Internet időskorban

Jelenleg közel 4 millió 50 év feletti él Magyarországon, viszont e generációnak mindössze 16 százaléka részesül az információs társadalom előnyeiből. Ez felveti azokat a kérdéseket, hogy vajon elég gazdag-e Magyarország ahhoz, hogy lemondjon az aktív korú népesség nagyobbik feléről, és kirekessze őket az információs társadalomból? Van-e a társadalomnak joga arra, hogy az internet-korszakban csak a gyerekek, fiatalok, magasan képzettek, magas jövedelműek, városlakók előtt nyissa meg a digitális univerzumot, és az idősebbeket, távoli falvakban élőket, szegényebbeket, iskolázatlanabbakat kizárja ebből? Vajon helyes az, hogy e helyzet változtatásáért tevő szervezetek mindennapos pénzügyi gondokkal küzdenek?

Információs társadalomfejlődés integráció nélkül
Az Inforum és a BME-UNESCO ITTK (Információs Társadalom- és Trendkutató Központ) második alkalommal elkészített e-Befogadás jelentése megállapítja: Magyarországon kritikus az idősebb generáció információs társadalomba való integrációja. Az információs társadalomból kirekesztettek aránya évenként csak kevesebb, mint 4 százalékponttal apad. A nyugdíjasoknak mindössze 4 százaléka, azaz körülbelül 75 ezer fő tekinthető rendszeres internetezőnek, ami nemzetközi összehasonlításban megdöbbentően alacsony arány. Az időskori internetezést befolyásoló tényezők között ki kell emelni a magasabb végzettséget, a gazdasági, szellemi aktivitást, a többszemélyes háztartást és a jövedelmet.

Drámai az a tény is, hogy a digitálisan írástudatlanok közel fele 60 éves, vagy annál idősebb, emellett 68 százalékuk inaktív. Meghökkentő, hogy a nyugdíjasoknak mindössze 3 százaléka vett részt valamilyen számítógépes képzésen, oktatáson az elmúlt 3 évben. Ennek oka nem a jelentkezők, hanem a képzőhelyek még mindig alacsony számában keresendő. Amikor Nemzeti Digitális Közmű kiépítését fontolgatja a kormány és a politikai erők, akkor nem lehet szó nélkül elmenni az igényfelkeltés, felnőttoktatás, a segítő szolgálatok (mentorálás) problematikája mellett. Be kell látni azt is, hogy 2-8 órás ismeretterjesztés e célcsoportnak felesleges pénzkidobás: alaposabb, nyugodtabb tempójú, közösségteremtést segítő oktatásra, fejlesztésre lenne szükség.

A digitális megosztottságból a digitális lehetőségekig
A kutatási eredmények azt mutatják, hogy nincs technofóbia az idősek körében. Amennyiben használókká válnak, ugyanolyan hasznosnak ítélik az internet lehetőségeit, mint a fiatalok. A digitális világ különösen hasznos lehet számunkra a társadalmi részvétel, az önkifejezés, önérvényesítés szempontjából. Komoly egészségvédelem valósítható meg az internet-használó idősebbek körében: a frusztrációs hatások csökkenésével a pszichoszomatikus betegségek (és így a korai halálokok jelentős része) kialakulásának veszélye is csökken.

A kutatási eredményekből az is kiderül, hogy a tipikus 50 év fölötti hálózati polgár profilja nagyon hasonló az átlagos-tipikus internetező profiljához, azonban az életkorban előrehaladva a nagyobb városoktól távolodva csökken a gazdagok, felsőfokú végzettségűek, gazdaságilag és társadalmilag aktívak száma. Ezért a helyi közösségek, civil szervezetek, az állam és a piaci szereplők feladata, hogy azokat segítse, akiket (még) nem hajlandó fogyasztónak, a piac résztvevőjének tekinteni az IKT (és más) iparág, akikhez nem kopog be a gyerek vagy unoka, akiknek barátai nem mutatják meg az első kattintások mikéntjét.

A jelentés összességében megállapítja, hogy Magyarország is jó eséllyel érne el jelentős eredményeket a befogadó információs társadalom aktív eszközei – például szélessávú infrastruktúra, e-közszolgáltatások, digitális írástudás, online szolgáltatások – bővítése révén, melyek segítségével a magyar társadalom integrációs ereje is növelhető lenne, elő lehetne segíteni az esélyegyenlőség, a gazdasági aktivitás, a foglalkoztathatóság, mindezen keresztül pedig az életminőség növelését.