Dr. Csepeli György közleménye

A Brunszvik Teréz programmal céljaink szerint, elsősorban a hátrányos helyzetű térségek kistelepüléseibe olyan modern, XXI. századi eszközöket kívántunk eljuttatni, amelyek nagymértékben segíthetik a hátrányos helyzetű óvodások későbbi társadalmi beilleszkedését.

Ezt az eszközt nem mi találtuk ki, nem mi fejlesztettük ki, hanem egy multinacionális cég adományozott a programban szereplőhöz hasonló eszközöket kistelepülési óvodáknak.

Amikor ezekről az eszközökről tudomást szereztem, azonnal megláttam bennük az óriási lehetőséget az igazságosság, az esélyegyenlőség és a szolidaritás megvalósítására. Tudományos kutatást rendeltem annak érdekében, hogy meggyőződjünk, szakmailag valóban igazolható-e a program megalapozottsága. A kutatás egyértelműen igazolta az előzetes hipotézist, ez a készségfejlesztő eszköz rendkívül hasznosnak bizonyult a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásában.

Ezek után elhatároztam, hogy a szükséges források biztosítása után pályázat formájában meghirdetjük a Brunszvik Teréz programot, amely több száz hátrányos helyzetű kistelepülés kisgyermekei számára teremtené meg a felzárkózás lehetőségét. Mivel ez a készségfejlesztő eszköz nem tekinthető egyszerűen csak számítógépnek, hiszen komplex fejlesztőrendszer és logisztika tartozik hozzá, ezért felkértük a kormányzat erre illetékes és kellő szakértelemmel rendelkező szervezetét, a Központi Közbeszerzési Igazgatóságot a közbeszerzés lebonyolítására. A nyílt közbeszerzési eljárás minden gond és eljárási probléma nélkül lezárult 2004. februárjában. A nyertes pályázóval történt szerződéskötés után megérkeztek az óvodákba ezek a készségfejlesztő eszközök.

2004. májusában azonban valami furcsa, számomra érthetetlen dolog vette kezdetét. Politikai támadás indult a program és ennek kapcsán a tárca vezetője ellen.

Ez a támadás a mai napig tart.

A program szakmai gazdájaként kötelességemnek érzem, hogy kijelentsem: a Brunszvik Teréz program szakmailag kikezdhetetlen, a közbeszerzési eljárás törvényesen és szabályosan zajlott.

Ezek a készségfejlesztő eszközök valóban drágák. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy – szerencsére – a piacgazdaságban a termékek árát csak és kizárólag a kereslet-kínálat határozza meg. A közbeszerzési eljárás végén azt kellett mérlegelnie a Bíráló Bizottságnak, hogy a pályázó által megajánlott mintegy egy millió forint összeg „megéri-e”, hogy szabolcsi, nógrádi, vagy éppen borsodi kistelepüléseken élő hátrányos helyzetű településen élő 5-6 óvodások számára biztosítsuk, akár ilyen áron is, ezeket az eszközöket, amelyek élettartama sok-sok év.

Meggyőződésem, hogy helyesen döntöttünk! Aki már járt ilyen óvodákban, maga is meggyőződhetett arról, hogy milyen fontos részét képezi ma már ez a gép az óvodások mindennapjának.

A program három éves működése során gyermekek tízezreinek adott módot arra, hogy játékos formában megtanulják a számítógép használatát, s felfedezzék a digitális világot, amely szüleik, környezetük számára felfedezhetetlen. Olyan gyermekekről van szó, akik az ország leghátrányosabb helyzetű kistelepülésein élnek, ahol sokszor csak a nyilvános telefon az egyetlen kapcsolat a modern világgal.

Ha bárkinek kérdése, vagy kétsége van a programmal kapcsolatban, keressen meg engem, készséggel állok minden kérdés elé.