Bittorrent: korlátozással gyorsul a letöltés?!

Egy nemrég, valós környezetben végrehajtott tesztelés rávilágított, hogy van értelme a peer to peer adatforgalom menedzselésének – a felhasználók szemszögéből is. Amint arról korábban többször is írtunk, az USA-ban több ISP is korlátozta (hivatalosan: menedzselte) a hálózatán keresztüláramló P2P (jellemzően zömmel Bittorrent) adatforgalmat. Ez utóbbi ugyanis olyan mértékben terheli az Internetet, hogy komoly beruházások nélkül már a többi internetező látja a kárát az előfizetők néhány százaléka által kezdeményezett le- és feltöltéseknek. A belassuló hozzáférések ellen pedig az amerikai szolgáltatók tenni akarnak – és nem feltétlenül újabb dollármilliók hálózati bővítésre való elköltésével.

Éppen ezért nemrég tesztet végzett a Yale Egyetem egyik kutatócsoportja a Verizon Communications közreműködésével, melyben újfajta P2P adatforgalom-menedzsmentet vizsgáltak. A Verizon és a Telefonica topológiáját használva egy, az egyetemen kifejlesztett szoftverrel úgy tudták javítani a peer to peer protokoll működését, hogy közben sikerült a hálózati terhelést is csökkenteni. A P4P névre keresztelt alkalmazás segítségével több mint 50 százalékkal sikerült visszaszorítani a peerek közötti adatforgalmat. Lássuk, hogyan!

Ebből a szempontból unintelligensen működik a P2P protokoll: a kicsi darabokra széttöredezett állományok szeletkéit (ebből a szemszögből nézve) véletlenszerűen próbálja begyűjteni az Internetről, függetlenül attól, hogy az egyes részek a világon merre találhatók. Előfordulhat tehát, hogy egy állomány darabkái országhatárokon átnyúlva állnak végül össze használható egésszé. A P4P szoftveres fejlesztés ezt az eljárást változtatja meg, és igyekszik megtalálni a fizikailag legközelebb található hostokat. Douglas Pasko, a Verizon vezető mérnöke és egyben a P2P Working Group egyik vezetője arról számolt be, hogy a P4P révén a peer to peer adatforgalom 58 százaléka maradt helyi jellegű, vagyis nem nyúlt ki olykor-olykor több száz vagy több ezer kilométeres távolságba. Amikor nem használták a fejlesztést, akkor ez az érték mindössze 6 százalék volt.

Jó a szolgáltatónak, jó az előfizetőnek(?)
A kulcs a hopok számának csökkentése. Pasko szerint egy átlagos P2P forgalom 5,5 hopon keresztül ér célba, míg a P4P-vel ez 0,89 hopra csökkenthető. Az „ugrások” számának mérséklésével pedig (szolgáltató szinten) redukálható az ISP költsége. Ez pontosan csak az egyéni kapcsolatok ismeretében határozható meg, vagyis nincs egzakt összeg, de a szakember szerint jelentős megtakarítás érhető el.

Ráadásul van még egy előnye az eljárásnak: a Verizon szélessávú, üvegszálas hálózatot használó előfizetői a P4P használata során azt tapasztalták, hogy átlagosan duplájára gyorsultak a filmes letöltések a korábbiakhoz képest. Pasko kijelentette, hogy tud olyan előfizetőkről, akik egyenesen hatszoros sebességnövekedést tapasztaltak. Nem meglepő, hogy egyre több amerikai Internet-szolgáltató érdeklődik a P4P iránt: mára már 50 tagja van a munkacsoportnak, többek között olyan nevek, mint a Comcast és a Time Warner.

Persze a kérdés ott lóg a levegőben: mi történik, ha a finom korlátozáshoz szokott felhasználókat egyszer csak – valamilyen okból – a szolgáltató keményebben fogja? Hiszen a technika adott lesz, azon módosítani akkor már nem olyan nehéz dolog, mint kitalálni, megvalósítani, elfogadtatni…