Koncert élőben, Interneten és virtuális világban – egyszerre

Denver északi, ipari részén egy kicsi, elhagyatott raktárban egy helyi zenekar, a Bad Weather California történelmet írt. A csapat ugyanis nem csak a helyszínre várta rajongóit, hanem az Interneten is megtekinthetővé tette koncertjét – az igazi újdonság azonban az, hogy ezzel egy időben a virtuális világok legismertebbikében, a Second Life-ban is nyomon követhető volt az előadás. Ezt a három platformot eddig még soha senki nem használta párhuzamosan – pedig a „Második Életben” már olyan nagy előadók is jelen vannak, mint például Suzanne Vega.

A jelenségnek egyetlen komoly oka van: a CD-eladások évek óta tartó dinamikus visszaesése készteti a művészeket arra, hogy alternatív forrásokat találjanak. A digitalizálódó 21. században pedig kézenfekvő a megoldás: online kell elérni a rajongókat, sőt, már a több milliós táborral rendelkező Second Life-ban „élők” is képviselnek akkora súlyt, hogy megéri rájuk alapozni. Az online médiafolyammal párhuzamosan a virtuális világban a zenekar avatarjai ugyanúgy zenélnek, vagyis az éppen becsatlakozott felhasználók számára lehetőség nyílik a tér korlátjainak áthidalásával eljutni a koncertre, és azon „valószerűbben” részt venni, mint pusztán az internetes TV-n keresztül élvezni a hangulatot. Ebből a szórakozásból nem akarta kihagyni az együttes azokat sem, akik vették a fáradtságot, és elmentek élőben az előadásra – 25 monitoron keresztül nyomon követhették, hogy hogyan zajlik a koncert a Second Life-ban.

Az azonban egyelőre nem tisztázott, hogy miként lesz ebből nagyobb bevétele a rockbandának. Pénzt kérhetnek az online közvetítésért és a cybertérben zajló koncertre való belépésért is. Másik lehetőség a nagyobb profit elérésére, hogy az együttes külön díjat számíthat fel a szponzoroknak az online platformokon való megjelenésért. Persze ezek az üzleti modellek csak akkor válhatnak általánossá, ha több technikai problémát is sikerül kiiktatni – például a Second Life-ban tapasztalható folyamatos lagot (azt a jelenséget, amikor a kép és a hang az események megtörténéséhez képest valamelyest késik). Amint 30-nál többen kerülnek egy képernyőnyi helyre, a virtuális világ azonnal furcsa jelenségeket produkál: elkezd szaggatni a hanglejátszás, az avatarok elvesztik ruháikat, és a videobetöltés is szakadozóvá válik. Erre egy kézenfekvő megoldás az, hogy több helyen párhuzamosan folyik a koncert: a zenekar a Second Life 25 különböző pontján tartotta meg koncertjét.

Ki kell alakítani a virtuális jegykezelés rendszerét is, hogy azok a barátok, ismerősök, akik közösen szoktak szórakozni, lehetőleg ne elszeparáltan vehessenek részt az eseményen. És dolgozni kell az együttes avatarjainak mozgásán is – a Second Life-ban jelenleg nagyon korlátozott gesztikulációra van csak lehetőség. Egy, a koncerten előadott pogózás, gitárlengetés stb. egyelőre nem ültethető át a cybertérbe, vagyis az élmény romlik a valódi előadáshoz képest. A banda tagjainak élőben való mozgáskövetése azonban igencsak megdrágítaná az előadást.

Tennivaló tehát akad még bőven, de kétség nem fér hozzá, hogy előbb-utóbb a nagyobb koncertek is megjelennek majd a virtuális világban. És bekövetkezhet az is, hogy többen fogják majd a Második Életben nyomon követni a koncerteket, mint a való világban.