Windows Longhorn: döntés élet és halál között

Kis híján egy évvel ezelőtt óta (valójában korábban kezdődött, de a Windows Longhornnal csak egy éve függ össze) van napirenden a DVD-R/RW/RAM és a DVD+R/RW közötti harc, melyben akkor úgy tűnt, hogy a működőképesen, már alpha változatban létező Windows Longhorn véglegesen dönteni fog felemelkedésről és bukásról.

Az elmúlt idő alatt aztán mindkét szabvány tisztességesen megvetette a lábát a piacon, miáltal a döntési lehetőség kicsúszott a még több mint egy év múlva megjelenő új Microsoft operációs rendszer ˝kezéből˝.

Ismeretes, hogy a DVD-szabványok körüli, már akkor is hosszú ideje tartó káosz senkinek sem volt jó: a készülékgyártókat bizonytalanságban tartotta, hogy termékeiket melyik irányba fejlesszék, a vásárlókat várakozásra késztette, hogy milyen készüléket vásároljanak – egyik tábor sem húzott igazi hasznot a DVD-iparból, hisz a gyártók még magas áron kínált termékei iránt a vásárlók tömege nem igazán érdeklődött. A szembenálló felek az Apple, Pioneer, Samsung és Hitachi által támogatott DVD-R, DVD-RW és DVD-RAM, illetve a Philips, Sony, Dell és Compaq által támogatott DVD+R és DVD+RW formátumok – mindkettőjüknek megvannak a maga előnyei és hátrányai.

A Microsoft egy évvel ezelőtti beavatkozásának köszönhetően azonban utóbbiaknak állt a zászló, ugyanis az alpha változatban létező Windows Longhorn fejlesztését a ˝plusz˝ irányába tolták el. Most azonban fordult a kocka, miután kiderült, hogy a Windows Longhorn mindkét fő DVD-szabványt támogatja majd. Teszi mindezt úgy, hogy (remélhetőleg végre) natív operációs rendszer támogatást biztosít a floppy-hoz hasonló, írható/olvasható optikai tárolóeszközöknek is. Lehetővé teszi a DVD megkötések nélküli adatforgalmi kezelését, így a floppy első méltó és vélhetően sikeres utódja válhat belőle.

Mindezek mellett az elmúlt egy év rávilágított arra is, hogy a DVD-nek nem kell megvárni a Windows Longhornt az elterjedéshez: a DVD-termékek 2002 óta a világon az egyik legkeresettebb árucikkek.