Deloitte & Touche: EU-csatlakozásra való felkészítés

Egy a közelmúltban született döntés alapján 2004. június 1-jén – épp egy hónappal a csatlakozás dátuma után – az EU tagállamok bevezetik az Európai Egészségügyi Biztosítási Kártyát (European Health Insurance Card). A kártya egyaránt hasznos lesz a vállalatok és a magánszemélyek számára.

Az egészségügyi kártya bevezetésével még kevésbé helytálló az a kritika, miszerint az EU inkább foglalkozik a piaci verseny támogatásával és határokon átívelő vállalkozások kérdéseivel, mint hogy olyan egyértelmű döntéseket hozzon, amelyek a hétköznapokban segítik az átlagpolgárokat. A Deloitte & Touche e komplex kihívásokra válaszolva állított össze egy olyan szolgáltatáscsomagot, amely a vállalat sajátosságait figyelembe véve ajánl segítséget az uniós csatlakozásra való felkészüléshez.

Ha egy EU állampolgár egészségügyi szolgáltatást szeretne kapni egy másik tagállamban számos különböző formanyomtatványt kell kitöltenie. (E111 – rövid tartózkodás esetén,
E128 – más tagállamban dolgozó alkalmazottak számára, E110 – közúton történő szállításra, E119 – álláskeresőknek és E118 – diákok számára.) Ezeket a nyomtatványokat az esetek többségében kézzel töltik ki, így olvashatatlanok. Ráadásul a különböző tagállamok társadalombiztosítási rendszerei nem átjárhatóak, így az információ rendkívül nehezen továbbítható, az ellátás gyakran csupán bizonyos szolgáltatásokra korlátozódik és az egészségügyi ellátást nyújtók (orvosok, kórházak) csak jelentős késéssel jutnak hozzá a nekik járó visszatérítéshez.

Az Európai Egészségügyi Biztosítási Kártya fokozatosan megoldja a fent felsorolt problémák többségét. 2004. június 1-jétől a kártya kiváltja a rövid tartózkodás esetén kitöltendő formanyomtatványt és azok a tagállamok, ahol a nemzeti egészségügyi kártya még nem létezik, maximum 18 hónap türelmi időt kapnak a kártya bevezetésére. Röviddel ezután az Európai Egészségügyi Biztosítási Kártya az összes eddig létező formanyomtatvány helyébe lép és idővel olyan intelligens kártyává válik, amelyről a rajta tárolt információt megfelelő technikai berendezés segítségével lehet leolvasni. Az eddig formanyomtatványon feltüntetett adatok hibalehetősége jelentős csökkenése várható és az adatátvitel is számottevően gyorsul.

Az EU azt tervezi, hogy a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek harmonizálása nélkül is koordinálja a különböző nemzeti egészségbiztosítási rendszereket, hiszen csak így lehetséges az azokat biztosító technikai háttér átjárhatóságának létrehozása. A tagállamok így szabadon dönthetnek a felől, hogy a kártya pusztán csak a biztosított személy azonosítására szolgál majd, vagy más, például a sürgős orvosi ellátással kapcsolatos, vagy akár egyéb információt is tartalmazzon-e. Azt is a tagállamok döntik el, hogy a kártyák érvényessége milyen lejáratú, feltéve, hogy a kártyát birtokló személy megfelelő ellátást kapott és az érvényes kártya alapján megtörtént a visszatérítés is. Az sem feltétlenül szükséges, hogy minden tagország, minden állampolgára rendelkezzen ilyen kártyával; elképzelhető, hogy néhány tagország csak azoknak az állampolgároknak ad ilyen kártyát, akik egy másik tagországba utaznak. Az Európai Egészségügyi Biztosítási Kártya összekapcsolható a már létező, vagy rövidesen létrejövő nemzeti egészségbiztosítási kártyákkal, de lehet egy különálló kártya is.

A vállalatoknak fel kell készülniük az Európai Egészségügyi Biztosítási Kártya használatára, és alkalmazottaikat is tájékoztatniuk kell. Tanácsos ellenőrizniük azon tagállamok gyakorlatát, ahová alkalmazottaikat kiküldhetik, kapcsolatba kell lépniük biztosítótársaságokkal, hogy megvitassanak néhány gyakorlati elintéznivalót, és végezetül fel kell készülniük arra is, hogy néhány jelenlegi, vagy jövőbeni tagállam nem, vagy nem teljes mértékben ülteti át saját nemzeti szabályozásába az új szabályozást.

Az Európai Egészségügyi Biztosítási Kártya mindössze egyetlen példa azokra a kihívásokra, amelyekkel a magyarországi vállalatok – akár multinacionális cégek hazai leányvállalatai, akár magyar tulajdonosi hátérrel rendelkező cégek – humán-erőforrás részlegeinek foglalkozniuk kell. A csatlakozási folyamat azonban nem csupán a vállalat egyik vagy másik részlegére gyakorol hatást (például: menedzsment, termelés, forgalmazás, pénzügy, humán-erőforrás, stb.), hanem a fontosabb üzleti partnerek (például: beszállítók, forgalmazók, stb.), sőt akár a hatóságok EU konformitása is meghatározó tényező lehet a vállalatok piaci stratégiáinak kialakítása során.