A kalózkodás központjai

2005-ben durván 4 milliárd dolláros kárt okozott az Egyesült Államoknak az a mindössze két ország, amely mindmáig a szellemi termékekkel való kalózkodás fellegvárainak számít. Kína és Oroszország helyzete azonban abban különbözőik egymástól, hogy míg az előbbi már tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO – World Trade Organization), a Putyin elnök irányította ország még nem – ez pedig komoly fegyvertény az Egyesült Államok számára.

„WTO-tagság korbács”
Ez a hatalmas összeg – a republikánus Joseph Biden szenátor szerint – mintegy 1 milliárd dolláros adóhiányt és 150 ezerrel kevesebb amerikai állást jelent. Holott lehetne tenni ellene, csak komolyabb politikai elhatározásra lenne szükség a kalóztermékek visszaszorítása tekintetében. És ha nem megy szép szóval, még kényszerítő eszközökre is sor kerülhet; mert habár Kína már tagja a WTO-nak, jelentős erőfeszítéseket nem tett az illegális másolás visszaszorítása érdekében. Éppen ezért Oroszország tagságának sora könnyen a szerzői jogi tulajdonok tiszteletben tartásán, tartatásán múlhat.

A WTO-hoz ugyanis csak úgy lehet csatlakozni, ha azt minden, a szervezetbe már korábban belépett tag – így az Egyesült Államok – is támogatja. Az USA pedig akár a vétó eszközeihez is nyúlhat, megvédendő saját üzleti érdekeit. Az amerikai törvényhozó testület tagjainak egy csoportja szerint Oroszország messze van még attól, hogy eleget tegyen a felvételi kívánalmaknak, ezért – különösen a kínai fiaskó ismeretében – bizalmatlanabb hangot kell vele megütni.

Oroszország és Kína
Speciálissá teszi a helyzetet, hogy a kalózkodás visszaszorítását az is hátráltatja: számos kalózterméket katonai tulajdonban levő területeken, épületekben állítanak elő; ide pedig nem mehetnek be a nemzetközi ellenőrök. De nem feltétlenül kell egy laktanya vagy egy katonai bázis védelme ahhoz, hogy komoly károkat okozzanak az orosz kereskedők: például az allofmp3.com website nyíltan működhet, pedig anélkül árulja az ismert zenéket az internetezők számára, hogy abból – a nemzetközi joggyakorlatnak megfelelő módon – kielégítené a jogtulajdonosok igényét. Ennek ellenére az emberek veszik a dalokat, mint a cukrot, ami annak köszönhető, hogy az áruk a bolti összegnek csupán a töredéke (zeneszámonként alig pár centet kell leszurkolni egy-egy zeneszámért).

Kínában hasonló, de mégis más a probléma forrása. Ugyan a kommunista rezsim hivatalból üldözi a hamisítókat, az Egyesült Államok szerint nem elég hatékonyan (a 2005-ös veszteségekből a rizs hazája 2,3 milliárd dollárral vette ki a részét). A gyakori rajtaütéseket követően túlságosan enyhe büntetéseket szabnak ki a vétkesekre, véli az amerikai törvényhozás, és sürgeti az országot, hogy nagyobb erőket fordítson a másolóberendezések megsemmisítésére, illetve alkalmazzon szigorúbb büntetést. Nem elfelejtendő, hogy Kína azon országok egyike, ahol nemcsak hogy érvényben van a halálbüntetés, hanem azt rendszeresen alkalmazzák is…

További bűnösök
Van egy sokkal közelebbi ország is, amely gondot okoz az észak-amerikai jogtulajdonosok pénztárcájának; ez pedig az USA déli szomszédja, Mexikó. A kongresszusi csoport szerint az állam körülbelül 1,2 milliárd dolláros kárt idézett elő a tavalyi évben, elsősorban annak az 50 ezer eladónak „köszönhetően”, akik az utcákon árulják a hamisított portékákat.

Ugyanakkor nincs kibékülve ebből a szempontból északi szomszédjával sem az Egyesült Államok: Kanadát szintén azzal vádolják, hogy túlságosan liberálisan áll hozzá a kalózkodáshoz. Emellett még India és Malajzia neve merült fel, mint az USA-nak a szerzői jogok megsértésében legtöbbet ártó országok.