ZonePlayer 80: A Sonos vezetéknélküli médalejátszója

Amikor először szétnéztem a Sonos csomagban, már ismertem valamennyire a képességeit, mégis összezavarodtam kicsit. Egyértelmű, hogy rendelkezett vezetéknélküli funkciókkal, mégis, semmilyen konfiguráció nem volt szükséges a két eszköz kommunikációjához. A menük mélyén találtam egy csatornaállítási lehetőséget, de minden jól működött e nélkül is.
A Sonos oldala hasonló válaszokkal szolgált. A Sonos rendszere a “Sonosnet”-et használja, ami egy AES segítségével titkosított peer-to-peer 802.11g hálózat. Az elérhető Access Point-ok listáján nem tűnik fel egyik Sonos komponens sem, de a rendszer automatikusan egy szabad 2.4 GHz-es csatornát keres.
Hálózatom végigszkennelése három új IP címet eredményezett azt mutatva, hogy az egyes eszközök kicsi, önálló gépek. A port-szkennelés semmi érdekeset nem hozott, mindössze annyit, hogy egy nyitott UPnP port található egy Linux kernellel. A Sonos oldalán van egy GPL rész, ami azonosítja a konkrét GPL komponenseket és a használt kernelverziót is.
Kíváncsi is lettem, hogy az UPnP kliens hogyan reagál a ZP80 szerverekre. Amikor bekapcsoltam a kliensem, mindkét szerver menüjében megkezdhettem a keresgélést (előadó, album, stb. szerint), de nem fértem hozzá a zenékhez.
Van valami szokatlan abban, ahogy a Sonos az UPnP-t használja. A Sonos szerverek, mint a “192.168.1.114 – Sonos ZonePlayer Media Server” csak foglalták a helyet a kiválasztó menüben, különösebb cél nélkül. Nem tudtam használni őket, mégsem lehetett eltávolítani neveiket a menüből.
Ekkor rendszerint fel szoktam nyitni a készülék tetejét, hogy bekukkantsak a belsejébe, s lefényképezzem az alaplapját. Azonban szép kialakítását és rejtett csavarjait figyelembe véve nem akartam maradandó károsodást okozni, ezért maradtam az Interneten talált információknál.
A legtöbb infó szerint a CPU egy Renesas SH-4. Arról is találtam információt, hogy egy csoport egyedi módosításokon dolgozik, de sajnos a .NET keretrendszert használják, korlátozva ezzel a felhasználók körét.