A jövő iskolája: több videojáték, kevesebb könyv

A gyerekek többsége nem rajong az összes, iskolában tanított tárgyat, ez tény. Viszont a számítógéppel játszani szinte mindegyikük szeret, amit gyakran a meg nem írt leckék ellenében délutánonként végigjátszott játékok is bizonyítanak. Az amerikai oktatók körében terjed az a gondolat, hogy talán össze kellene házasítani a két, egymástól – eddig úgy hittük – gyökeresen eltérő területet. Azaz több videojátékot és kevesebb könyvet az iskolákba, szól az új irányvonal.

Arról azonban szó sincs, hogy a kicsik matematikapéldák megoldása helyett doomozhatnak, vagy más, véres játékokkal kapcsolódhatnak ki tanulás helyett – az agresszív viselkedés erősítése helyett inkább egy újabb eszközt szeretnének az oktatás kezébe adni, hogy felkeltsék és megtartsák a gyerekek figyelmét az adott témák, tárgyak iránt. Az Indianai Egyetem egyik professzora, Sasha Barab szerint olyan videojátékokra lenne szüksége az iskoláknak, melyek tanítanak és szórakoztatnak egyben.

Virtuális világ, valós élethelyzet
Barab már alkotott is egy ilyen szoftvert: a játékosnak egy virtuális parkban azt kell kiderítenie, hogy miért vannak a halak veszélyben – amíg a szoftverrel szórakozó gyerek megpróbál rájönni ennek okára, számos környezeti problémával szembesül. Például a túlzott fakitermelés vagy műtrágyázás gondjával; ezek ismeretében a játékosoknak meg kell osztaniuk egymással a vízminőségről és egyéb információkról szóló adataikat, majd hipotézist kell felállítsanak arról, hogy mi a legfőbb probléma és miként lehetne megszüntetni. Olyan való életbeli problémákkal szembesülhet tehát már igen fiatalon a diák, hogy ha például eltávolítja a parkból a favágókat, akkor a létesítmény csődbe mehet a bevételek elapadása miatt.

Az amerikai MacArthur Foundation komoly lehetőségeket lát az oktatási célokat szolgáló, szórakoztató játékokban. Az alapítvány ezért 50 millió dollárt fordít annak vizsgálatára, hogy vajon a videojátékok elősegítik-e a tanulást. Az első megállapítások szerint a gyerekek nem csak játszanak egy-egy ilyen szoftverrel – a programok arra ösztönzik a fiatalokat, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. Hasonlít a hatás a J. K. Rowling által írt Harry Potter könyvek esetéhez – az első kötetről szóló film megjelenése után rengeteg gyerek döntött úgy, hogy belevág a varázslóinas kalandjainak hét kötetre rúgó történetébe – olvasással.

Az arany középút
Dr. Joshua Freedman, a Kaliforniai Egyetem neuropszichiátere ugyanakkor óvva int attól, hogy a jövőben döntően a videojátékokra alapozzák az oktatást. Szerinte ez egyenlő lenne azzal, mintha a gyerekeknek sok édességet adnánk, aztán pedig csodálkoznánk, hogy miért nem akarják a hagyományos ételeket megenni. „Azt nem mondanám, hogy nem kellene több játékot alkalmazni az oktatásban, csak arról van szó, hogy figyelmesen kell megközelítenünk a kérdést.” – mondta Freedman.

David Williamson Shafer, a Wisconsin-Madison Egyetem egyik oktatója, és a „Hogyan segítik a számítógépes játékok a gyerekek tanulását” című tanulmány szerzője szerint a hagyományos, standardizált tesztek nem készítik fel a fiatalokat a digitális jövőre. „Még mindig középkori módszerekkel szervezzük meg iskoláinkat, pedig arról kellene beszélgetéseket kezdeményezni, hogy mire is van valójában szükség a tanulás szempontjából.” – érvelt Shafer.