Szerver-lefoglalások: törvény és gyakorlat

Az Infomediátor létrehozásával fontos, eddig hiányzó láncszem kerül be a magyar információs társadalom biztonsági láncába, mellyel elvileg teljessé vált az információs társadalomban a felhasználók jogi- és érdekvédelme. Az elmúlt időszakban a mintegy tucatnyi Internet-szolgáltatónál történt szerver-lefoglalás révén azonban nem csak a felhasználók, hanem a szolgáltatók is kárt szenvedtek. Ezzel kapcsolatban az Infomediátor tiltakozását fejezte ki, és elindította az érdekegyeztető folyamatokat.

A tiltakozásra reagálva egy konkrét esetet bemutató levél is érkezett a szervezethez, mely szerint egy hazai ingyenes tárhely-szolgáltató teljes gépparkját július közepén lefoglalta és elszállította a BIX székházból a BRFK, valamint a cég ügyvezetőjét gyanúsítottként állították elő. A levél írója leszögezte: a szerveren több mint ezer felhasználó helyezte el honlapját, hirdetését, köztük kórházak, iskolák, magáncégek. Ezek az oldalak már egy hónapja nem érhetőek el, a gépeket pedig nem szolgáltatta vissza a rendőrség.

A szolgáltató azért kifogásolta az eljárást, mert regisztrációs oldalán feltüntette, hogy nem vállal felelősséget az elhelyezett tartalmakért, ráadásul az illegális tartalmat már a lefoglalás előtt egy hónappal észlelte a társaság, és el is távolította azt.

Az Informatikai Felhasználóvédelmi Iroda szerint a leírtak az informatikai kultúra elképesztő mértékű hiányára és a jogszabályok alapvetően téves alkalmazására szolgálnak bizonyítékul. A fent olvasható eset nem egyedi, csupán egy abból a sorozatból, amely az Infomediátort arra késztette, hogy a nyilvánosság előtt próbálja elérni a hatályos törvények megfelelő alkalmazását. Ennek érdekében beszélgetést szervezett, ahol az ORFK és a büntető bírák képviselői is megjelentek.

A kerekasztal beszélgetésen kiderült: bár a büntetőeljárásról szóló törvény ismeri a lefoglalás intézményét, amellyel a bűncselekmény elkövetése bizonyítható, a sok ezer oldalnak tárhelyet biztosító Internet-szolgáltató szerverének lefoglalása, amellyel a jogszerű tartalmak, cégek és magánszemélyek honlapjai, e-mailjei mind hozzáférhetetlenné váltak, indokolatlanul korlátozza sok ezer felhasználónak az információ közléséhez, és a teljes internetező közösségnek az információ megismeréséhez való, az Alkotmányban biztosított véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát.

A rendőrség azonban úgy véli, hogy csak kirívóan súlyos esetben foglal le szervert, többnyire megelégszik az illegális tartalom külön adathordozóra mentésével.

A bíróság álláspontja szerint néhány esetben kötelező a lefoglalás, így ha az adott dologgal követték el a bűncselekményt, egyéb esetekben azonban valóban elegendő az adatok rögzítése, ehhez azonban előfeltétel, hogy azok kétségtelenül azonosíthatók legyenek, és később a tartalom ne legyen megváltoztatható. Az, hogy tartalom esetében a szerver az elkövetés eszközének minősül-e, csupán mérlegelés kérdése. Ugyancsak kérdéses, hogy ha eltúlzott a kényszerítő intézkedés, így szükségtelenül került sor a szerver lefoglalására, milyen feltételek mellett ítél meg a bíróság kártérítést.

Egy biztos: az Internet-szolgáltatónak nincs ellenőrzési kötelessége az általa biztosított tárhelyen, és mindaddig nem felel a jogellenes tartalomért, amíg arról nem szerez tudomást. Ha azonban felhívás érkezik hozzá a jogellenes tartalom eltávolítására, és annak nem tesz eleget, úgy beáll a felelőssége.

Az elvi egyetértés ellenére a gyakorlatban mégis történnek indokolatlan szerver lefoglalások. Emiatt az Infomediátor kidolgozza azokat az elveket, amelyek mind a nyomozó hatóságok, mind az Internet-szolgáltatók jogait és kötelességeit tartalmazzák, illetve szorgalmazza, hogy a rendőri, ügyészi és bírói szervekkel együttműködve szülessen meg egy nyilvános iránymutatás arról, hogy mely kivételes esetekben kerülhet sor szerverek lefoglalására.