Teszt: HTC Sensation – Kétmagos szenzáció

Hogy ne borzoljam túl a kedélyeket, máris megmondom a választ: részben. A HTC ugyan még tovább tudta fokozni azt, amiben már eddig is nagyon jó volt, viszont sajnos abban, amiben az utóbbi időkben nem volt túl erős, most sem sikerült igazán nagyot előrelépnie. Az összkép azonban még így pozitív, lássuk a részleteket!

Van benne anyag
Az egyik dolog, amiben a HTC a kezdetektől nagyon komolyan az élmezőnyhöz tartozik, az az elképesztő anyag- és összeszerelési minőség. Az ő készülékeik szinte sohasem nyekeregnek, kattognak, nem lötyög a hátlapjuk és többnyire a felhasznált anyagok is prémium minőséget sugallnak. Mint felsőkategóriás készülékről, természetesen a Sensationról is mindez abszolút elmondható, de talán még a gyártótól megszokott színvonalon belül is a legfelső szekcióba sorolható e típus. A rendkívüli masszívitás egyrészt a temérdek fém alkotóelemnek köszönhető, ami persze alaposan megnyomja a mérleg nyelvét is a 100 grammos határ fölé (egészen pontosan 48-cal). Ezen kívül a használt műanyagok is a lehető legjobb minőségűek, a hátsó fedőelem pedig nem is annyira hátlap, mint inkább burkolat. A kijelzőt leszámítva ugyanis szinte minden részt lefed ez a leválasztható rész, elsőre nehezen is jön rá az ember, hogy itt nem egy lepattintó hátlapot kell leszedni a készülékházról, hanem a kijelző részt kell inkább kiemelni egy keretből.

A különös fém burkolat – lecsupaszítva.

Különös design
A kifogástalan anyagminőségű Sensation megjelenése már kevésbé lenyűgöző. Ez persze nyilán szubjektív dolog, de kicsit az a baj vele, mint jó ideje számos HTC készülékkel, hogy ránézésre szinte ugyanaz, mint a korábbi modellek akármelyike, csak a méret változott. Igaz, ez kivételesen a Sensationra csak szemből igaz, mert ha a hátát is szemügyre vesszük, akkor ott már egy igen szokatlan háromszínű hátsó mintázatra bukkanhatunk, amely nyilván az egyediséget hivatott képviselni. Meg is teszi, de nem feltétlenül pozitív értelemben. Mikor először láttam engem nem igazán győzött meg, de azt gondoltam, hogy csak az én letisztult megjelenés iránt rajongó ízlésvilágomnak nem jön át a „foltos” hátlap. De aztán többeket megkérdeztem, és úgy tűnik nem vagyok egyedül ezzel. Mindez számomra azért érthetetlen, mert anno pont a HTC volt az a csapat, akik nagyon bátran és rendkívül jó érzékkel nyúltak a designhoz. Gondolok itt a Touch Diamond modellek merész hátlapjára, vagy éppen a Hero és a Legend típusok formabontó kialakítására.

Multimédia
Az említett többszínű hátlap a másik igen nagy érdeklődésre számot tartó része a kameramodul, amely két apró led és egy hangszórókimenet társaságában lelhető fel. A HTC készülékeinek az egyik legtámadhatóbb része mindig is a kamera volt és sajnos ezen a ponton ezúttal is felemás végeredmény született. A felbontással nincs gond, hiszen a 8 megapixel jelenleg bőven az élbolyban tanyázik, azonban a képek minősége továbbra sem az igazi, hiába fogadkozott a HTC, hogy ezúttal ez is rendben lesz. A dolog azzal kezdődik, hogy nincs exponáló gomb. Hiába az állandóan dolgozó, meg érintésre is reagáló autofókusz funkció, a dolog valahogy nem az igazi. Ez már több telefonnál is bebizonyosodott, hogy egyszerűen szükség van fizikai elsütő billentyűre a kényelmes és hatékony kamerahasználathoz.
Ami pedig a minőséget illeti, a Sensation legfeljebb verőfényes napsütésben hoz korrekt eredményt. Ahogy fogyni kezd a megvilágítás, erősen romlásnak indulnak a képek, különösen az élesség és a képzaj tekintetében – előbbi intenzív romlásnak, utóbbi pedig erősödésnek indul. A dolgon a hátlapi dupla led fény sem segít gyakorlatilag semmit. Hiába van két led, még a közelebbi témájú képeknél sem igazán világítja be a fotókat (lásd a party képet).
Ami viszont pozitív, az a mozgóképalkotás, ahol a full HD felbontás is felüti a fejét, méghozzá sztereo hangrögzítés mellett. Itt a minőség és a sebesség egyaránt remek, folyamatosan dolgozik az autofókusz is és ennél a felvételi formánál nem is olyan zavaró a virtuális felvevő gomb. Az elkészült alkotások elég korrektek, a régebbi alap digitális fényképezőgépek mozgóképfelvételeit simán übereli a Sensation. A videozásnál is bekapcsolható a dupla led fény és itt talán egy kicsit jobban is használható, mint az állóképalkotásban.

Az új Sense – a verhetetlen
Ha a világ összes mobilgyártóját befoghatnám egy közösen megalkotott, tökéletes mobiltelefon elkészítésére, a kezelőfelületet egész biztosan a HTC-re bíznám. A cég saját felülete, a Sense már a kezdetektől etalon volt az Android mobilok között, azonban a megújult változat szinte minden képzeletet felülmúl. Persze a jó szoftverhez itt vas is van dögivel: egy 1,2GHz-es duplamagos processzor igazgatja a rendszert, 768 MB RAM és 1 GB ROM támogatásával. A komoly hardver és a kifogástalan optimalizálás miatt eleve elképesztően dinamikus és gördülékeny az új szoftver, amelyet egyszerűen élmény használni, a szó legszorosabb értelmében véve. Egyetlen más Android – vagy bármilyen egyéb – operációs rendszer felületet sem olyan kellemes használni, mint ezt a rengeteg apró figyelmességgel teletűzdelt, borzasztó látványos megoldást. De mondok rögtön példákat is. Nagyon szívmelengető érzés például, hogy a Sense megkérdezi tőlünk minden egyes olyan számot érintő kimenő, vagy bejövő hívás esetén, ami nem szerepel a telefonkönyvbe, hogy akarjuk-e menteni azt. Emlékszem, egykor ez az Ericsson mobilok sajátossága volt és ott is nagyon hasznosnak találtam. Ráadásul a dolog egyáltalán nem tolakodó, hiszen rögtön az is megjelenik minden alkalommal, hogy akarjuk-e ezt a kérdést látni a jövőben, vagy nem. Aztán ott van az átköltözés opciója is, ami elvileg szinte bármilyen készülékről segíti a névjegyeink átörökítését az új készülékünkre. És ezek még csupán a jéghegy csúcsát képviselő, apró kiegészítő megoldások. Az igazi különlegesség a teljesen átalakított megjelenés, amely immár 3D-s nézetű lett, vagyis az egyes görgethető oldalak mozgatása nem is annyira jobbra, vagy balra történik, hanem inkább körkörösen. De egy ujjösszehúzással például kicsinyítve láthatjuk egymás mellet/alatt mind a hét teljesen személyre szabható fület.

Teljes alakíthatóság
Apropó személyre szabhatóság: jelen esetben e kifejezés messze nem merül ki abban, hogy ikonokat, mappákat, vagy egy két widgettet kipakolhatunk a fülekre. Külön lehet variálni az úgynevezett jeleneteket, amelyek meghatározzák az alaphelyzetben kint levő widgetteket, aszerint, hogy utazásra, közösségi jelenlétre, multimédia megtekintésre, vagy épp munkára rendezkedtünk be. Emellett variálható a felszín, illetve adottak olyan élő háttérképek is, amin például az időjárás folyamatosan megy a háttérben. Az az időjárás, amelyik ezúttal is dinamikusan megjelenik a kijelző óra widgettjében, s amely egy kattintásra rendkívül látványosan megjeleníti az adott helyi, illetve a kiválasztott egyéb városok időjárás viszonyait. De ugyanez megtörténhet a lezárási képernyőn is, ami ugyancsak nagyon nagy telitalálat lett. Itt is rengeteg lezáró képernyő felület választható. A dolog úgy kezdődik, hogy a kioldó gomb lenyomásával egy külön felületen találjuk magunkat, ahol adott egy apró gyűrű jelenik meg a képernyő alján, melynek segítségével egyrészt fogadhatók a hívások, másrészt négy alapalkalmazáshoz is hozzáférhetünk közvetlenül az adott ikon gyűrűbehúzásával. E négy ikon illetve a kijelző tetején megjelenő óra között pedig mindig annak megfelelő történések zajlanak, hogy éppen milyen lezárási képernyő-témát aktiváltunk (amely egyébként egyáltalán nem kell, hogy azonos legyen a kijelzőtémával). Itt is jelen lehet – ugyancsak igen látványosan – az adott hely időjárás-megjelenítése, vagy a fotóalbum képei, de akár az egyes közösségi frissítések tartalmai is szállingózhatnak egymás után kis ablakokban; éppen úgy, ahogyan a tőzsdei árfolyamok random átúszása is megtörténhet a képernyőn. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy az említett készenléti ikonok is cserélhetők tetszés szerint. Magyarul mindenféle lehetséges módon variálható még ez a bejelentkező kijelző is, amivel igazából többnyire csak feloldjuk a telefont – zseniális. Az egész nagyon modern, nagyon élmény. Aki kézbe vette és elkezdte nézegetni, szinte képtelen volt visszaadni.

Social
A Sense a fentiek mellett ráadásul, hogy úgy mondjam „szociálisan igen érzékeny”. Azaz szinte mindent szinkronizál mindennel. A névjegyzékünk, ha csak korlátozottan is, de kezeli a SIM névjegyeket, illetve természetesen adott az automatikus Facebook szinkronizáció is. Ez így önmagában persze még nem nagy szám. Azonban az, hogy egyes adategyezésekből a szoftver simán rájön, hogy egy személyről van szó, ha az totálisan más néven szerepel a névjegyzékben, mint mondjuk a Facebookon, így igazából összetartozik… nos, ez már elég durva. Ráadásul szinte soha nem is téved. Ilyenkor minden rendelkezésre álló adat alapján csinál egy ajánlást a telefon, amit mi elfogadhatunk, vagy nyilván el is utasíthatunk. Mindezt önmagában, a háttérben szép csöndben fésülgetve a kontaktokat. Emellett szintén idevág még a kissé talán Sony Ericssonos (hopsz, most már csak Sonys) Friend Stream widgett jelenléte is: itt egyben jelennek meg az egyes ismerősök különböző állapotfrissítései és közösségi megosztásai. Nekem ez a funkció nem működött tökéletesen, ugyanis az automata frissítést akármilyen időintervallumra állítottam elég ritkán hozta össze a rendszer. Így időnkén manuálisan kellett ráfrissíteni, de ez kibírható.

Adatátvitel
A kínálat gyakorlatilag teljes körű: nem kevesebb mint 14,4Mbps sebességű mobiladatátvitelre képes a Sensation, amelyet Wi-Fi hotspotként is képes megosztani, de adott a normál WLAN lehetőség, a DLNA kompatibilitás és a 3.0-ás Bluetooth egyaránt. A készüléket géphez csatlakoztatva pedig eldönthetjük, hogy csak tölteni szeretnénk, adatokat szinkronizálnánk, vagy modemként akarjuk használni azt. Adott még persze a GPS is, ez már a középkategóriában is alap, úgyhogy nem is okozott jelenléte semmiféle meglepetést.

Summa
Nagyon kettős érzéseket keltett bennem a HTC Sensation. Egyfelől szerintem kissé otromba, és – bár ezért lehet, hogy lesznek akik megköveznek – igencsak csúnyácska is. Továbbá nincs rajta exponáló gomb, a fotók, amiket készít pedig finoman szólva is hagynak maguk után kívánni valót. Mindezt pedig ráadásul igen borsos áron kínálja a tajvani cég, még a kezdeti túlárazás lecsengése után, most is több mint 120 darab ezrest kell letenni az asztalra egy Sensationért.
A mérleg másik felén viszont ott van tökéletes anyagminőség, és egy olyan valóban felhasználói élményt biztosító kezelőfelület, ami maga a tökély, amit használva az ember megérti, miért is az intelligens mobilok a jövő telefonjai. Egy felület, ami tényleg oly mértékben személyre szabható, hogy az példanélküli. Ez a szoftver annyira telitalálat, hogy időnként mikor használjuk, úgy tűnik, szinte mindegy is hogy néz ki a telefon, vagy mit tud a kamera, mert ilyen egyszerűen kell nekünk.
Összességében tehát azt mondanám, hogy a HTC Sensationben egy remek irányt látok kibontakozni. A Sense tökéletes alap a sikerhez, de vissza kell térni a korábbi attraktív design-filozófiához, illetve a képalkotás terén sokkal komolyan oda kell lépni. Ha így lesz, akkor a HTC bizony könnyen megint megrengetheti a piacot. A Sensationt jelen formájában azoknak ajánlanánk, akiknek nem elsődleges szempont a mobillal történő fotózás, illetve egyáltalán nem a külső megjelenés alapján választanak telefont – nekik viszont nagyon.