EU-irányelvek kontra nemzeti jogszabályok?

Sean Melly, Közép-Európa vezető vállalati távközlési szolgáltatóvállalatának, az eTel Csoportnak az alapítója üdvözölte az Európai Bizottság hetes számú Munkacsoportjának arra vonatkozó megállapítását, miszerint a nemzeti szabályalkotóknak az EU törvénykezés keretein belül nem lehet más választásuk, mint a Kommunikációs Irányelvek teljességének alkalmazása, azaz figyelmen kívül kell hagyniuk az olyan nemzeti szabályozást, amely az ettől való eltérést követeli meg. A bizottsági munkacsoportnak a nemzeti regulátorok felelősségével kapcsolatos álláspontját, illetve a finn és a német szabályozó testületeknek a mobilhívások végződtetésére vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatos fenntartásait üdvözölte az ECTA (Európai Távközlési Versenyszövetség, European Competitive Telecommunications Association) is.

Sean Melly leszögezte, hogy az eTel Csoport 1999-ben éppen azzal a céllal jött létre, hogy előmozdítsa a távközlési liberalizációt a magyarországi, lengyelországi, a cseh és szlovák vállalati ügyfelek érdekében. Az eTel Csoport – amelyhez később csatlakozott az osztrák leányvállalat is – törekvéseit azóta a régióban kiszolgált 45 ezer nagyvállalati ügyfél elégedettsége bizonyítja. “A távközlési piac tényleges felszabadítása azonban még sok országban várat magára.”

Melly ezért is tartja rendkívül meghatározónak a Bizottság álláspontját a szabályozók felelősségével kapcsolatban. Ez ugyanis kimondja, hogy a nemzeti bíróságoknak kötelessége megvédeni a feleket, ha nemzeti közigazgatási testület – beleértve a regulátort – nem képes megfelelően alkalmazni az Európai Bizottság jogszabályait.

Lukács Tamás, az eTel Magyarország ügyvezető igazgatója az üggyel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy vállalata az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Szervezetével (ATSZE) együtt több ízben emelt szót a versenyt akadályozó szabályozásokkal kapcsolatban. A legutóbb az Egységes Hírközlési Törvény tervezetének néhány, a versenyt fékező előírásával kapcsolatban nyilvánosan is kifejtette álláspontját. Mint mondta, többek között ezért tölti el bizakodással az, hogy a Bizottság – bár döntése nem szögezte le fehéren-feketén a jogi következményeit annak, ha a regulátorok nem tesznek megfelelően eleget kötelezettségeiknek – nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy a felek a nemzeti bíróságokhoz fordulhatnak, mert azok, akiket a fentiek következményeként kár ér, az EU törvények szerint joggal nyújthatnak be kártérítési igényt a szabályozó ellen.