Ivanov Péter: a Vogel-sztori magyar szemmel – a CHIP Magazin tündöklése és…

A német Burda Kiadó Vállalattal létrehozta 50-50%-os tulajdoni hányad mellett a CHIP Holding GmbH-t. A Vogel a német számítástechnikai off- és online kiadói jogait, a szerkesztőségeket, valamint nemzetközi vállalatait apportálta a vegyesvállalatba. A Burda Vállalat készpénzzel biztosította a 50%-os tulajdonhányadát. A CHIP Holding GmbH a 100%-os tulajdonos a különböző Vogel Burda kezdetű német vállalatokban, például a Vogel Burda Communications GmbH-ban vagy a Vogel Burda Holding GmbH-ban. A Burda Kiadó által delegált, kiadói tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkező ügyvezető a cég reorganizációját az erős centralizációval, az úgynevezett párhuzamos tevékenységek megszüntetésével és a nyereséges külföldi vállalatok drasztikus forráselvonásával kívánta véghezvinni.

Ez utóbbi olyan veszélyeket vetített előre, amelyek túlmutattak a Vogel Burda új cégvezetése és a mi stratégiai elképzeléseink közötti feloldhatatlan ellentéteken.

A kiadó a tevékenységének jelentősebb részét már korábban is alvállalkozói kapcsolatrendszerrel biztosította. Az 1996 óta így működő rendszer segítette a gyors alkalmazkodást az ekletikusan változó gazdasági környezethez. A tavasz folyamán csupán annyi történt, hogy a korábban kisebb-nagyobb csoportokban tevékenykedő munkatársak két cégbe tömörültek. Ha lehet, még a korábbinál is nagyobb lelkesedéssel és igényességgel végezték munkájukat, amit a piaci eredmények igazolnak. Ezekhez a cégekhez később csatlakoztak a magyar Vogel közvetlen piaci értékesítéssel foglalkozó főállású alkalmazottai is.

Mivel mindezek biztosították a magyar Vogel nyereséges működését, igy ezek az események egyáltalán nem hatottak negatívan a tulajdonosok érdekeire.

Kívülállók számára is érthető, hogy korábban a szerződéses és munkaviszonyi kapcsolatban álló munkatársakban mekkora félelmét és bizonytalanságot keltett, hogy a többségi tulajdonos kővetendő példaként prezentálta a németországi vállalatainál végrehajtott nagyarányú létszámleépítéseket. Sokáig nem értették, hogy dinamikusan fejlődő, tekintélyes és nem utolsósorban nyereséges, piacvezető lapok esetében milyen pozitiv jövőt hozhat a csonkítás és leépítés.

Nemcsak ügyvezetőnek, hanem mint tulajdonosnak is az a véleményem, hogy azokon a gazdasági területeken, ahol az eredményeket kreatív műhelyek produkálják – és a kiadói tevékenység is ilyen – a lehető legésszerűtlenebb módszer gazdasági visszaesésekkor automatikusan létszámleépítéshez nyúlni. A kreatív műhelyek kialakítása hosszú-hosszú évek munkája a félprofesszionálisan és professzionálisan pozícionált szaklapok esetében, így a magyar Vogel esetében is. Csapatunk értelmetlen szétverésével rövidtávon el lehet érni jelentős költségmegtakarítást, de ezzel halálra ítélnénk egy fontos szellemi műhelyt, és ezzel együtt elveszne az eredményes szereplés esélye is az új gazdasági fellendülés bekövetkeztekor.

Tulajdonosi érdekeim és nem másodsorban a mi összeszokott, minden áldozatra kész csapatunk konkrét érdekei és jövője akkor került veszélybe, amikor a magyar Vogel többségi tulajdonosa létrehozott, pontosabban vásárolt Magyarországon egy kft-t. Ebben 100%-os tulajdonnal bír, ügyvezetője az a Carsten Gerlach úr, aki a Vogel Publishing Kft.-ben a többségi tulajdonos akaratából betölti az ügyvezetői posztot. A 2002. május 30-án vásárolt kft. csak a napokban vette fel a Vogel Burda Communications Kft. nevet. Tényekkel támasztható alá, hogy az új ügyvezetője fokozatosan átcsoportosítja a cég tevékenységet az általa irányított Vogel Burda Communications Kft.-be, amelyikben nincs tulajdonrészem.

Természetesen már megtettem a megfelelő jogi lépéseket a kisebbségi tulajdonom védelmében.

A Vogel Publishing Kft. 2002. szeptember 4-én tartott sajtótájékoztatóján elhangzottak minden részletét nem ismerem. A hozzám eljutott anyagokban nem volt szó a cégvásárlás céljairól, viszonyáról a Vogel Publishing Kft.-hez.