10 éves az MP3

A Fraunhofer Intézet neve bizonyára sokaknak ismerősen cseng, ami nem meglepő. A technikai innovációban élenjáró szervezet egyik leghíresebb „gyermeke” az MP3 – ami egész pontosan ma tíz éves (és egy napos). 1995. július 14-én választotta az Intézet pár, a formátum fejlesztésében szerepet vállaló alkalmazottja a .mp3 kiterjesztést az új, tömörített állományok jelöléseként. A döntéssel egyébként véglegessé vált, hogy az MPEG szabvány Audio Layer 3 specifikációját a tömegek csak MP3-ként fogják hívni. Érdekesség, hogy maga az MPEG Audio Layer 3 már évekkel korábban kész volt: még 1992-ben szabványosították.

A döntés kihirdetése Jürgen Zeller nevéhez fűződik, aki a következő e-mailt küldte szét az intézeti munkatársaknak, melyben tájékoztatta őket a névválasztásról (az angol változatot a minap bocsátotta az Intézet a média számára):
Date: Fri, 14 July 1995 12:29:49 +0200
Reference: Endings for Layer3: mp3
Hello,_according to the overwhelming opinion of all asking: the ending for ISO MPEG audio Layer 3 is mp3.
i.e. we should for coming www sides, Shareware,_Demos, etc. on it respect that no more bit endings rausgehen.
It has a reason, believes me : -)
Jürgen Zeller

Kezdetek
Akkor talán még senki sem gondolta volna, hogy alapjaiban fogja megváltoztatni a formátum az emberek zenéhez való kapcsolatát. Ez a három betű azóta a szabad, ingyenes zene szinonimájává vált, ami a (közel) CD-minőséget hozta el sokkal kisebb méretben. Pár évvel később a kutatók rájöttek, hogy szabadjára engedték annak a bizonyos palacknak a szellemét, és ezt ellensúlyozandó, létrehozták az MP3 DRM támogatását, ám ez nem igazán terjedt el – az eredeti, „tiszta” MP3 jelenleg is a legnépszerűbb audioformátum.

Habár ma már mindenki számára természetes, hogy az ilyen formába tömörített dalok könnyedén létrehozhatók, elérhetők, annak idején a 486-os processzorral szerelt PC-k bizony igencsak megszenvedtek egy-egy dal .wav formátumból .mp3-má való alakításával. Míg most egy-egy ilyen állományt egy broadband kapcsolattal letölteni alig pár tíz másodperc (a konverzió pedig csupán egy-két pillanat), az 1990-es évek vége felé még akár öt-tíz vagy még több percig is eltarthatott az átalakítás. Ráadásul a lejátszás se ment olyan gördülékenyen, mint most: egy tömörített zene elindítása gyakorlatilag teljesen elszívta a processzor teljesítményét, emellett más alkalmazás futtatása már akadozáshoz vezetett.

Akik nem szeretik
Az nem véletlen, hogy a legális zeneletöltők nem jó szemmel néznek az MP3-ra. Mivel a legtöbb ilyen kódolt állomány nem rendelkezik másolásvédelemmel, ezért egyetlen ismertebb, szabályosan működő dalletöltő szolgáltatás sem kínál MP3 formátumú file-okat. Mégis, még az Apple Ipod hordozható zenelejátszója is képes a Fraunhofer Intézet találmányát megszólaltatni – az ezt használók tömege ugyanis olyan hatalmas, hogy egy, az MP3-at nem támogató eszköz sikere eleve halálra van ítélve a piacon.