Gyorsabb Internet minden felhasználónak: már jövőre

Az IBM ma bejelentette a valaha készített leggyorsabb szilícium tranzisztorokat, melyeket a számítógépes hálózatok sebességéért felelős chipekbe szánnak elsőként. A 210 GHz névre keresztelt parányi kapcsolóelem akár 110 GHz-es órajelen, vagy még e fölött is működhet. Körülbelül feleakkora áramfelvételük a jelenleg technológiához képest, viszont sebességük megközelítőleg 80 százalékkal nagyobb. A Kék Óriás egy működő chipen (Power 4) mutatta be, min dolgoztak kutatómérnökei.

Talán már a következő évben is elterjedhetnek kereskedelmi méretekben az ilyen tranzisztorokat tartalmazó chipek, melyek segítségével az adatátvitel tovább növekedhet az Internetre csatlakoztatott számítógépek között. Az elektromos jelek optikai jelekre való alakítása ugyanis lényegesen felgyorsul (ezzel az Internet üvegszálas gerinchálózata jelentős sebességnövekedést érhet el).

Ezt a bejelentést az egyre éleződő verseny hozta előre, az IBM és az Intel ugyanis folyamatos harcban áll egymással az új technológiák megalkotásában. Az IBM szilícium a szigetelésen (SOI – silicon on insulator) újításával a minél kevesebb energia felvételét célozta meg, illetőleg a keletkező hő minél jobb elvezetését (ezáltal gyorsabb működést biztosítva a chipeknek). Erre jelentette be válaszként az Intel a Terahertz nevű tranzisztorát, mely a SOI egyik változatára épül.

Mindenesetre az IBM-nél nagyon elégedettek a mostani bejelentéssel, ezzel a technológiával ugyanis már megközelíthető a stabil 100 gigabit/sec-es adatátviteli sebesség. Ha ez egyelőre nem is a legfontosabb cél, a 40 gbps hálózati sebességet több százszor alacsonyabb energiafelhasználással (ezáltal jóval kevesebb hőképzéssel) lehet biztosítani, amennyiben a fent említett tranzisztorokra alapoznak. A chipeknél szilícium germánium ötvözetet (melyet még 1989-ben jelentettek be és amelyet először 1998-ban alkalmaztak) használnak, az alacsonyabb energiafelvétel miatt.