A témáról Jörgen Städje írt nagyon hosszú és részletes értekezést annak kapcsán, hogy a CD-meghajtók egyre csak gyorsulnak (32x, 56x, 64x), és a nagyobb adatátviteli sebességet eddig – kevés kivételtől eltekintve – mindig a lemezforgatási sebesség növelésével érték el. Mindeközben az 1970-es években kifejlesztett CD-technológia eredetileg az CD-Audio-ra lett méretezve, amelynek forgási sebessége 530 rpm (a külső sávon 200 rpm).
Ehhez képest az – anyagában ugyan fejlesztett, de még mindig – azonos méretű adathordozókat az eredeti specifikációban megadottakhoz képest 64-szeres terhelésnek tesszük ki, amit nyilvánvalóan nehezen viselnek.
Jörgen Städje cikke teljes részletességgel kifejti, hogy a nagy fordulatszámok milyen hatással vannak a különböző típusú CD-kre, továbbá kitér arra is, hogy hogyan lehet a lemezek ezirányú tűrőképességét kiterjeszteni (illetve az adatátviteli sebességet más módon megnövelni) – amellett, hogy bemutatja a folyamatot, amikor az adathordozó nem bírja tovább…
A képekkel illusztrált cikket – legalább érdekességként – mindenképpen érdemes elovasni, mert olyan megvilágításba helyezi a problémát, ahogyan bárki számára érthető, aki használt már CD-t. Egyik ilyen érdekesség például, hogy a lemez szélének részecskéinek súlya a nagy sebességű forgás hatására 1500x-osra növekszik – ez pedig tökéletesen elegendő az anyag szétszakadásához és a darabok shrapnelszerű szétrepüléséhez és környezeti síkjának területén való komoly pusztításához. Vagy hogy ugyanez igaz a CD felületére a kezünkről feljutó szennyeződésekre vagy a matrica festékegyenetlenségeire is, amelyek megnövekvő súlyukkal kibillentik a lemezt a centírozott egyensúlyi állapotból, és…
…a meghajtókra ezután a lézersugárzásra figyelmeztető sárga jelzés mellé a tiszta kézre, a szemüveg használatára és a biztonsági távolság betartására utaló jelzést is fel kell tüntetni…