösebben érdekes, hiszen már nem egy ilyen oldalkamerás mobiltelefonnal találkozhattunk a közelmúltban. A bibi csak ott van, hogy míg a Serene kamerája oldalra néz, addig a kijelzője nem elforgatható, hanem fixen felénk néz. Magyarul csak oldalra tudunk vele fotózni, vagy pedig előre is, de akkor nem látjuk, hogy mit lát az optika. Aki ezt kitalálta…
A kamerára tulajdonképpen kár is a szót pocsékolni, de azért röviden vegyük át, hogy pontosan mit is tud. A CMOS technológiájú képszenzor felbontása már-már nevetségesen alacsony, mindössze 0,3 megapixel. Akkor, amikor a tizedennyibe kerülő tucattelefonokban már 1 megapixeles kamerák szoktak lenni. Hihetetlen. A maximális felbontás ennek megfelelően 640×480 pixel, de ha kedvünk tartja, akár 320×240, vagy 160×120 pixelt is választhatunk, a képminőség pedig négy fokozatban állítható.
Szabályozható továbbá a fényerő és éjszakai módot is kapunk, ha már egyszer a LED-vaku kimaradt az optika mellől. Az egyetlen digitális effektus fekete/fehérré változtatja képeinket, sorozatfelvételi módban pedig 6, 9, illetve 15 képet lőhetünk gyors egymásutánban, de csak 160×120 pixeles felbontás mellett.
Videófelvételi funkció nincs, a fotók a 16 MB-os (nem bővíthető) integrált memóriában tárolhatók el.
Szolgáltatások
Nem elég, hogy már eleve büntetés a Serene köralakú billentyűzetén SMS-t írni, a szerkesztő még azt sem tudatja velünk, hogy hány karakternél járunk, de legalább a csoportos küldést támogatja. MMS-ezni is lehet a Serene-nel és még egy egyszerűbb e-mail kliens és WAP böngésző is van rajta.
A naptár négyféle (találkozó, évforduló, tennivaló, emlékeztető) eseménykategóriát ismer, melyek mindegyikéből 100-100 darabot tárolhatunk el. A hívócsoportos, de nem szinkronizálható telefonkönyv memóriájában maximum ezer kontaktnak van helye: ezekhez 8-8 kiegészítő információt (például e-mail cím) lehet rögzíteni.
A diktafonnal legfeljebb 60 perc időtartamú hanganyagok rögzíthetők, ezenkívül pedig kapunk még egy világórát, egy ébresztőórát, egy számológépet és egy valutaváltó alkalmazást.
A háromnormás (GSM 900/1800/1900 MHz) Bang & Olufsen Serene a vezeték nélküli adatátviteli technológiák közül egyedül a GPRS Class 10-et és a Bluetooth 1.1-et támogatja, vagyis az IrDA, az EDGE és a 3G is hiányzik belőle.
Konklúzió
Lehet, hogy túl szigorú vagyok, de azt kell mondjam, hogy a Bang & Olufsen első, Samsunggal közösen fejlesztett mobiltelefonja sokkal inkább egy divattermék, mint egy a hétköznapokban jól használható készülék. Teljesen egyedi, az már egyszer biztos, ellenben ergonómiából nagyon leszerepel és technológiailag is komoly lemaradásban van.
Pozitívum: egyedi design, kiváló minőség, szép kijelző, nagy kapacitású telefonkönyv, naptár, GPRS, Bluetooth.
Negatívum: rossz ergonómia, nehézkes adatbevitel, gagyi kamera, nem bővíthető memória, nincs benne rádió, magas ár.
A Bang & Olufsen Serene (Samsung SGH-E910) az XXL GSM-nél újonnan 300 ezer, használtan pedig 200 ezer forint körüli áron kapható.