Teszt: teXet X-driver – nagy és elpuszíthatatlan

A sors fintora, hogy éppen akkor repedt el a szupertelefonom (Sony Xperia Z Ultra) kijelzője, amikor egy ütés- és vízálló, vagy rövidebben strapatelefon kerül hozzám tesztelésre. Ha valaki, hát én tudok vigyázni a telefonjaimra, most sem hibáztam. Nem ejtettem le, nem vertem neki semminek. Álló helyében elrepedt, a probléma ismert és a Sony elvileg garanciában cseréli. De akkor is: hetekig telefon nélkül maradni a magamfajta nomofóbiásnak (Lásd: nomophobia. Jelentése: rettegés a mobiltelefon nélkül maradástól) ez maga a büntetés. Ráadásul hosszú hétvége péntekjén történik mindez. Ehhhh!

Szóval én most éppen át tudom érezni a törhetetlen és vízhatlan telefonok jelentőségét. Csak az a baj ezekkel, hogy általában a belső gyengécske vagy közepes, így a telefon maga visszalépés azoknak, akiknek szuper telefonjaik vannak és ezekről akarnak egy ilyen strapatelefonra átköltözni. És a strapatelefonok között az androidosak meg különösen ritkák. Az persze igaz, hogy bizonyos kompromisszumokra hajlandó az ember, ha cserébe biztonságot kap. Ha cserébe nem kell többet aggódnia. Igazán sokat nem várunk el egy telefontól csak annyit, hogy amit mi kibírunk, azt bírja ki. A teXet ezt már az előző modelljével, a TM-3204R-es modellel is tudta, amelyet egyébként én magam is teszteltem és tetszett. A véleményem ide kattintva olvasható.

A teXet X-driver esetében azt vártam, hogy még kevesebb kompromisszumot kelljen elviselnem és ezt meg is kaptam. Igazából hálásnak kell legyek a sorsnak – vagy inkább a Tanfield-nek, akiktől a tesztkészüléket kaptam -, hogy ha már össze kellett törnöm egy telefont, akkor ez olyankor történt, amikor volt nálam egy másik, amire egyébként nagyjából 15 perc alatt költöztem át. A legtovább az tartott, hogy az SMS-eket és a híváslistát visszaállítsam a Backup To Gmail segítségével, amelyet egyébként ajánlok mindenkinek, ide kattintva tölthető le. Összességében tehát egy fél óra sem telt bele és teljesen otthon éreztem magamat az X-driveren.

A hosszas bevezető után következzenek a tapasztalataim, amelyekből így aztán vannak is rendesen, hiszen napok óta lakom a telefonon. Az első és legfontosabb tapasztalat a döbbenet, amit az emberek arcán látok, amikor előveszem. Mindenki érzi azonnal – még az is, aki nem ért a telefonokhoz – hogy valami komoly dologgal van dolgunk. Komoly telefon ez, mégis csak 70 magyar ezres környékére került az ára. Ennyiért lelhetjük meg az online boltokban, ha a nevére rákeresünk. Hetven ezresbe kerül tehát az, hogy soha többet ne kelljen féltenünk a telefonunkat és hogy szinte soha ne maradjunk térerő nélkül. Mert a második fontos tapasztalat az, hogy ez a készülék is dupla SIM-es, így ha az egyik hálózaton nincs térerő, akkor a másikon van.

Mivel az interneten keresgélve számos videót találhatunk arról, mit is bírnak a teXet törhetetlen telefonjai, és így a tesztünk tárgyáról, az X-driverről is lehet lelni ilyen szadista videókat, én magam nem kínoztam. Akit érdekel a dolog, az írja be a YouTube keresőjébe, hogy “teXet X-driver crash test” és talál ilyen videókat. Főleg oroszokat. Például azt, amelyik ide kattintva is elérhető. Maradjunk annyiban, hogy ritka az, amikor a telefon kiesik a negyedik emeletről, vagy feldobjuk olyan magasra, amennyire csak tudjuk.

Az is ritka, hogy átmenjünk rajta egy KAMA3-al, vagy hogy ezzel törjük meg a diót a bejglibe. Ha mégis ilyesmire vetemednénk, ezeket is kibírná, de a mindennapos eséseket, karcolásokat meg mindenképpen. A vízállósága pedig IP68, ami azt jelenti, hogy a port és a vizet is bármeddig elviseli. Bár-med-dig.

Az tehát vitathatatlan, hogy amit egy telefonnak ki kell bírnia, azt ez a gép ki is bírja. Mit kell ezért cserébe adjunk? Nem sokat. Qualcomm Snapdragon S4 MSM8225-ös, 1000 MHz-es, dupla magos processzor került belé, amely viszont a ráeresztett tesztszoftverek szerint jó néhány 1200 MHz-es konkurensét le is nyomja. Az AnTuTu azt mondja rá, hogy “nem rossz”. A  mindennapjainkban ez annyit jelent, hogy a készülék szépen elketyeg és nem akad. Sem az átlagos, sem a kissé hardverigényesebb szoftverek esetében sem.

A grafikus egység egy Adreno 203-as, amely kicsit elavultabb már, de teszi a dolgát. A jól használhatósághoz hozzájárul a 2 GB telepítési memória, amely minden szoftver telepítésére elég. Érdekesség, hogy az összes hivatalos weboldalon 768 MB-ról írnak, valójában viszont 2 GB a miénk. Belső tárhelyként kapunk 4 GB-ot, amelyet 32 GB microSDHC kártyával bővíthetünk.

A komfortérzetünket növeli a 800×480-as, 4 colos többérintős képernyő, amely IPS technológiával szolgáltat minden szögből jól látható, szép képet és a fényerejével sincs baj. Mivel az üveggel akár diót is lehet törni, erre védőfóliát tenni olyan, mint egy tankot lelakkozni. Felesleges. A képernyő bírja a késsel karcolászást is – persze miért is karcolásznánk késsel?  -, gyakorlatilag sérthetetlen. A géptest kialakítása olyan, hogy a rajta elhelyezett gumírozás kicsit kiemelkedik, így a képernyő orcára helyezve sem ér a felülethez és ez is sok mindentől megvédi.

Ha már géptest: ahogyan azt a teXet ütésálló modelljeitől megszokhattuk, az összes csatlakozó zárt, mégpedig olyan fedelekkel, amelyeket le lehet egy csavarhúzóval cserélni, ha elhasználódnának. A mindennapokban körömmel nyithatóak, a csavarok csak arra szolgálnak, hogy ne kelljen szervizben cseréltessük a fedeleket. A képeken látható csavarok tehát igaziak, nem dizájnelemek, mint azt más, “úgynevezett” strapatelefonoknál már megszokhattuk. A hátlap leszereléséhez is tényleg kell egy lapos csavarhúzó, amit amúgy a gyári dobozban kapunk is, a karabinerre akasztva. Mert a gyári dobozban karabinert is kapunk, iránytűvel, ezt a géptesten kialakított fülbe akaszthatjuk bele. Gondoltak tehát azokra, akik terepen, mostoha körülmények között szeretnék használni a készüléket.

A készüléktest erősen brutális kinézetűre sikerült, a rajta elhelyezett gumi betétek és a tudatosan megrecésített dizájn csak fokozza ezt a brutalitást. Még véletlenül sem kerekded egyetlen részletében sem, inkább olyan érzése van az embernek, mintha baltával faragták volna. A tömege is erősíti a férfias érzést, hiszen a sok fémbetét miatt 265 grammra sikeredett, ami éppen a duplája az ekkora képernyővel érkező, hagyományos telefonokénak. Méreteit nézve sem éppen a nőiesség jut eszünkbe, hiszen 139×73,5×18 milliméterbe sikerült belegyömöszölni, amely dimenziókból a majdnem kétcentis vastagság a legdurvább.

A terepen való használathoz még számos dolog hozzájárul. Ilyen például a 2500 mAh-s akkumulátor, amely a dupla SIM ellenére is vidáman kibír két napot egy töltéssel. A dupla SIM azokat szolgálja, akik nem akarnak egy-egy szolgáltató gyengeségeitől függeni, így két különböző telefontársaság SIM-jét beletéve az esélyünk a jó térerőre megduplázódik. A dupla SIM kezelése tökéletes, dinamikus és egyszerűen beállítható. Egyetlen hiba talán a normál méretű SIM, amelyet manapság már nehéz idehaza találni. Adapterekkel ez a kis testi hiba orvosolható. A SIM-ek mellé megy be a microSDHC kártya is, amelyből tehát 32 GB-osat el is kezel a telefon.

A hely kell is, hiszen a gép tökéletesen alkalmas fényképezésre is, kapott egy közepes villanófényt, így sötétben is használható. A multimédiás tartalmak élvezetéhez nagyban hozzájárul a beépített FM-rádió és a tökéletes videólejátszási képesség is. A multimédia gyengesége talán annyi, hogy a 16:9 arányú dolgok készítésére nem lehet rábírni. A fotók is 4:3 arányban készülnek és a videók is, ez manapság már maradi felfogás. Ráadásul a videó maximális felbontása VGA, azaz 640×480 pixel, amely pedig már ezelőtt 5 évvel is átlag alattinak számított volna. A multimédia alatt tehát inkább a visszajátszást értsük, azon nincs semmi kivetni való.

A telefon kapott egy szuper A-GPS vevőt is, amely viszont – orosz márka ellenére – nem tudja a GLONASS rendszert, “csak” a GPS-t. De azt biztosan, így minimálisan 10 műhold felhasználásával pozíciónál. Hamar megtalálja a holdakat még fedett terepen is, így egy vizes lombozatú erdőbe sem fog csalni. A beépített mágneses iránytű is nagyon pontos, nem téved. A gép alkalmas számos navigációs szoftver feltelepítésére, a túrázóknak is ajánlom, mert jól bírja a strapát és nem kell rá jobban vigyázni, mint egy túra-GPS-re. Az sajnos tény, hogy a bekapcsolt képernyő zabálja az akkumulátort és így folyamatos navigáció mellett 2 óra alatt lemerül, de egy eltévedés esetén kisegíthet minket a bajból.

Azoknak ajánlanám a teXet X-drivert, akik egyrészt szeretnének kettő helyett egy telefont magukkal hordani, másrészt a strapabíróság oltárán hajlandóak feláldozni a kecsességet, a könnyedséget. Azoknak is ajánlom, akiknek a stílusához a férfiasság nagyon passzol hiszen ez a telefon a nap 24 órájában brutális, erőt sugárzó szikla. Még akkor is, ha éppen öltönyben, egy tárgyaláson kapjuk elő. Köszönjük a Tanfield-nek a tesztelési lehetőséget!