Teszt: Sony Ericsson Z770i – design és sebesség

A Sony Ericsson a februárban Barcelonában megrendezett Mobil Világ Kongresszuson jelentette be legfrissebb termékeit, melyek között szépen csendben meghúzódott jelen tesztalanyunk, a Z770i. Ez persze nem is csoda, hiszen egy ilyen középkategóriás modellnek sokkal nehezebb az érdeklődés középpontjába kerülnie, mint például a sokak által várva várt, első Windows szoftveres Sony Ericssonnak, az Xperia X1 okostelefonnak, vagy például az általunk korábban már bemutatott, szuper-vékony 5 megapixeles telefonnak, a Sony Ericsson C902-nek.

Lényeg a lényeg, a Sony Ericsson Z770i-nek nem csak a globális mobilpiac, hanem a házon belüli rengeteg készülék dzsungelében is fel kell mutatnia valami maradandót. Hogy mindez sikerül-e neki? Rögtön kiderül, ehhez csupán a hátra lévő mintegy 10 ezer karaktert kell gyorsan átolvasni!

Design

Elég csupán néhány pillantást vetni a Z770i-re, hogy azonnal rájöjjünk, ezúttal bizony nem a már-már túlburjánzó szolgáltatási kör és túlszárnyalhatatlan tudás kerül a középpontba, hanem sokkal inkább az egyedi külső megjelenés. Bizony így van, hiszen egy ehhez hasonló, filigrán megjelenésű telefonban elég ritkán találunk 5 megapixeles kamerát, vagy például Wi-Fi-t, ami persze nem is csoda, hiszen a Z770i-t elsősorban a designos külsejű és középkategóriás mobilra vágyóknak szánja a gyártó.

A mérlegen egész pontosan 91 grammot nyomó Sony Ericsson Z770i vastagsága 16 milliméter, mely érték korántsem számít rekordnak, lévén, hogy ennél még a divatteremtő Motorola V3 is vékonyabb bő 1 milliméterrel. Ezzel együtt azonban elmondható, hogy a Z770i kellemesen vékony ahhoz, hogy különösebb nehézségek nélkül bármikor könnyedén becsúsztatható legyen a zsebünkbe.

A 93 milliméter hosszú és 48 milliméter széles készülék designja abszolút nincs túlbonyolítva, szögletes formákat és lekerekített íveket egyaránt találunk az egyébként a közepesnél némileg jobb minőségű modellen. A két fő szerkezeti egységet összekötő zsanér egyik oldalán koncentrikus köröket, másik oldalán pedig egy a hordszíj rögzítésére szolgáló kis fület találhatunk. A nálunk járt tesztkészülék a Graphite Black fantázianevet viselő verzió volt, mely ennek megfelelően fekete és ezüst-szürke színekben pompázott, de megjegyzendő, hogy a telefonból ezenkívül egy Vogue Red és egy Exquisite Gold nevezetű variáns is elérhető.

A szabványos USB csatlakozó alkalmazásától továbbra is irtózó Sony Ericsson a Fast Port csatit ezúttal a baloldalra tette, és sajnos semmivel sem fedte be. A Memory Stick Micro (M2) memóriakártyákat támogató bővítőslot az ellentétes oldalra került és már fedelet is kapott, közvetlen közelében pedig a szokásos hangerőállító gombok keresendők. Az alsó és felső élek teljesen csupaszok, a nem túl jó minőségű hátlap alatt pedig egy 930 mAh kapacitású lítium-polimer akkumulátor teljesít szolgálatot (350 órás készenlét, 8,5 órás beszélgetési idő).

Kijelző, billentyűzet

A felhajtható fedlapon elhelyezett kiegészítő kijelzőt a gyengébbik nem képviselői akár a sminkjük gyors megigazításához is használhatják, ugyanis inaktív állapotában a display mint egyszerű tükör funkcionál. Ilyenkor úgy tűnhet, hogy a külső kijelző ovális formájú, ami persze tévedés: elég megnyomni valamelyik gombot, vagy egy bejövő hívást fogadni, hogy felvillanjon a 128×36 pixeles panel, mely ugyan nem színes, hanem csak monokróm, ellenben a legfejlettebb OLED technológiára építkezik, és tökéletesen el tudja látni a rábízott, nem túl bonyolult feladatokat (óra megjelenítés, hívófél kijelzés).

A belső kijelző már nem OLED, hanem TFT technológiájú, ennek persze nem sok gyakorlati hátrányát észleljük a hétköznapi gyakorlatban. A QVGA, tehát 320×240 pixeles felbontású panel 2,2 colos képátlóval rendelkezik: a 45×34 milliméteres kijelző egész pontosan 262.144 színárnyalatot képes a szemünk elé tárni. A fényerő hat fokozatban, az óra mérete pedig két lépcsőben állítható, ezenkívül pedig említést érdemel még a tizenkét ikonos és sajnos nem átszervezhető menürendszer, a kijelzővédőként használható fotók, illetve a négy gyári téma (Clarity, Fiber, Maple, Neon).

A telefon egyik legegyedibb megoldása nem más, mint a billentyűzet, no persze sietek hozzátenni, hogy ilyen kialakítású spéci billentyűzetet az elmúlt években már nem is egyszer láthattunk. A RAZR designiskola jegyében fogant billentyűzet gyakorlatilag egyetlen perforált és kék gumibetétekkel szegmentált lapból készült. Legalul egy hosszú csík jelöli a mikrofont, nem sokkal felette pedig egy ezüstös rizsszem jelképezi a ki/bekapcsoló gombot. Ez utóbbihoz hasonló formát kapott egyébként a navigomb négy széle, illetve a két funkciógomb. Az ergonomikos kialakítású billentyűzet alapvetően jól használható, persze tartósságát csak egy hosszabb teszt során tudnánk kipróbálni.

Kamera

Arra már a bevezetőben is próbáltam célozni, hogy fotózás terén a Sony Ericsson Z770i-nek vajmi kevés esélye van megszorítani például a nemrégiben TIPA díjat kapott Nokia N82-t, ez persze nem is lehet célja ennek a középkategóriás divatmobilnak. A fedlap felső szekciójába került kamera modul gyakorlatilag úgy mered felénk, mint a mitológiai küklopsz egyetlen szeme: lencsevédőről ne is álmodjunk, de hogy még a lencsét sem sikerült némileg besüllyeszteni, az mindenképp furcsa és érhetetlen.

A karcolódásra tehát sajnos igen csak hajlamos optika mögött egy 2 millió képpontot számláló, CMOS technológiájú szenzor lakozik, melynek segítségével három különböző felbontásban fotózhatunk: 1.600×1.200, 1.280×1.024 és 640×480 pixel. Optikai zoom természetesen nincs és a 2,5x-es nagyításra képes digitális zoom is csak VGA módban hajlandó működni, de ami ennél égetőbb probléma, hogy ezúttal még autofókuszt sem kapunk a pénzünkért. Ha az elkészült felvétel nem felel meg az elvárásainknak, hathatós segítséget nyújthat a Photofix nevezetű képjavító technológia, a már jól ismert Photo DJ pedig a fotók szerkesztésében lehet társunk. A fotókat MMS-ben, e-mailben és Bluetooth-on keresztül továbbíthatjuk, illetve akár egyetlen gombnyomással feltölthetjük a blogunkba is.

Vaku hiányában be kell érnünk a sajnos elég nagy képzajt produkáló éjszakai üzemmóddal és bizony negatívum, hogy a kamera által látott kép nem tölti be teljesen az LCD-t. A fehéregyensúly szabadon állítgatható, a zárhang kikapcsolható és digitális effektekkel is szépíthetők, vagy éppen csúfíthatók a felvételeink. Amennyiben keretbe fotózást választunk, a felbontás VGA-ra redukálódik, csakúgy, mint sorozatfelvétel módban, amikor is négy darab fényképet készít egymás után a kamera. Panoráma módban három fotót fűz össze a technika, videózáskor pedig adott ugyan a 30 képkocka/másodperc sebesség, de nem VGA, hanem csak QVGA felbontás mellett. Videószerkesztésre a Video DJ alkalmazás használható.

Szolgáltatások

A címben említett ˝sebesség˝ ezúttal nem arra értendő, hogy a Z770i különösen gyors működésű lenne, bár ezzel sincsenek problémák, hanem arra, hogy esetében a leggyorsabb adatátviteli technológiákat is bevetette a gyártó. A GPRS ma már az abszolút minimum, az EDGE teljes joggal várható el, az UMTS jó ha van, a HSDPA pedig maga a wireless gyönyör – nos, a Z770i mind a négy adatátvitelt támogatja, HSDPA módban pedig optimális esetben akár 3,6 Mbit/s-os letöltési sebességet is képes elérni. Wi-Fi ugyan nincs, de ez bocsánatos bűn, a Bluetooth 2.0 (A2DP) és az USB 2.0 pedig természetesen nem hiányzik a repetoárból.

A Sony Ericsson a háromsávos (900/1800/1900 MHz) Z770i kapcsán kiemelt figyelmet szentelt a netes szolgáltatásoknak, így például az e-mail kliensnek, az RSS olvasónak, vagy a 3.4-es verziószámot viselő NetFront webböngészőnek. Az alapértelmezett Google keresőt kapott webböngésző úgynevezett mágneses egérmutatóval rendelkezik, mely megkönnyíti és a személyi számítógépekéhez hasonlóvá teszi a világháló böngészését. A Smart-Fit megoldás szükségtelenné teszi az oldalirányú görgetést, ezenkívül pedig teljes képernyős üzemmódot és 10 százalékonként állítható nagyítási funkciót is kapunk.

A névjegyzék kapacitására egyetlen rossz szavunk sem lehet, lévén, hogy akár hétezer telefonszámot és ezer bejegyzést is el lehet tárolni benne, bejegyzésenként pedig maximum húszféle adat menthető el. A naptárban nincsenek külön eseménykategóriák és sajnos a számológép sem rendelkezik tudományos funkciókkal. Az ébresztő öt különböző riasztási időpontot támogat, amikor is a telefon kedvenc MP3 muzsikánkkal, vagy egy rádióadó műsorával is képes ébreszteni.

Az MP3 és AAC támogatású zenelejátszó ugyan nem Walkman besorolású, ettől függetlenül nem csak TrackID funkciót, hanem még Mega Bass hangzást és széles sztereó üzemmódot is kapott. Ezenkívül sztereó FM rádiót is kapunk a pénzünkért, mely húsz csatornát tud memorizálni és az RDS adatokat is megjeleníti. Végül, de nem utolsó sorban említést érdemel még a Google Maps alkalmazás, a diktafon funkció, illetve a három egyedi játék, a Brain Juice, az Investigators és a Tennis.

Konklúzió

A Sony Ericsson Z770i-ből vélhetően sosem válik egy több millió példányban eladott bestseller telefon, ehhez ugyanis úgymond kicsit túl szürke modell, az viszont tény, hogy leendő vásárlói feltehetően nem csalódnak majd benne. Summa summarum, a Z770i egy középkategóriás kagylómobil, egyedi designnal, gyors adatátviteli megoldással és egy nem túl erős kamerával. Érdemes lesz egyébként odafigyelni a minimálisan módosított testvérmodellre, a nemrégiben bejelentett Z780i-re…

Pozitívum: QVGA belső kijelző, OLED külső display, egyszerű bővíthetőség, GPRS, EDGE, UMTS, HSDPA, Bluetooth 2.0, USB 2.0, RSS, NetFront böngésző, sztereó FM rádió RDS-sel, MP3/AAC zenelejátszó, TrackID, Mega Bass, Google Maps, diktafon, telefonkönyv.

Negatívum: közepes minőség, fix fókuszos és LED-vaku nélküli kamera, nincs szabványos USB és 3,5 milliméteres csatlakozó aljzat, az alapcsomagban nincs memóriakártya.

A cikk írásakor még egyik hazai mobil szolgáltatónál sem kapható a Sony Ericsson Z770i.